Az általa meghirdetett Kornis Gyula Terv adhatja meg az alapját annak, hogy 2030-ra Vác és a térség egy, a mainál élhetőbb, gazdagabb területe legyen az országnak. Ezért is fontos az együttgondolkodás és az együttműködés – mondta a Váci Naplónak adott interjújában Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára, városunk és a térség országgyűlési képviselője. Beszélgetésünk során szóba került egy nagy érdeklődést kiváltó Facebook-bejegyzése is, amelyben a váci múmiák jövőjével kapcsolatos véleményét fogalmazta meg.
– Az már-már megszokott dolog, hogy a választási kampányban a jelöltek mindenféle ígéretekkel igyekeznek megnyerni a választók kegyeit, az ön aktivitása a választókörzetben azonban a voksolás óta sem csökken. Miből táplálkozik ez a lendület?
– Nagyon jó időszakban van az országunk és azt gondolom, ennek a kedvező helyzetnek a nyertesévé kell hogy váljon Vác és térsége is. Szinte nap mint nap nyílnak meg új lehetőségek, a kisebb települések számára itt van a Magyar Falu Program, amely harminc éve nem látott fejlődést indíthat el. Vác esetében is szinte minden területen elkezdődtek vagy hamarosan elindulnak új projektek. Járva a választókörzetet, rengeteg pozitív visszajelzést kapok, s ez arra ösztönöz, hogy a korábbi lendülettel tevékenykedjek tovább országgyűlési képviselőként is. Nagyon örülök, hogy sok tenni akaró emberrel kerültem kapcsolatba, s erre építve már dolgozunk az új lehetőségek feltárásán is.
– A térség előtt az egyik legnagyobb lehetőségeket talán az ön által életre hívott Kornis Gyula Terv adhatja. Mennyire építhetők ebbe be azok a kérések, tapasztalatok, amelyeket eddig a váci körzetben gyűjtött?
– Teljes mértékben, hiszen a Kornis Gyula Terv esetében még a konzultációs időszaknál tartunk, s ennek megfelelően folyamatosan jönnek a javaslatok online oldalunkon is. A terv a váci és a szobi járás jövőjét hivatott meghatározni egészen 2030-ig. A fő cél, amit Orbán Viktor miniszterelnök is megfogalmazott, hogy Magyarország tartozzon az unió első öt olyan országa közé, ahol a leginkább érdemes élni, lakni és dolgozni. Vácott is vannak tennivalók, elsősorban a munkahelyek teremtésében és megőrzésében, a lakhatási feltételek javításában és a közszolgáltatások színvonalának javításában.
– Hogyan áll össze egy-egy projekt körvonala? Gondolom, nem azzal kezdődik, hogy a képviselő, egy szép reggelre ébredve a homlokára csap, és azt mondja: ezeknek a váciaknak kell például egy rendezvényközpont.
– Hát tényleg nem így kezdődik. Mivel sokat járok-kelek a választókörzetben, rengeteg információt kapok mindenféle dolgokról. Azt tapasztalom, hogy a problémákat nagyjából mindenki látja és a megoldásokban is van egy fajta egyetértés, legyen az kormánypárti, vagy ellenzéki felvetés. Így a fő hangsúly azon van, mennyire tudunk gyors döntéseket hozni annak érdekében, hogy egy-egy projekt elinduljon. A Kornis Gyula Tervben rendszereztünk hét területet, ezek az egészségügy fejlesztése, a közlekedés korszerűsítése, az oktatás-nevelés javítása, a közintézmények működtetése, a civil és egyházi közösségek megerősítése, a kultúra-szabadidő minőségi eltöltésének elősegítése, valamint a térség kitörési pontjaként számon tartott turizmus fejlesztése. Folyamatosan figyelem képviselőként, hogy mikor, hol nyílik meg egy lehetőség arra, hogy a települési igények becsatlakozzanak és forrásokhoz jussanak. Nekem az a dolgom, hogy minden segítséget megadjak ahhoz, hogy ezután minél gyorsabban megszülessenek a döntések és a projektek minél hatékonyabban valósuljanak meg.
– Akik figyelemmel kísérik a választókörzetben, vagy akár csak a Vácon elindult fejlesztéseket, azok azt tapasztalják, hogy több projekt is megakadt amiatt, mert az utóbbi időben az építési piacon egy robbanásszerű áremelkedés következett be. A beruházások befejezéséhez szükséges pénzt most, utólag elő lehet-e teremteni kormányzati forrásokból?
