Előadással készültek erdélyi utukra a gimisek

A Határtalanul program keretében meglátogattuk Erdélyt. Mielőtt elindultunk volna, tanáraink segítettek minket felkészíteni az utazásra. Incze Katalin tanárnő Erdélyről és Kolozsvárról tartott nekünk előadást, hiszen ott született. Beszámolója nagyon megindító volt, mivel ott töltötte fiatal éveit, és érzelmekkel teli beszámolóval készült nekünk. Elsőként Kolozsvár történelmét ismertük meg, ezt követően a város szépségét is megcsodálhattuk képeken, illetve személyes tapasztalatain keresztül.

Miután megismertük Kolozsvárt képekről, Ferencsik Viktor tanár úrral gyakoroltuk a Székely Himnuszt az énekórán. Szerencsére sokan ismertük ezt a szép dalt, és éreztük, hogy el fogjuk kint énekelni. Egy osztályfőnöki órán dokumentumfilmet néztünk meg a nemesi Bánffy családról, történelmi és kulturális örökségükről. A leszármazottak sajnos már mind Nyugat-Európában élnek, de büszkék őseikre és lelkesen tanulnak magyarul, hogy az eredeti nyelven is elolvashassák az Erdély története c. trilógiát.

A székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium egy osztályának ajándékkal is kedveskedtünk. Mivel a Március 15-i ünnepet ott töltöttük, így egy szép kokárdával és egy Magyarország Alaptörvénye című könyvvel leptük meg őket.

Erdélyi kirándulásunk első megállóhelye Nagyvárad volt. Itt meglátogattuk a Szent László székesegyházat, ami Romániában a legnagyobb, barokk stílusban épült templom. E gyönyörű épület előtt csodás osztályképeket készíthettünk. Nagyváradon megtekintettük az Ady múzeumot, ahol Ady Endre munkásságáról és életéről rengeteg érdekes információt tudhattunk meg. Ez a múzeum 1955-ben nyitotta meg kapuit az érdeklődők előtt. Kiállították Ady íróasztalát és berendezték egy kis kávéházi sarkot is, hogy felelevenítsék a kor hangulatát. Ady születésének 200. évfordulóján kihagyhatatlannak tűnt ez a helyszín.

Hosszas utazást követően megérkeztünk Kolozsvár városába, ami sokaknak a kedvence lett. Útközben egy fotószünetre megálltunk a Király-hágón és Csucsán a Boncza kastélynál.

Kolozsváron elsőként a Szent Mihály templomot szemlélhettük meg. Ez a templom a 14. században épült és éppen felújítás alatt állt, amikor ott jártunk. Ezt követően az előtte álló Mátyás szobrot néztük meg, amely Fadrusz János tervei alapján készült, és az 1900-as párizsi világkiállításon aranyéremmel díjazott szoborcsoport lett.

Megtekintettük Mátyás szülőházát, a szabadidő során elsétálhattunk a Bolyai Egyetem mellett a Farkas utcai református templomhoz, ahol a Kolozsvári testvérek Szent György szobrát is megcsodálhattuk.

Az éjszakát egy kellemes, otthonos panzióban töltöttük, amely a főtér közelében található, valamint előtte a város egyik híres éttermében vacsorázhattunk, melyet Incze Katalin tanárnő javasolt nekünk.

A második nap reggelén Kolozsváron ellátogattunk a Házsongárdi temetőbe, ahol kisebb csoportokban híres személyek, például Apáczai Csere János, Fazekas Mihály és Dsida Jenő sírjait kerestük meg.

Ezután átutaztunk Marosvásárhelyre, ahol megtekintettük a Kultúrpalotát és a Főtér másik nevezetességét, a Vártemplomot. A városban sétálva elérkeztünk a Bolyai Farkas Líceumhoz és a Bolyai-emlékműhöz, ahol koszorúztunk és csoportképet is készítettünk.

Kicsit fáradtan, de boldogan indultunk útnak buszunkkal Székelyudvarhely felé. Délután érkeztünk meg a városba, ahol elfoglaltuk szálláshelyeinket, ki a kollégiumban, ki egy panzióban; majd a főtéren találkoztunk a minket fogadó diákokkal és tanárnőjükkel.

