Több mint 100 helyi és környékbeli kertbarát zsúfolódott be a kismarosi művelődési ház nagytermébe, hogy meghallgassa Gyulai Iván ökológus előadását a mélymulcsos kertészetről. A rendezvény az egész régiót megmozgatta: volt, aki Márianosztráról, Dunakesziről, vagy Sződligetről jött, és minden tizedik résztvevő Vácról érkezett.
Borsod-Abaúj-Zemplén megye északi részén, a szlovák határhoz közeli Gömörszőlősön gazdálkodik Gyulai Iván ökológus, biológiai-kémia szakos tanár, az Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlődésért Alapítvány elnöke, az intézet igazgatója. A címzetes egyetemi docens a gödöllői Szent István Egyetemen a fenntartható fejlődés elmélete és gyakorlata tárgyat tanítja. Több, a fenntartható fejlődés szemléletét bemutató filmje található az interneten, neve összefonódott a Gömörszőlősi fenntartható falu programmal.
A váci székhelyű, és Kismaroson is tevékeny Magosfa Alapítvány szervezésében megvalósuló rendezvényen a kertészet volt a középpontban. A szakember többek között bemutatta, hogy melyik növénytársításokkal tarthatóak távol a betegségek és a kártevők a növényektől.
Kiderült az is, hogy a vakond a kertész barátja, mert finomított, feldolgozott, kiváló termőtalajt hoz a felszínre. „Ha vakondtúrást látok, rögtön növényt ültetek bele” – mondta a Borsod megyei ökológus, aki elmesélte, hogy milyen technikákat alkalmaz azért, hogy a gyümölcsei és zöldségei egészséges, és kiváló beltartalmi értékű termést hozzanak.
Mindennek az alapja a forgatás nélküli művelés és a mulcsozás. Ezeket egészíti ki a permakultúrás kertészet, aminek lényege, hogy nem egy típusú növényt és sorokat hozunk létre, hanem úgy társítjuk a növényeket, hogy azok egymásra is kedvező hatást gyakoroljanak – mondta.
A mélymulcsos kertészetben az egyik legfontosabb technika a talaj takarása. Az állandó fedettséggel a termőréteget nem viszi el a szél, a gyomok nem kapnak fényt a növekedéshez, a tápanyagok sem mosódnak ki és a vizet is meg lehet tartani a talajban.
Ráadásul a szakember nem kapál, és nem ás: mindezt azért, hogy a talaj forgatásával ne bolygassa meg a természetes rendszert. Az ásással és a kapálással ugyanis gyökereket, hasznos földigilisztákat vág el puszta jóindulatból a kertész, nagyobb gondot okozva ezzel, mintha hagyná érvényesülni a biológiát. Sőt, a forgatással olyan talajlakó mikroorganizmusok kerülnek a felszínre, amelyek az oxigén hatására elpusztulnak, és olyanokat jutnak a föld alá, amelyeknek viszont levegőre volna szükségük.
A mélymulcsos kertészet járulékos előnye, hogy a kertész nem fárad el a nehéz munkával. Fontos, hogy a technika minden, a kertben keletkező zöldhulladékot felhasznál. Ezzel megújítja a talajt, nem termel szemetet, és nem égeti el feleslegesen a humuszképző szerves anyagot.
A mélymulcs kialakítása
Gyulai Iván szerint a talajtakaró réteget kétféle módon lehet kialakítani: az egyik esetben olyan kevert anyagból építjük meg, amelyben a nitrogén-szén arány optimális. Ilyen a friss istálló alom (24 órás alom az állat alatt), amely ebben a formában alkalmas a takarásra. Ha nincs optimális összetételű takarónk, akkor mi magunk keverhetjük meg a nyers és rostos humuszképzők megfelelő vegyítésével. A keveréses eljárásnál az összegyűjtött, nyers és rostos humuszképző anyagokat a megfelelő méretre aprítjuk, majd ezeket homogén anyaggá keverjük össze.
A másik lehetőség a rétegzés, ilyenkor a rostos és nyers humuszképzőket egymásra helyezzük. Az eljárásnál először laza szerkezetű rostos humuszképző réteget rakunk ki a föld felszínére, amit nyers humuszképzővel takarunk, és a felső rétegbe újra rostos humuszképző kerül. Például alulra nagyjából 20 cm vastagságban szalmát rakunk, majd erre zöld növényi részeket, vagy mintegy 30 centis erősen trágyás almot, majd újra egy vékony, 10 centis szalma réteget. A bekerülő anyagok szerkezetességét mindig figyelembe kell venni, hogy a réteg ne tömörödhessen be.
Ha a témában további információkra is kíváncsi, ezen a hivatkozáson töltheti le a komposzthagyó mélymulcs részletes technológiai leírását. ♦