Veni Sancte 2019. – tanévnyitó a Piárban

Szeptember 2-án 8 órakor 653 diák kezdte meg az új tanévet a váci Piarista Gimnáziumban. A 9 órától kezdődő szentmisén a tanulók mellett részt vettek az iskola tanárai, dolgozói, szülők és meghívott vendégek, akik közösen imádkoztak a Szentlélek kiáradásáért és a sikeres tanévért. A szentmisét megelőzően Kalász Ákos igazgató úr köszöntötte, és hívta be a stallumba a két új 5. osztályos, valamint a 9. nyelvi előkészítő osztályos diákokat és osztályfőnökeiket.

Az új tanár kollégák köszöntése után Igazgató Úr a tanévnyitó beszédében az iskola idei mottóját vette alapul: Most van a kellő idő, most van az üdvösség napja! (2Kor 6,2) „Minden szava izgalmas, minden kifejezése gondolkodásra hív.” – ahogy bevezetőjében fogalmazott.

Kiemelte a MOST szót, melynek kapcsán a tanárokat és a diákokat is a cselekvésre buzdította. Keresztény életcélként az üdvösség elérését hangsúlyozta, és a piarista lét felelősségtudatát helyezte középpontba Kalazanci Szent József rendalapító nyomán.

Beszédében kitért az iskolában történt nyári munkálatokra, legfőképpen a természettudományos labor megvalósulására. Örömmel hallotta piarista diákoktól augusztus vége felé, hogy várják már az iskolát, de nem feltétlenül a tanulás miatt, hanem az közös munkálkodás, a közös célok megvalósítására tett erőfeszítések, örömteli együttlétek okán.

Diákok segítettek például a felújított ének terem visszarendezésében, a tankönyvek termenkénti szétosztásában. „Mi együtt építjük az iskolát, együtt alakítjuk, formáljuk, szépítjük veletek!” Ezzel a mondattal hívta együtt gondolkodásra, együtt munkálkodásra, tudatos, kreatív világlátásra az iskola diákjait, az új tanulókat, valamint a végzősöket külön is. Végül „gyarapító, hitet, szellemet, állhatatosságot növelő tanévet” kívánt minden diáknak.

A szentmise főcelebránsa Szilvásy László (SchP) tartományfőnök úr volt. Szentbeszédet Wettsein József (SchP), a váci piarista rendház új házfőnöke mondott. Prédikációjában arról beszélt, hogyan legyen a piarista gimnázium több, mint iskola. Arról beszélt, hogy az iskola megszentelt és megszentelő intézmény legyen, istenes közeg, egyházi közeg, ahol az Isten jelenléte megvalósul a mindennapokban a természettudományos és humán tanórákon egyaránt, legfőképp a hittan órán, de az órákon kívül is.

Kalazanci Szent József jelmondatának fényében, hit és tudomány egységével valósuljon meg egyfajta többlet nem csak elméleti síkon, hanem erkölcsi, viselkedési síkon ugyanúgy. Arra hívta a tanárokat és a diákokat, hogy szeretetben, tiszteletben dolgozzanak együtt.

Az iskola legyen „olyan közeg, ahol az erős segíti a gyengét. Ahol a gyenge nem él vissza gyengeségével, hanem nyitott arra, hogy az erős segítse őt. Ahol olyan szoros együttműködés alakul ki, olyan baráti, szeretetteljes közeg, ahol tudunk kritikát adni, és kritikát elfogadni, ahol tudunk túllépni az emberi sérüléseken, tudunk megbocsátani, és tudunk irgalmazni”.  Az iskolában töltött imádságos percek pedig legyenek „az Istennel való találkozásnak kiemelt helyei”.

A szentmisén a zenei szolgálatot az iskola kórusa látta el Horváth Tamás tanár úr vezetésével, valamint Varga László karnagy úr orgonajátékával kísérte. ♦