Meghallgattunk egy kiselőadást a tanárnőtől, aki a város történelméről mesélt nekünk. Utána együtt körbesétáltunk Székelyudvarhely főterén és még sötétedés előtt meglátogattuk a Támadt várat, ahol megemlékeztünk Tompa Mihályról és a kilátásban gyönyörködve sétáltunk egyet.

Sötétedéskor meglátogattuk a szoborparkot, ami 13 magyar királynak, írónak és más híres embernek állít emléket. A kicsiny parkban körbesétálva megtekinthettük Csaba királyfi, Szent László, Fráter György, Bethlen Gábor, Wesselényi Miklós, Bethlen István, Kós Károly, Wass Albert, Nyirő József, Bem József, II. Rákóczi Ferenc, Báthory István és Hunyadi János szobrait. A városnézés után elsétáltunk a helyi kollégiumba, ahol meleg vacsorával vártak bennünket.

Teli hassal tértünk vissza a szállásra, ahol még sokáig nem tért álom a szemünkre a hosszú utazás ellenére sem.

A harmadik napon közös kiránduláson vettünk részt, mely során egy-egy megemlékezést követően koszorúztunk Orbán Balázs, illetve Tamási Áron sírjánál.

Ezután Korondon elmentünk a népművészeti kiállításra, ahol lehetőségünk volt gyönyörű kerámiákat vásárolni, majd sétát tettünk a Medve tó körül. Ebéd után ellátogattunk Zetelakára, ahol közösen sütöttünk kürtőskalácsot az erdélyi diákokkal.

Másnap reggel a testvériskola néhány diákjával ellátogattunk a Haáz Rezső Múzeumba. Itt megtekintettük a Kányádi Sándor emlékkiállítást, ahol rengeteg érdekes dolgot tudtunk meg a neves költő életéről és munkásságáról is. „A vers az, amit mondani kell.”- mondta egy helyen. Gyerekkönyvek mellett verseket is írt az erdélyi származású költő. A múzeumban ezen kívül az iskola történeti kiállítás keretein belül, interaktív bemutatókon keresztül ismerhettünk meg a helyi gimnázium történetét. Egy kiállítást láthattunk Orbán Balázs keleti útjairól is.

Ezután elindultunk a március 15-i városi ünnepségre, ami a város főterén került megrendezésre. Már a buszból lehetett látni az embereket, ahogyan siettek a főtér felé hatalmas kokárdákkal mellükön, hogy le ne késsék az ünnepséget. Nagyon megható volt megtapasztalni, ahogyan a székely emberek őrzik a magyar hagyományokat és büszkén viselik a magyar kokárdát. Erre az alkalomra közös kokárdákkal készültünk, amivel megajándékoztuk a testvériskola diákjait is. Az ünnepségen a székely himnusz mellett a magyar is felcsendült. A városi megemlékezést még könnyű zenei koncert is kiegészítette.

A tartalmas ünnepség után ebédeltünk és egy kis szabadidő után újra buszra szálltunk és elindultunk Csíksomlyóra.

Itt a csíksomlyói kegytemplomba látogattunk, ami a magyarság egyik legnagyobb zarándokhelye és kultúrtörténeti emléke. Megérintettük a Sarlós Boldogasszony lábát és elmondtunk csendben egy imát is néhányan. Este, a vacsora után újból szabadprogramot kaptunk, amit a helyi diákokkal töltöttünk. Sokat beszélgettünk.

Bátran kijelenthetjük, hogy remek, izgalmas és meghitt napokat tudhatunk magunk mögött. Utolsó napunk reggelén reggel 8 órakor indultunk útnak. Előtte még vendéglátóink úti csomagokkal láttak el minket, és könnyes búcsút vettünk egymástól.

Úton hazafelé első megállóhelyünk a Petőfi emlékműnél volt. Kirándulásunk során az idő nekünk kedvezett, ám ezen a napon elkapott minket az eső.

Második alkalommal Gyulafehérváron jártunk, ahol a Szent Mihály-székesegyházat belülről is megnéztük, s láthattuk a Hunyadiak sírjait.

Később folytattuk utunkat és meg sem álltunk hazáig. Útközben még vethettünk egy pillantást Déva várára. Az úton énekeltünk, a határon várakozva kvízeztünk, mit láttunk, mit tanultunk Erdélyről. A nyertesek csokival gazdagodtak!

Csodás emlékeket tudhatunk magunk mögött – írja a 10.C osztály. ♦