A magyar kriminológia egyik legrejtélyesebb és leghátborzongatóbb esete volt, amikor a Balaton hullámai egy fiatal leány holttestét vetették ki. Hosszú idő telt el, mire megtalálták a tettest. Kiderült: régóta készült rá. Összerakott mindent, amire szüksége volt: odakészített egy nagy kést és egy fűrészt is. A végéről is maga döntött dr. Susszer Frigyes korábbi verőcei körzeti orvos.
„Rejtelmes bűneset foglalkoztatta a múlt héten Siófok nyaraló közönségét. Egy szép fiatal leány holttestét vetették ki a Balaton hullámai. A holttestet Kiss Lőrincz csónakos és Német csendőrőrsvezető találták meg. A szerencsétlen teremtés Szabó Janka, dr. Báron Jónás orvostanár szobaleánya volt, aki két nappal előbb, csütörtökön este távozott el a nyaralóból és azóta nyoma veszett. A holttest fölfedezése nagy izgalmat keltett a nyaralók között. Bűntettről, gyilkosságról suttogtak…” – ez az újságrészlet 1905-ből származik, de ilyen s ehhez hasonló hírek sokasága megtalálható a korabeli lapokban. Ugyanis a Balaton vidéke is – sajnos – bővelkedik különös bűnesetekben – írja a bűnesetet feldolgozva a balatonlike.hu.
Már a XX. század első felében történtek itt rablógyilkosságok, szerelemféltésből elkövetett bűntettek, rablások, de az igazi rémtörténetek az 1950-es években kezdődtek.
Elsőként egy balatonberényi eset borzolta a kedélyeket, 1958 augusztusában. A darabolós gyilkosság ugyan nem a balatoni településen történt, de a holttest darabjai odavezették a hatóságokat. 1957. augusztus 4-én reggel, egy balatonberényi asszony bádogkannát talált a tóban, amit fiával kiszedetett a vízből. A kanna viszont nehéz volt és büdös, valamint húsdarabok lógtak ki belőle.
Visszadobták, de nem szóltak a rendőröknek, egy arrafelé sétáló önkéntes rendőrnek mégis gyanús lett a vízen úszó tárgy.
A történet gyomorforgató, megdöbbentő, még a XXI. században is. Megkezdődött az ügy felderítése, a korabeli Rendőrségi Szemle részletesen bemutatta az esetet, balatoni gyilkosságnak nevezve el a történteket. Elsőként kiderült, hogy a kannában női hullarészek találhatók, amelyek 2-3 napja lehettek már a helyszínen.
A nyomozást nagy erőkkel, orvosszakértők bevonásával kezdték meg, leszögezve azt, hogy nem valószínű, hogy a bűncselekmény Balatonberényben történt.
A helyszínelés, a vizsgálatok során különös következtetéseket vontak le, melyről az 1959-es Rendőrségi Szemle így írt: „Az újabb orvosi vélemény szerint a kannában egy női testből származó hullarészek voltak. Az ismeretlen nő kb. 25 éves lehetett, és 170 cm körüli magas, kövér, halvány barna bőrű, ápolt külsejű. A feltalálás előtt 2-3 nappal kerülhetett a vízbe. A holttestet feldaraboló személy bizonyos anatómiai ismeretekkel rendelkezett… a tettest tehát olyan körben kell keresni, ahol emberi testnek a varrása ismert, s ért a boncoláshoz, így elsősorban számba jöhetnek orvosok, állatorvosok, műtősök, boncsegédek, ápolónők. A kannában hajszálakat is találtak, melyek színe barna volt.”
Nagyjából beazonosították tehát az áldozat nemét, korát, de kezdetben nem tudtak mit kezdeni a nagy valószínűséggel pontos anatómiai ismeretekkel rendelkező gyilkos kilétével. Folytatták az alapos nyomozást, kikérték a Tihanyi Biológiai Intézet véleményét, amely megállapította, hogy a kanna az északi partról nem igazán érkezhetett, inkább a veszprémi és zalai partokat kell vizsgálni.
A tetemnél talált sebvarrófonalról pedig időközben kiderült, hogy ilyet csak orvosi rendelésre lehet megkapni, tehát az elkövető nagy valószínűséggel orvos. A fonalon található csomózási módszer viszont nem állatorvosi végzettségre utalt.
A helyzetet árnyalta és némiképp összetettebbé tette, de a végkövetkezést megkönnyítette, hogy 1958. augusztus 7-én, a fővárosi Marx téri Tejvendéglő férfimosdójában is találtak egy KÖZÉRT zacskóba csomagolt, csuklóban levágott kézfejet.
Hamarosan megállapították, hogy ugyanazon holttest maradványairól van szó. A nyomozást kiterjesztették az egész országra és – néhány kitérőt követően – hamarosan felgöngyölítették a horrorba illő ügyet.
A tettes a nagykanizsai illetőségű dr. Susszer Frigyes körzeti orvos volt, aki egykori feleségének lányát, a tizenéves Tóthpál Jolánt ölte meg. A történet összetett és drámai és akkor került pont a végére, amikor a tettes, dr. Susszer Frigyes 1958 szeptemberében öngyilkosságot követett el.
Susszer Frigyesről ezt követően minden kiderült: nógrádverőcei, majd rudabányai körzeti orvos volt. Második feleségének, Franyó Annának volt leánya Tóthpál Jolán, akivel a férfi szerelmi kapcsolatba kezdett. Ez az anyának nem tetszett, ezért Susszer ópium, morfium injekciókkal szerette volna a feleségét eltenni láb alól.
A feleség életét a nagymama mentette meg, aki észrevette, hogy lánya olyan rosszul van, hogy kórházba kell vinni. Ezt követően a feleség és a férj kapcsolata megszakadt, Susszer Frigyes nevelt lányával az ország másik felére, Nagykanizsára költözött, s a Borsod megyében meghozott korábbi fegyelmi határozat ellenére körzeti orvosként dolgozott tovább.
Közben a feleség megindította a házasság bontóperét, melyben a vagyon felére is igényt tartott. Susszer el akarta kerülni a tárgyalást – hiszen ott sok minden kiderülhetett volna róla és szerelmi viszonyáról –, ezért úgy döntött, visszahívja magához a feleséget, viszont a lányt eltünteti a föld színéről.
Az asszony vissza is ment hozzá, s bár kereste a lányát, Susszer különféle magyarázatokkal nyugtatgatta. Közben a holttest egyes részeit már a rendőrség megtalálta, Susszer – a tanúvallomások alapján – egyre fenyegetettebb helyzetbe került, végül egy szállodai szobában, rengeteg gyógyszerrel, öngyilkos lett.
Több, különböző tartalmú, egymásnak ellentmondó búcsúlevelet hagyott maga után. Az egyikből kiderült, hogy hova rejtette el a holttest további darabjait. Így találták meg a koponyát a sohollári erdőben.
A morfinista, pszichés betegségben szenvedő, Susszer Frigyes orvos, 1958. július 29-én ölte meg nevelt lányát, kinek holttestét éjjel feldarabolta. A magyar kriminológia egyik legrejtélyesebb és leghátborzongatóbb darabolós gyilkosságának minden kérdése lezárult a tények tisztázásával. ♦