Vigyázz, ahol nagy a tömeg, zsebesek is lehetnek

Ezen a hétvégén két olyan rendezvény is lesz a városban, ahol bizonyára nagyon sok ember fordul majd meg. A Duna-parti sörfesztivál és a vasárnapi kirakodóvásár rendjére általában biztonsági emberek vigyáznak, de a legtöbbet mi magunk tehetjük értékeink védelméért, például azzal, hogy nem dőlünk be a zsebesek ismert trükkjeinek. A Civil Körözési Rendszer összeszedte a legfontosabb tapasztalatokat.

A zsebesek leggyakrabban a figyelemelterelés technikáját használják. A figyelmünket általában egy dologra összpontosítjuk, ezért az áldozat figyelmét elterelik valamivel az értékeiről, amíg elemelhetik azokat. A figyelem elterelésére számtalan módszer létezik. Veszekedést, vagy verekedést színlelnek, ”véletlenül” belénk ütköznek, elejtenek valamit, esetleg segítséget, tájékoztatást kérnek tőlünk, vagy mutatnak valami érdekes dolgot nekünk.

A zsebesek érintés, vagy nyomás technikája azon alapul, hogy a tudatunk érzékenyen reagál arra, ha valaki megérint bennünket. Ugyanakkor, ha az illető folyamatosan nyomás alatt tartja az adott területet, akkor hozzászokunk az érintéshez, így nem tudatosul bennünk, ha azon a területen történik valami.

A gyakorlatban ezt például úgy alkalmazzák, hogy a tolvaj megfogja, meglöki és fogva vagy nyomás alatt tartja a pénztárcánk közelében a karunkat. A figyelmünket így teljesen erre a területre fókuszáljuk, miközben észre sem vesszük, hogy ő a másik kezével egyetlen határozott mozdulattal kiemeli a tárcánkat a zsebünkből.

A fentiek alapján vegyük számba a leggyakoribb zsebes trükköket:

„Kérem, segítsen!”

Térképet tartó, turistának látszó idegen kér tőlünk segítséget. A széthajtogatott térképet az arcunk elé tolja, hogy mutassunk meg neki azon valamit, eközben a térkép takarásában szabadon dolgozhat, belenyúlhat táskánkba, vagy zsebünkbe. A segítségkérő trükköt előszeretettel használják több szereplővel is.

Az elterelés eszköze lehet egy kézzel írt lap, amin az szerepel, hogy az illető valami megható okkal kér segítséget, például süketnéma, vagy sérült gyereket nevel. Amikor megszánjuk őt és a pénztárcánkért nyúlunk, már tudják, honnan kell azt ellopni és a sikeres befejezés csak a „koldus”, vagy társainak a kézügyességén múlik.

OLVASÁSRA AJÁNLJUK
Az ügyész perelt, a váci hajléktalan egymilliót kapott

A zsebesek legtöbbször azonnal továbbadják a megszerzett zsákmányt egy másik, az pedig egy harmadik személynek, majd mindegyikük más irányba távozik a tetthelyről.

Viszont vannak, akik tényleg rászorulnak a segítségünkre, de legyünk óvatosak, amikor adakozunk. Figyeljünk értékeinkre akkor is, ha valaki aláírás-, vagy adománygyűjtés, esetleg közvélemény kutatás miatt állít meg minket.

„Segítség! Tolvaj!”

Ne dőljünk be annak a trükknek sem, amikor valaki elkezd a közelünkben kiabálni, hogy „ellopták a pénztárcámat!”  Ilyenkor a környéken a legtöbben rögtön a saját tárcájukhoz kapnak (megnézik, hogy megvan-e még), ezzel remek támpontot adnak a tolvajok figyelő tekintetének. Nekik ezután már csak azt kell kiválasztaniuk, hogy ki a legkönnyebb préda.

„Csináljunk torlódást!”

A mozgólépcsők, beléptető kapuk és forgóvillák is a tolvajok kedvenc területei közé tartoznak. Csak egy jó kis torlódást kell okozniuk, és máris mindenki egymás hegyén-hátán landol. Ezt úgy érik el, hogy egy társuk megnyomja a vészleállítót, vagy ők maguk érvénytelen jeggyel próbálnak meg sikertelenül áthaladni egy ilyen helyen.

Ha épp mögöttük haladunk, akkor törvényszerűen beléjük ütközünk, míg egy másik társuk pedig hátulról belénk. Küzdünk egy darabig, esetleg káromkodunk egy nagyot, közben a legkisebb gondunk az, hogy ki és miért lökdös és tapogat minket össze-vissza. Mire elhárul az akadály, már annak is örülünk, ha nem estünk át senkin, az pedig eszünkbe sem jut, hogy számba vegyük értékeinket.

