Klampár Tibor nem felejt. Három éve még a váci börtönben volt, ahová könnyű bejutni, és nehéz onnan kimenni. Neki sikerült. Nehéz csaták után, de végülis jókedvűen távozott a rácsok világából, ahol Pattantyús Gáborral, a többszörös bajnok asztaliteniszezővel járt. Tegyük hozzá: csak két órára. Annyi éppen elég volt, hogy néhány elítélttel játszon egy-két pörgős szettet. Azóta is emlegeti ezt a börtöntúrát.
Ja, hogy ki is az a Klampár Tibor? A mai huszonéveseknek csak egy név, a harmincasok talán hallottak róla, a negyvenesek közül már sokan tudják, hogy egy kiváló ping-pongos. Hozzáértők szerint a „tehetségtelen zseni”. A Klampár név sokáig összeforrott egy másikkal, Jónyer Istvánéval, hiszen egy időben ők ketten voltak a magyar azstalitenisz nagy csillagai: a Jónyer-Klampár páros.
A Magyar Sportújságírók Szövetsége és a MOB Jónyer Istvánnak, Klampár Tibornak és Gergely Gábornak adta az Életműdíjat az Év sportolója gálán az idén tavasszal. A Nemzeti Színházban rendezett nagyszabású gálaesten azért e hármast tüntették ki, mert anno világszenzációt okoztak, amikor az 1979-es, észak-koreai világbajnokság döntőjében 5-1-re „agyonverték” a kínaiakat, ami akkora eredménynek számított, amihez mondjuk Balczó András, Egerszegi Krisztina vagy az Aranycsapat sikerei mérhetők csupán. Ehhez képest a vb-diadalért mindössze 12 500 forintot kaptak, és soron kívüli gépkocsijuttatásban részesültek.
Klampár, aki a váci börtönben tett villámlátogatása után azt mondta, jó buli volt, jól érezte magát, világéletében kilógott a sorból. Úgymond „tiszteletlensége” miatt sokszor gyűlt meg a baja a szakmai vezetőkkel, s ez a se veled, se nélküled állapot egész pályafutását végigkísérte.
De kétségtelen tény: az életműdíjat megérdemelte. Csakúgy, mint Jónyer és Gergely. Utólag is gratulálunk! ♦