Az idősebbek még emlékeznek rá, hogy ötven évvel ezelőtt hétvégeken a város apraja-nagyja a Pokol-szigetre hajózott, hogy a tiszta vizű dunai strandon fürödjön, majd a Pokol-csárda teraszán egy jót ebédeljen. Aki bátrabb volt, a közeli csónakházban bérelhetett hajót, mások a parttól nem túl távoli focipályán szurkolhattak a csapatoknak. Az idén kilencvenöt éve, hogy megnyitották a strandot és bejelentették: a csárdában onnantól minden nap cigányzenekar húzza a talp alá valót.
„A Pokol strandfürdője a margitszigeti strandfürdő mintájára készült, e héten megnyílt és a város közönségének rendelkezésére bocsátották. Áll 36 külön öltözőből, ruhatárból és egy nagy közös öltözőből, továbbá a Dunában egy 1 méter mélyen elkerített és egy 1 méter 80 cm mélyen elkerített fürdőből, 200 köbméter homok felületből. A jegyek a főpincérnél váltandóak. Ára 3000 K, vasár- és ünnepnap 5000 K. A tíz éven aluli gyermekek a felét fizetik.
Egy úszó lecke díjért az ott lakó úszómester 5000 K-át kér, kitől úszóruhák, törülközők stb. is kölcsönözhetők. Állandó buffet és borbély. A Duna rohamosan apad, így kilátás van arra, hogy a veszélytelen strand nagyon népszerű lesz. A Pokolfürdő igazgatósága különben állandó cigányról is gondoskodott. A soproni Páy Lajost és bandáját hozatta el, kiket a fürdőben szállásolt el. Pokolnak tehát reggeltől-reggelig van cigánya!” – tudósít a Váci Hírlap 1924 júliusának elején a nagyszerű eseményről.
A Pokol-szigeten a rendszerváltás előtt már nem működött a strand, a csónakház is szétesőben volt. Az úttörőtábort és a focipályát magában foglaló ingatlant privatizálták. Mára minden az enyészeté lett, a parton felhúzott hatalmas épület is évek óta félkészen virít. A szigeten lévő, váci tulajdonosok birtokában lévő telkek közül több is gazosan várja a szebb napokat.
Így múlik el a világ dicsősége. (fotó: Fortepan) ♦