Idén százhúsz éves a váci labdarúgást is útjára indító egyesület, huszonöt esztendeje pedig annak, hogy – sporttörténelmet írva – első és egyetlen NB I-es bajnoki címét szerezte meg a Vác FC-Samsung, amely harmadik vidéki csapatként bizonyult a legjobbnak! Ezen alkalmakból jeles ünnepségre és díjátadásokra került sor a váci stadionban a vasárnapi, Vác – Tiszakécske (0–1) NB II-es meccs szünetében, illetve lefújása után.
A Tiszakécske elleni bajnoki meccs két félideje között a szurkolók ünnepelhették az 1994-es bajnokcsapatot; a műsorközlő egyenként szólította a pályára a játékosokat, a szakmai stábot és a vezetőket, akiket dörgő vastaps fogadott.
A meccs után a klubház mögött felállított sátorban Rétvári Bence államtitkár, országgyűlési képviselő, illetve Pető Tibor VLSE-elnök, alpolgármester köszöntője után emlékérmek átadására került sor – a huszonöt éves bajnokcsapatnak járó plaketteket természetesen az érintettek vehették át, míg a százhúsz év munkájáért kiváló váci személyek mellett Vác városa, a Samsung, a Zollner, a DDC, a váci ultrák és a váci sajtó részesült elismerésben.
„A százhúsz évből tízet tudok vállalni” – mondta bajusza alatt mosolyogva Csank János, a bajnokcsapat vezetőedzője. „Nagyon szép időszak volt ez, fokozatosan épült a gárda, így az egyház és a fegyház után a fociról is híressé tettük Vácot! A csapat ‘csinálta’ az edzőt is, és örömteli, hogy sok egykori játékosomból lett tréner, a Vác – Tiszakécske meccsen például két egykori váci labdarúgó ült a kispadon.”
A gálavacsora után a sztorizgatások sem maradhattak el. Az aranyérmes együttes csapatkapitánya, Nagy Tibor – Csank Jánossal, László Attilával, a bajnok csapat technikai vezetőjével és Iványi Károly akkori klubelnökkel és Belák Gyula titkárral egyetemben – mindkét díjat megkapta.
„Szinte egy család volt ez a csapat, remek közösséget alkottunk, nem véletlen, hogy ma is barátként tartjuk egymással a kapcsolatot” – ecsetelte Nagy Tibor. „Nem véletlen, hogy rengetegen edzők lettek közülünk, hiszen mindenben hallgattunk a mesterre. Csak ne kellett volna annyit edzeni! Ezt elsősorban én viseltem nehezen, állandóan ‘dünnyögtem’ emiatt, de talán ezért is jutottunk el sokan a válogatottságig. Egyébként nem számítottam rá, hogy mindkét díjat megkapom.”
László Attila – lapunk szakértője – huszonöt évet dolgozott Vácott, a piros-kék klubtól ment a magyar válogatotthoz és technikai igazgatóként nagy szerepe volt a sikerekben.
„Ha nem vagyunk Budapest közelében, Vácott nemhogy bajnokcsapat, még NB I-es gárda sem lett volna!” – utalt az 1987-es feljutásra a sportvezető. „Megfelelő játékosállomány kellett a sikerekhez és a főváros közelsége miatt könnyebben tudtunk minőségi labdarúgókat szerződtetni. Egy díjra számítottam, meglepett, hogy kettőt vehettem át – életem során már sok kitüntetést kaptam, de ebben a korban különösen jóleső érzés ilyet kapni.”
Az 1994-ben, telt ház előtt bajnoki címet eredményező Vác FC-Samsung – Vasas-Ilzer (2–2) mérkőzésen pontot érő gólt szerzett a bajnokcsapat oszlopos tagja, Nyilas Elek.
„Mindenképpen a legszebbek között vannak a váci évek a pályafutásomban, hiszen rengeteget tanultam az edzőktől és a vezetőktől a klub felépítésén át a szakmáig mindenben” – ecsetelte a Váci Naplónak Nyilas Elek. „Mérföldkő volt mindez! Erre a komoly alapra jöttek aztán a további sikeres évek a Fradival, a magyar válogatottal, és a légiós évekkel, de a Vác nélkül a pályafutásom nem lenne az, ami lett! Kedvenc gólom pedig azért nincs, mert minden egyes találat fontos, s szép emlék egy labdarúgó számára.”
A 25 éves emlékérem tulajdonosai, az 1994-es bajnokcsapat tagjai: Koszta János, Hámori István, Halász Sándor (kapusok), Hahn Árpád, Puglits Gábor, Nagy Tibor, Kriska Gábor, Aranyos Imre, Nyilas Elek, Romanek János, Füle Antal, Víg Péter, Simon Antal, Szedlacsek István, Kasza István, Répási László, Molnár György, Miovecz Zoltán, Dzurják József, Szalai Attila, Sallai Tibor, Burzi Attila, Nyikos József, Schwarcz Zoltán, Bereczki Péter, Kelemen Zsolt (mezőnyjátékosok).
A szakmai stáb: Csank János vezetőedző, Vass László másodedző, Pálinkás Ferenc masszőr, Hénap Kálmán masszőr, dr. Jakab Zoltán orvos. A vezetőség: Iványi Károly elnök, László Attila technikai igazgató, Belák Gyula titkár, Gulyás Pál gazdasági igazgató.
A 120 éves váci labdarúgásért díjat megkapta: Vác Város Önkormányzata, Samsung, Zollner, DDC, Csank János, Iványi Károly, László Attila, Nagy Tibor, Belák Gyula, Koltai Imre, Jeszenszky István, Ofella Zoltán, Pető Tibor, John P. Marshall, Kovács János, Molnár Ferenc, Both József, Haász Sándor, Lebán Tibor, Jakab Béla, Rusvay Gergely, Majnik János, a Pálinkás család, a Schlenk család, Strausz László, a váci sajtó, a váci ultrák.
A Tiszakécske egy kicsit elrontotta az ünneplést
A 25 éves bajnokcsapat mai utódainak nem sikerült győzelemmel emlékezniük a dicső elődökre. A Vác – Tiszakécske NB II-es meccsen a vendégek mindhárom pontot elvitték a váci stadionból egy olyan mérkőzésen, amelynek első félidejében akár többgólos előnyre is szert tehettek volna, de Puskás Zoltán révén szerencsénkre csak egyszer találtak be.
A szünet után a Vác sokat tett az egyenlítés érdekében, de a meddő mezőnyfölény nem érett góllá, így sajnos sorozatban negyedik vereségünket szenvedtük el a bajnokságban. Emiatt a 12. helyezésnél jobban már nem végezhetünk, sőt, ezen pozíció megtartásához az utolsó tavaszi bajnokin, vasárnap 14:30-tól Balmazújvárosban várhatóan pontot, vagy pontokat kell majd szereznünk.
Horváth Károly váci vezetőedző értékelése: „Az első félidei gyenge játékunk után hiába játszottunk mezőnyfölényben, ez sajnos még pontot sem ért.”
Simon Antal, a váci bajnokcsapat tagja, a Tiszakécske trénere a következőképpen látta a találkozót: „Az NB II egyik legkulturáltabb futballját játszó csapata a Vác. Próbáltuk kihasználni, hogy feltolja a védekezését, sikerült, hiszen ebből szereztük a győztes gólt, sőt, még további lehetőségeink is voltak a gólszerzésre. Nekem pedig nagyon jó érzés volt Vácra visszatérni.”