OLVASÁSRA AJÁNLJUK
A váci férfi bizalmába férkőzött, majd meglopta

„Vigyázat, az ajtók záródnak!”

A mutatvány lényege az, hogy  az amúgy is zsúfolt  metró-, vagy vasúti kocsiba benyomul  utánunk egy több fős csoport, és szoros emberfogásban szinte teljesen körbevesznek.  Persze úgy tesznek, mintha semmi közük nem lenne egymáshoz. Ha a kialakult furakodásban, lökdösődésben sikerül rögtön megszerezniük az értékeinket, azzal valamelyikük még az ajtók záródása előtt kiugrik a kocsiból.

Még ha rögtön rá is jövünk, hogy mi történt, már akkor sem tudunk semmit tenni, mivel a szerelvény elhagyja közben az állomást. Amennyiben meggyanúsítjuk valamelyiküket, még nekik áll feljebb, előadják a betanult műhőbörgést, és sajnos ilyenkor nincs ellenük semmi bizonyítékunk.

„Az okostelefon bűvöletében”

Még a legzsúfoltabb helyeken is hajlamosak vagyunk a telefonunkkal bíbelődni. Miközben a fülhallgatón a kedvenc zenénket hallgatjuk, vagy üzeneteket pötyögtetünk, igazi Sehallselát Dömötörré válunk. Ha ezt egy tömegközlekedési eszközökön tesszük, az ajtók közelében, akkor szinte biztosak lehetünk abban, hogy előbb utóbb valamelyik sportos tolvaj ki fogja kapni a kezünkből a csúcsmobilt.

Mire az adrenalin megmozdulna bennünk, addigra már leugrott a járműről és az ajtók bezáródtak.

„Segítek a lépcsőn!”

Ahol sok a lépcső , legyen az aluljáró, vagy pályaudvar, ott „Hadd segítsek!” felkiáltással felbukkanhat egy önkéntes jótevő, aki már ki is ragadja a csomagot a kezünkből, hogy felcipelje helyettünk. Amíg azon huzakodunk, hogy elfogadjuk-e a segítségét, a tolvaj társa a táskánkban, vagy zsebünkben kotorászik úgy, hogy észre sem vesszük.

„Kiszóródott apró”

Ezt a trükköt leginkább lépcsőfordulókban használják a zsebtolvajok. Az elől haladó rendszerint dekoratív fiatal hölgy, látszólag véletlenül  kiszór a pénztárcájából egy rakás aprót. Majd bánatos arccal kezdi el felszedegetni  az érméket, mi pedig lovagiasan azonnal leguggolunk mellé, és felajánljuk segítségünket.

OLVASÁSRA AJÁNLJUK
Az ügyész perelt, a váci hajléktalan egymilliót kapott

Mivel mindkét kezünk foglalt lesz, a földre tett táskánkra és kabátunk zsebeire már nem marad elég figyelmünk, amit persze a hátulról érkező tettestárs rendszerint ki is használ.

„Forgolódás az ATM-nél”

Többnyire egyedül megyünk a bankautomatákhoz készpénzt felvenni. Amíg minket teljesen leköt a pénzkivétel folyamata, addig többen mögénk és mellénk lopózhatnak, esetleg elkezdenek hátulról „babrálni” minket. Amíg az egyik oldalra fordulunk, addig a másik oldalon álló tolvaj elveheti az éppen kiadott pénzt, vagy a kártyánkat, esetleg benyúl a táskánkba, vagy ki is zsebelhet bennünket.

Problémás lehet, ha látják a PIN kódunkat amikor beütjük azt. Előfordul az is, hogy ehhez akár kamerát is használnak, amivel messziről ráközelítenek a kezünkre, és utána a kód mellé már csak a kártyánkat kell megszerezniük.

„Na, ki vagyok?”

Képzeljük el, hogy gyanútlanul sétálunk miközben valaki hátulról befogja mindkét szemünket és ránk kiált: “Na ki vagyok, fogadjunk nem ismersz meg?!” Mire megfordulunk és nyilvánvalóvá válik, hogy most látjuk egymást először, addigra a tárcánk már valószínűleg hiányzik. A tolvaj bizonyára meg valami érdekes történetet ad elő arról, hogy hátulról mennyire hasonlítunk egy gyerekkori barátjára, ismerősére.

Összegzésül a blog szerzője azt írja, ne hagyjuk, hogy értékeink védelméről eltereljék a figyelmünket a zsúfolt helyeken. Ha lehet, kerüljük a testkontaktust, és fokozottan legyünk éberek. ♦

Oszd meg, hogy mások is tudjanak róla!