Egy Vácott büntetését töltő elítélt került a város közvéleményének figyelmébe, hiszen nem lehetett eldönteni róla, hogy őrült rém, vagy hidegvérű gyilkos. Szúnyog Lajos, amikor a börtönben borosüvegeket font be fűzfavesszővel, gyakran meredten nézett maga elé, éjszaka pedig sokszor álmában ordítozott. Hogy végül mi lett a sorsa, hány gyilkosságot bizonyítottak rá, az már a feledés homályába vész, de történetét az utókor számára megőrizte a Váci Hírlap egyik megsárgult 1937-es száma.
Néhány hete újra bezárult a váci fegyház egyik cellájának ajtaja egy rab mögött, aki az utóbbi hónapok során valósággal lázba hozta a hatóságokat, mert nem kevesebb, mint 11 rablógyilkosságot vallott be. Valóságos lélektani rejtély a 22 éves Szúnyog Lajos, akit két héten keresztül kísértek a csendőrök Vácról Szolnokra, Szolnokról Székesfehérvárra, Érdre, Adonyba, Csepelre, Ráckevére és aki minden helyen egy-egy bestiális gaztettet ismert be. Nem volt szükség bonyolult nyomozásra: Szúnyog Lajos ép olyan egykedvűen mondotta el tizenegy rablógyilkosságának történetét, mint annak idején Kürten Péter, a düsseldorfi rém a maga 79 bűncselekményét, amelyek közül 23 gyilkosság volt – számol be a Váci Hírlap a különös esetről.
A szolnoki utcákon és a székesfehérvári régi házak között az elmúlt napokban állandó volt az izgalom: minduntalan fel-feltűnt csendőrök között a bilincsbe vert Szúnyog Lajos, akit helyszínről helyszínre vittek, hogy elmondja: kit, mikor, miért gyilkolt meg. Középtermetű, fekete hajú, vézna külsejű fiú a gyilkos. Törökszentmiklóson élnek szülei, apja 40 holdas gazda, gyerekkorában sok baj volt Szúnyoggal, javítóintézetbe is kellett adni. Az öccsét akarta meggyilkolni. Vasvillával fejbevágta, súlyos sérüléseket ejtett rajta és hogy bűnére rá ne jöjjenek, a gyereket a lovak közé dobta, hogy az állatok agyontiporják.
A gyerek meggyógyult, Szúnyog Lajos javítóintézetbe került, megjavítani azonban nem tudták. A bűn valahol a lelke legmélyén rejtőzött, a szülői házban nem tudott megmaradni, csavargott, lopott, rabolt és – ha a tizenegyszeres beismerő vallomása igaz – gyilkolt.
Két évvel ezelőtt a szegedi határban tűnt fel Szúnyog. Apró betöréseket követett el és útonálló volt az országúton. A csendőrök elfogták, a szegedi Csillagbörtönbe került. 1936 áprilisában szabadult ki a börtönből, egy hónappal később már újra csendőrkézen volt. 1936 május 22-én Kunszentmártonban betör Pintér Imréné vendéglőjébe. Az asszony otthon volt, nem ijedt meg, kiáltozni kezdett, mire a bandita revolvert fogott, hogy lelője Pintérnét.
Az asszony azonban kiütötte kezéből a fegyvert, ekkor Szúnyog egy baltát rántott elő malaclopó köpenye alól és leütötte a vendéglősnőt. A betörő elmenekült, de néhány nappal később Tiszakürtön elfogták és ezért a rablótámadásért négy évi és négy hónapi fegyházra Ítélték. Így került Vácra.
A váci fegyház rabja volt már Szúnyog Lajos, amikor a szolnoki csendőrök egy három évvel korábban történt gyilkosság ügyében nyomozva, arra a felfedezésre jutottak, hogy arra a férfire, kit a rejtélyes körülmények között eltűnt Győri Anna pincérlánnyal utoljára együtt láttak, rendkívül hasonlít Szúnyog Lajos személyleírása. A csendőrség szolnoki nyomozó alosztálya ekkor a budapesti parancsnokság útján az igazságügyminisztériumhoz fordult, hogy elkérjék a váci fegyintézettől a rablót, mert személyes jelenlétére volt szükség a nyomozásnál.
