Futótűzként terjedt a hír 2010 novemberének egy csendes napján dél tájban, hogy valami történt a Széchenyi utca és a főút sarkán lévő Staféta áruházban, mert szirénázó rendőrkocsik lepték el a környéket. Hamarosan kiderült, hogy mi volt a felhajtás oka: a földszinten lévő ékszerboltot kirabolták. Később kiderült, hogy nem először, két évvel korábban már egyszer hasonló módszerrel sikerrel jártak a bűnözők. Az ügyben azóta jogerős ítélet született, a két tettes közül az egyik börtönbe került, a másikat sokáig nem találták.
Az esetben sok különös momentum volt. Még az arcukat sem takarták el a rablók: baseball sapkában és melegítőben sétáltak be az ékszerüzletbe. Vásárlónak tettették magukat, beszélgettek az eladókkal és a gyűrűkről, nyakláncokról érdeklődtek.
Néhány perc után viszont mindketten benyúltak a zsebükbe és előkapták pisztolyaikat, ezekről utólag kiderült, hogy az egyik gázriasztó-pisztoly volt, a másik pedig „pisztolynak látszó tárgy”. Átugrottak a pulton, és a földre fektették az alkalmazottakat. Gumikesztyűt vettek elő, és abban kutatták át a pultokat. A rablók perceken át válogatták az ékszereket. A szekrényekből kivették a tálcákat és egy hátizsákba öntötték azokat. Amikor úgy gondolták, hogy eleget zsákmányoltak, átugrottak a pulton és elmenekültek.
A gumikesztyűket viszont még a boltban levették, így az ajtón több ujjlenyomatot is hagytak. A rablók több millió forintnyi ékszert vittek el.
A nyomozók nem sokkal az eset után az egyik rablót azonosították. Nem volt nehéz dolguk, hiszen személyleírást adtak az alkalmazottak, mert az elkövetők semmilyen maszkot, álarcot nem viseltek a bűncselekmény elkövetésekor. A környéken dolgozó munkások is látták őket, illetve a járművet is, amivel menekültek.
A nyomozás több évig tartott. A megyei rendőr-főkapitányság a lakosság segítségét is kérte, ebben meg is nevezték az egyik elkövetőt: T. Istvánt, aki akkor harminc éves volt és budapesti bejelentett lakással rendelkezett. Közzétettek néhány fotót az üzlet biztonsági kamerájának felvételéből, ezeken mindkét rabló látszik, de egyikük arca sem ismerhető fel jól.
T. Istvánt 2012 februárjában fogták el. Esetében is megszületett az ítélet, 11 évet kapott. Viszont egészen 2014 novemberéig nem mondta el, hogy ki volt a társa. Akkor viszont megeredt a nyelve és megnevezte őt.
A másik elkövető, S. Ferenc is horogra akadt, s 2014. december 12. óta előzetes letartóztatásban, majd házi őrizetben volt, ahonnan megszökött. Nem is akárhogyan: levelet írt a bíróságnak. A rabló ugyanis úgy döntött, időre van szüksége, ezért levágta magáról a házi őrizetben használt nyomkövetőt, és meglépett.
A 37 éves Ferenc ügyét 2014 februárjában tárgyalták első fokon. Ő maga nem jelent meg a tárgyaláson, ehelyett levelet küldött a bíróságra, amelyben azt írta, hogy ártatlan, és időre van szüksége ahhoz, hogy ezt bebizonyítsa.”Véletlenül sem az igazságszolgáltatás alól való kibújás motivált, mindinkább az, hogy szükségem van még egy kis időre és térre az igazam bebizonyítására, amit – valljuk be – egy kalitkába zárva minimálisra csökkentettem volna” – idézte a bírónő a férfi irományát.
Ferenc ügyvédje is ártatlannak vallotta védencét, mert sem az ékszerüzlet eladói, sem más tanúk nem ismerték fel egyértelműen. „Nem bizonyítható, hogy ő volt a másik elkövető” – szögezte le az ügyvéd. Azonban a bíróságot ez nem hatotta meg, mint különös visszaeső, 11 évre és több mint 19 millió forint megfizetésére ítélték távollétében.
A bírónő az ítélet indoklásában hangsúlyozta, hogy az ékszerbolt felvételein látszik, hogy az egyik rablónál táska volt, amit a boltban hagytak, a táskán pedig csak Ferenc ujjlenyomatait találták meg.
Az ítélet nem volt jogerős, a döntés ellen ugyanis az ügyész súlyosításért, a védő felmentésért fellebbezett.
Másodfokon néhány hónap múlva tárgyalták újra az ügyet. A jogerős ítéletében a bíróság helyben hagyta az első fokon kiszabott 11 évnyi büntetést, s a tudósítások szerint 38 milliós vagyonelkobzást is elrendeltek. Merthogy a zsákmány azóta sem került elő. ♦