Az egyesület színeiben – a könnyűsúlyú kétpárevezős versenyszámban, Varga Tamással – olimpiai ötödik helyezésig jutó, illetve később világbajnoki és Európa-bajnoki címet, összetett világkupa elsőséget szerző Hirling Zsolt látja el az elkövetkező időszakban a Vác Városi Evezős Club elnöki teendőit. Ő Vácy Károlyt váltja ezen a poszton.
Egy hétköznap délutáni vonatjáratra beszéltük meg az interjúzó találkozót Hirling Zsolttal, aki civilben a Liszt Ferenc repülőtéren dolgozik légiforgalmi irányítóként, és hol délután, hol hajnali öt órakor indul Vácról a tizenkét órás szolgálatba, mint mondta, szívesebben ingázik így, semmint hogy autózzon.
– Először tekintsünk vissza sportolói pályafutására! – vetettem fel, miután elnémult a kalauz indulásra jelet adó sípszava.
– Huszonöt éve, 1994-ben kezdtem sportolni a klubban, kezdetben Nagy Gábor volt a nevelőedzőm, és olyannyira megfogott a légkör, a társaság, a rendszeresség és persze maga az evezés, hogy rabul ejtett ez a gyönyörű sport. Minden edzésen igyekeztem maximálisan odatenni magam, így fokozatosan, úgymond, élversenyző lettem. Elkezdtek jönni a szép eredmények, a folytatásban már Rapcsák Károly mesteredző irányításával. Ő nagyon profi munkát végzett velünk, és szerintem mindmáig az ország egyik legjobb trénere, jó, hogy ma is az egyesületünknél van.
Ami a legnagyobb sikerélményeket, eredményeket illeti, ezek sora a 2003-as világkupa futami második helyezésünkkel kezdődött, ebben az évben kvalifikáltunk a 2004-es athéni olimpiára, ahol ötödikek lettünk, rá egy évre a világbajnokságon, már Kiss László szövetségi edző irányításával a dobogó legfelső fokára állhattunk, aztán utána is folyamatosan hoztuk a szép eredményeket Tamással. Ezek közül még kiemelkedik, hogy 2007-ben Európa-bajnoki címet szereztünk, továbbá egy világkupa összetett elsőséget is elkönyvelhettünk. Mindig nagyon jó így visszaemlékezni erre az intenzív időszakra.
– Most sem „lazább” az élete, hiszen különösen felelősségteljes hivatást választott a légiforgalmi irányítással, ráadásul most a VVEC elnöki tisztét is elvállalta. Mi motiválta erre?
– Hónapokkal ezelőtt többen megkerestek, hogy legyek elnökségi tag, így is indultam neki, mert úgy érzem, hogy van kellő tapasztalatom, tenni akarásom, fiatalos lendületem ahhoz, hogy segíteni tudjak. Aztán a tisztújítás előtti utolsó időszakban már az elnöki tisztség megpályázására is felkértek, én pedig arra gondoltam, hogy mivel oly sokat kaptam ettől ez egyesülettől, megtisztelő lehetőség, ha vezetőként viszonozhatom mindezt. Biztattak az edzők, az aktív korú fiatal és felnőtt sportolók, a veteránok egyaránt, ami azt jelenti, hogy összekötő kapocs lehetek a tagság körében. És szerintem épp ez az egyik legfontosabb, hogy még szorosabban összefogjunk, hiszen egy hajóban evezünk. Tehát mindennek az az alapja, hogy mindenki egyenrangú csapattagként vegyen részt a klub életében, és itt a fiatal sportolóink családjaira, a támogatóinkra is gondolok egyúttal.
– A klub vonzereje kapcsán ugyancsak fontos az elnök személye, hiszen bizonyára ütős érv, jó példa lehet, hogy egy még igen fiatal olimpiai nagydöntős, világ- és Európa-bajnok volt élsportoló áll az egyesület élén. Mi a kulcsa a toborzásnak?
– Bőven vannak itt húzónevek, gondoljunk csak a többszörös világbajnoki érmes Galambos Péterre, a kiváló edzőkre, Rapcsák Károlyra és Mácsik Miklósra, a sikert sikerre halmozó veterán evezőseinkre, a szárnyaikat bontogató utánpótláskorú kiválóságainkra, ők mindannyian segíthetnek a klub népszerűsítésében, és segítenek is. Azt a képet szeretnénk erősíteni, hogy nagy élmény és büszkeség hozzánk tartozni. De alapvető feladat a sportos életmód fontosságának általánosabb értelemben vett népszerűsítése is, és ezen a téren nagy lehetőséget látok a helyi sportegyesületek szorosabb együttműködésében, hiszen ugyanaz a célunk, a fiatalok kimozdítása a számítógépek mögül, bevonzásuk bármelyik testedző klubba. Test- és lélekedző közösségekbe, hiszen a sport nem csupán a kondíció erősítéséről szól, hanem fegyelemre, kitartásra, az egymás iránti tiszteletre is nevel.
– Egy sportklub működtetésének is kulcskérdése az anyagi háttér biztosítása, ezzel kapcsolatban milyen esetleg még kihasználatlan lehetőségeket lát?
– Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy az utóbbi időben sikeres pályázatok révén támogatásokat kapunk a kormánytól, a szintén a klubunk büszkeségei közé tartozó Pető Tibor vezette Magyar Evezős Szövetségtől különböző eszközfejlesztésekre, így például hajók beszerzésére vagy épp infrastrukturális beruházásokra. De a megfelelő körülmények biztosítása, a színvonal fenntartása és további növelése mind jelentős költség, folyamatosan. Tehát fontos, hogy szponzorokat találjunk, akiket megragad az a példa, amit a Vác Városi Evezős Club mutat a lakosságnak, és így szívesen támogatnák a mindennapi működésünket. Természetesen az önkormányzatra is számítunk, hiszen lényeges közösségépítő, egészséges életmódra nevelő szerepet töltünk be. Bízom benne, hogy a jövőben a városnak is újra lehetősége nyílik a sportegyesületek rendszeres támogatására.
Veteránkodás és családi utánpótlás
Hirling Zsolt – hosszabb kihagyás után – már nagyon szeretne újra hajóba ülni valamilyen veterán egységben és valamelyes rendszerességgel újra és újra vízre szállni. Ezen a téren álma, hogy elnökként is versenyezhessen és sikeres húzóember lehessen.
Ami a családi utánpótlást illeti, kisfiuk, Hunor még nagyon apró talpú, apukája a kérdésre, hogy evezősnek szánja-e, viszonylag kitérő választ adott:
– Az persze fontos, hogy valamit sportoljon majd, de ez az ő döntése lesz, mindenesetre akár árulkodó jelnek vehetjük, hogy a kis lábbal hajtós műanyag motorján legszívesebben tolatva közlekedik, és ugyebár evezésben háttal van az előre. ♦