Váci Köz-tér: MÖS nélkül tényleg nehezebben megy

Egy ismerősömmel beszélgettem, aki nem meglepő módon panaszkodott. Ám ezúttal nem a politikáról beszélgettünk, mert manapság ez a leggyakoribb téma, ha két ember találkozik, hanem az emberi kapcsolatokról. Sőt, majdnem hálószobatitkokról. Ismerősöm ugyanis azért kesergett, mert felesége egy jó ideje már esténként gyakran fáradtan és rosszkedvűen érkezik haza, s ilyenkor minden elakad, semmi jó közös dolog nem kerekedik ki, marad a pizsamaosztás és az elalvás.

A tapasztalt férfi arról is beszélt, hogy nemrég a neten megnézett egy videót, amelyben arról beszéltek, hogy egy párkapcsolat mosoly, ölelés, simogatás – ez a MÖS – nélkül előbb-utóbb tönkremegy, vagy legalábbis ellaposodik. Mondta ezt a párjának is, akitől a tipikus válasz érkezett: azt adom vissza, amit te adsz. Szerinte ez az a mondat, amely elvág minden további lehetőséget, mert erre nem lehet már semmit építeni. Úgy érzi, zsákutcában vergődnek, amiből csak egy kiút lehet: ha egyikük sem vár a másikra.

A MÖS és az idézett beszélgetés azért jutott most az eszembe, mert a közösségi oldalon olvastam egy fiatal édesanya panaszát, aki az emberekből a megértést, az udvariasságot és a mosolyt hiányolja. Felsorolt néhány példát is. Pár napja, kisgyermekével a bicikli ülésében, a kerékpárúton tekert, amikor vele szemben egy nagy diákcsoport érkezett, akik teljesen elfoglalták az utat. Lassított, majd megállt, mire az egyik lány elkiáltott magát: biciklis! A tömeg szétnyílt, így engedve utat a mamának és csemetéjének, kivéve egy valakit, aki történetesen az egyik tanárnő volt.

Az ütközést egy erős fékezéssel végül elkerülték, de talán jogos az észrevétel, hogy a kerékpárút a bicikliseké, s ha valaki azon sétál, figyeljen másokra is.

Az édesanya arról is írt, hogy nemrég az egyik áruházban vásároltak három éves kislányával, s belépve az előtérbe, egy idős asszony éppen eltolta előlük az egyébként gyermekeknek odatett kis bevásárlókocsit. Látta ugyan, hogy mögötte ott van a mama és a kicsi, de eszébe nem jutott, hogy átadja nekik.

Aztán van egy másik történetem is, egy másik áruházról, ahol a porszívó garanciális javításáról hetekig semmilyen tájékoztatást nem adtak a vásárlónak, az üzletvezető csak a vállát vonogatta, mire a csalódott hölgy elpanaszolta ezt a központi ügyfélszolgálatnak, s láss csodát: még aznap kicserélték a tönkrement porszívót.

Szóval a MÖS. Ha nem is ölelünk meg mindenkit az utcán, a munkahelyünkön, vagy bárhol, amerre járunk, a mosoly ingyen van. És ettől jobb lesz a kedve mindenkinek: annak is, akire mosolyognak, és annak is, aki mosolyog. Lehet mosolyogni a bicikliúton, az áruházban – és akár otthon is. Aki nem mosolyog – szokták mondani -, az más gazemberségre is képes. ♦