– Több esetben szerencsére néhány hónap alatt sikerült megvalósítani a projektet, így ezeknél nincs ilyen gond. Ott viszont, ahol egy nagyobb beruházás valósul meg, és ez akár egy-két évre is elhúzódik, sajnos számolni kell az áremelkedés hatásaival. Ezeknél több féle megoldás is szóba jöhet. Lesznek projektek, amelyeknél átütemezik a feladatokat, s elsőként azokat a részeket valósítják meg, amelyekre van fedezet és majd később keresnek forrást a lezáráshoz. Arra is lesz majd példa, hogy sikerül a többletforrásokat előteremteni és gyorsabban befejezni a munkát. Mindenesetre ezek a helyzetek is rávilágítanak arra, hogy annak a tervnek van a viszonylag gyors megvalósulásra esélye, amelyet alaposan és körültekintően készítenek elő.
Az építőipari áremelkedés egyben azt is jelenti, hogy az ezen a területen dolgozó mérnökök, fizikai munkások és más alkalmazottak bére az utóbbi időben gyorsan nőtt, ami örvendetes dolog. S hogy ez tartósan fennmaradjon, ezért tartom fontosnak, hogy a váci és környékbeli beruházásokat elsősorban a térségben tevékenykedő magyar cégek végezzék el.
– Számos projektről részletes információi vannak az embereknek, néhány körül azonban nagy a csend.
– Pedig minden olyan terv, amelyről korábban beszéltünk, halad a maga útján. Ilyen például a rendelőintézet átépítése és a kórház korszerűsítése. Ezekről folyamatosan egyeztetek az illetékesekkel. Közben történtek fontos lépések, mint a napelempark átadása, amely mintegy tíz százalékkal csökkenti az egészségügyi intézmény áramfogyasztását. A műszerfejlesztés is folyamatos, a következő időszakban a diagnosztikai berendezések területén várható jelentős előrelépés. Sajnos a közbeszerzési folyamat olykor nagyon bürokratikus és ez lassítja az előkészítést. A pénz azonban rendelkezésre áll, a kormány az idei költségvetésben mintegy negyven milliárd forintot biztosít az Egészséges Budapest Programra, ebből tudjuk a váci kórház korszerűsítését is fedezni. Emellett több mint tíz egészségház is megújult a térségben és ez is folytatódik.
– Vannak olyan tervek, amelyek még igazán nem alakultak projektté, mint például az M2-es továbbépítése az országhatárig, vagy a váci Duna-híd ügye. Vannak-e új információk arról, hogy például e két téma esetében mi várható a közeli s távoli jövőben?
– Mivel az emberek valóban kíváncsiak ezekre a dolgokra, a Váci Polgári Est legutóbbi rendezvényére meghívtuk Fónagy János államtitkárt, aki korábban a közlekedéssel foglalkozó miniszter volt, s ő nagy szakértelemmel és a téma ismeretében beszélt a térséget érintő fejlesztésekről. Az biztos, hogy erős kormányzati szándék van arra – és ez a Kornis Gyula Terv egyik fontos eleme lesz -, hogy az M2-es autópályának – amelynek mostani építése mintegy hatvanöt százalékos készültségi fokon van – 2030-ra el kell érnie az országhatárig. Ez nem csak Vác, hanem az északi térség szempontjából is fontos és a Börzsöny számára is előnyökkel jár majd. Ez utóbbi azért is lényeges, mert remény van rá, hogy a Magyar Falu Program és a falusi CSOK keretében sokan költöznek majd ki a térségben lévő kistelepülésekre.
Az autópálya- és útépítés mellett a folyami átkelések fejlesztése is benne van a programban, nem csak a Dunán, hanem például az Ipolyon is. A vasútállomás-felújítási program is folytatódik, erről nemrég egyeztettem a MÁV vezérigazgatójával, aki megígérte nekem, hogy a jegyárusító automaták számát is növelik a térségben.
– Nemrég ön közzétett egy Facebook-bejegyzést, amely eléggé felbolygatta a kedélyeket. Ebben arról ír, hogy tárgyalásokat kezdett a Természettudományi Múzeum Embertani Tárában lévő váci múmialelet legalább egy részének visszahozásáról. Ezt sok váci már régóta szorgalmazza, azzal érvelve, hogy azok a halottak a mi őseink, tehát hozzánk tartoznak. Hol tart ez az ügy?