Az igazságügyminisztérium a hozzájárulást megadta, de ekkor már a váci rabok különös jelenségeket vettek észre Szúnyog Lajoson. A fegyház egyik munkatermében dolgozott: borosüvegeket vont be fűzfavesszővel, néha pillanatokra maga elé meredt s eltorzult arccal nézte az üvegen visszatükröződő arcát. Az éjszakákat kínlódva aludta végig, álmában hangosan beszélt kísértetekről és véres árnyakról. Amikor a rabok jobban figyeltek, hallották, hogy a bandita gyilkosságokat álmodik végig, rekedt hangon kiáltoz, mintha régi borzalmas élménye fojtogatná.
Megérkeztek a kakas tollas csendőrök Vácra és vitték magukkal a darócruhás rabot Szolnokra. Itt azután megdöbbentő vallomást tett. Nemcsak azt ismerte be, hogy megfojtotta Győri Annát, hanem egymásután vallott borzalmasabbnál borzalmasabb bűncselekményekről és a csendőrség összeállította vallomásait, kiderült, hogy állítólag tizenegy embert tett el láb alól. Minden gyilkosság helyszínére elvitték, mindenhol megmutatta a helyet, ahol ölt, elmondotta, hogy milyen körülmények között végzett áldozataival.
A csendőri nyomozók faggatták Szúnyog Lajost, miért követte el a bűncselekményeket, hiszen áldozatainak csak egy részét tudta kirabolni. A bandita a kérdésekre csak vállvonogatással felelt. Nem tudta megmagyarázni a bűncselekmények nagy részét, de amikor utolsó beismerő vallomását is jegyzőkönyvbe vették, azt mondta, hogy most sokkal jobban érzi magát, mint Vácon, mert a munkateremben az üres borosüvegekből áldozatai vigyorogtak feléje.
A csendőrök elhatározták, hogy Szúnyog Lajost törvényszéki orvosszakértővel vizsgáltatják meg. Nem tudják elhinni, hogy a tizenegy rémtettet valóban elkövette. Néhány gyilkosságot feltétlenül elkövetett, hiszen tárgyi bizonyítékai vannak a nyomozóknak, de a történetek legnagyobb része fantázia tehet.
Hogy mi az igazság, azt ezután nyomozzák majd ki a csendőrök. Valóban tizenegyszeres rablógyilkos Szúnyog Lajos, valóban rém, vagy őrült? Erre a kérdésre kell válaszolni elsősorban az orvosoknak és azután a bíráknak. A valószínű az, hogy Szúnyog Lajos őrült. Ugyanis feltűnő fordulat történt: Szúnyog jelentkezett a nyomozást vezető csendőrtisztnél, hogy újabb vallomást tesz. Már azt hitték, hogy egy tizenkettedik rablógyilkosságot vall be, de nem így történt.
– Alássan jelentem, hazudtam. Összes vallomásaimat visszavonom. Nem vagyok gyilkos, nem öltem én meg senkit a világon.
A furcsa bejelentést érthető kétkedéssel fogadták a nyomozás vezetői, mert hiszen nem vitás, hogy Szúnyog gyilkolt, csak azt nem tudják, hány áldozata volt. Megkérdezték tehát, hogy ha ártatlan, miért vállalta magára a bűncselekményeket.
– Meg akartam szökni – válaszolta Szúnyog. – Gondoltam, hogyha a csendőr urak ide-oda visznek a helyszínekre, mindenhová, ahol én azt mondtam, hogy ott öltem, biztosan el tudok szökni a kezeik közül…
A furcsa bejelentést jegyzőkönyvbe vették, majd Szúnyog Lajost visszakísérték a váci fegyházba. (képünkön: a váci börtön Doberdo részlege) ♦