– Már tárgyaltam a Természettudományi Múzeum illetékeseivel és a váci Tragor Ignác Múzeum vezetőivel is erről. Megítélésem szerint, ha azt kérjük, hogy a lelet eddiginél sokkal nagyobb részét mutathassuk be a városban, akkor nem mi kérjük kölcsön az anyagot a Természettudományi Múzeumtól, hanem az a helyzet, hogy jelenleg a váciak kölcsönzik azt a budapesti kiállítóhelynek. A megbeszélések alapján most úgy látom, van hajlandóság arra, hogy a világhírű és külföldön számos helyen bemutatott múmiákból több visszakerüljön Vácra, bár kérték a szakemberek, hogy a további vizsgálatokhoz náluk is maradjon lelet. Most arról folynak az egyeztetések, hogy mekkora az az anyag, amit a városban el lehet helyezni. Ha létrejön a megállapodás és bővül a mostani múmiakiállítás, Vác turisztikai vonzereje jelentősen nőhet és nem csak idehaza, hanem a nagyvilágban is. Hogy ezt elősegítsük, már két egyeztetésen vagyok túl azzal a filmkészítő csapattal, amely egy olyan, külföldön is vetíthető dokumentum- vagy játékfilmet forgatna, amely jól segítené a hírverést.
– A múzeumi negyed kialakítása már konkrét terv a városban. Elképzelhető, hogy ennek keretében költözhetne méltó helyre a múmiakiállítás?
– Igen, erről is egyeztettem Forró Katalinnal, a váci múzeum igazgatójával. Kértem őt, hogy határozzák meg, mekkora és milyen területre lenne szükség és azon milyen anyagot tudnának elhelyezni.
– Egy országgyűlési képviselő, főleg ha államtitkárként dolgozik, sok információhoz hozzájut. Bizonyára azonban, ha felvállalja egy ügy támogatását, a lobbizás során partnereket is kell keresnie. Hogyan megy ez manapság?
– Mivel minden pénz kérdése, ezért a pénzügyminisztérium kezében vagyunk, ők mondják ki a végső szót. Sokat tárgyalok náluk, ezért elmondhatom, hogy Varga Mihály miniszter úr és csapata teljesen tisztában van a Vácott folyó nagyobb beruházásokkal. Nem szabad azonban arányt téveszteni, s tapasztalatból mondom, hogy bizony oda kell figyelni az apróbb dolgokra is, mint egy-egy településen egy út, vagy egy járda megépítése. Ezekért is lobbizni kell, csakúgy, mint egy milliárdos váci beruházásért.
A fő célom, hogy a települések megerősödjenek és a jövőben egyre több kisebb-nagyobb feladatot önerőből is el tudjanak végezni. Vácott például ehhez tovább kell haladni az iparűzésiadó bevételek növelésének útján. Minél több adófizető vállalkozás működik a városban, annál biztosabbak a munkahelyek és egyre kevesebben kell hogy vállalják a munkába járással kapcsolatos időrabló utazást, ami a családok helyzetét és életminőségét is javíthatja.
– Ön olyan sokat jár Vácon, hogy akár itt is lakhatna a Rétvári-család. Nem egészen komolyan gondolva a kérdést, de azért felteszem: soha nem fordult meg a fejében, hogy Vácra költözzenek?
– Harrach Pétertől, a térség előző országgyűlési képviselőjétől sok bölcs tanácsot kaptam, amikor átvettem tőle a stafétabotot. Az egyik az volt, hogy soha ne felejtsem el, hogy a választókörzetben harmincnégy egyenrangú település van. Azért persze Vác egy picit közelebb áll a szívemhez, s gyakran nem csak a munka miatt jövök ide, hanem azért is, hogy emberekkel találkozhassam. Politikusként tudom, hogy a felém irányuló kedvesség egy része nem a személyemnek, hanem az általam képviselt kormánypolitikának szól, s amikor megszűnik a politikusi lét, akkor ennek egy része el is párolog. Vácott is találtam sok olyan embert, akikkel remekül együtt tudok dolgozni, s habár vannak, akik a kákán is csomót keresnek, az ő hangjuk szerencsére nem elég erős ahhoz, hogy a jó hangulatot elrontsák.
A legfontosabb, hogy tisztában legyünk a céljainkkal. Egy mondás szerint annak a hajónak, amely nem tudja, hogy merre felé tart, minden szél rossz irányból fúj. A Kornis Gyula Terv éppen azt szolgálja, hogy közösen a jó irányba állítsuk a vitorláinkat. Nagyon szeretném, ha ennek révén a városban a következő évek fejlődése friss nyomokat hagyna és 2030-ra egy virágzó, prosperáló, élhető település lenne Vác – mondta befejezésül Rétvári Bence. ♦