A zene örök. Korábban azt hittem, csak a fülbemászó dallamok okoznak örömet, aztán ahogy múlt az idő, egyre több, korábban végig sem hallgatott dallam ragadt le bennem. Amikor a kezdetekre gondolok, a ma a Reménység székházának helyén működő művelődési ház össztáncaira, koncertjeire, a tánciskolákra, akkor rájövök: vannak még ma is olyan zenék, amelyek eddig elkísértek. És olyan zenekarok, akik, hála Istennek, még ma is velünk vannak.
Mint például a váciak kedvence, a Polarys együttes.
Az öreg fiúk nem vén fiúk, ők hatvanas éveiket taposva ma is ugyanazzal a lelkesedéssel állnak színpadra, mint évtizedekkel ezelőtt. Túléltek sok mindent, olykor megesett, hogy össze is morogtak, de a zene mindig visszahúzta őket a régi útra. Így aztán elmondhatjuk: Polarys volt, van és még lesz is, reméljük, sokáig!
„Sajnos a törzstagokból már csak hárman vagyunk aktívak: velem együtt Nagy József (dobok, ének), Wanderlich Béla (basszus, ének). Keszei Gabi sajnos már nem tud velünk fellépni, de a háttérben sokat segít, hogy szintetizátora segítségével a gitárok mellett a zongora, orgona, fúvós betétek is megszólaljanak a koncerteken” – mondta Baji Dénes, aki énekel és gitározik az együttesben. „Mindhárman papíron nyugdíjasok vagyunk, de még aktívan dogozunk. Sok zenekari fellépést már nem vállalunk, de teljesen nem tudtuk abbahagyni a zenélést. A beat-korszakban nőttünk fel, a 60-as, 70-es évek zenéjét hallgattuk éjjel, nappal. Kedvenc előadóink a Beatles, Shadows, Cliff Richard, a Kinks, a Searchers, a Rolling Stones és a többi korabeli beatzenekar.”
Dénes azt mondja, nagy élmény volt számukra, a mikor 1965-ben a verőcei Express táborban az Illésék a kedvenc számaikat játszották, ők pedig majdnem minden este közelről látták, hallották őket. Magnófelvételt is készítettek a zenéjükről, és ezek alapján tanultak meg sok számot. Aztán jött a fordulat: több éven át, a nyári idény végén egy hónapig a Polarys játszott az Express táborban.
Repertoárjuk még ma is főleg ezt a korszakot öleli fel. „Azért akad a műsorunkban néhány későbbi előadótól is nóta – Chris Rea, Brian Adams – és persze Illés, Omega, Hungária, Republic dal is” – teszi hozzá Dénes.
„A stílusunk nem sokat változott, a fiatalkorunkban hallgatott zenéket kedveljük ma is. Úgy látszik, többen is hasonlóan éreznek, mert még mindig szívesen jönnek a fellépéseinkre. Van, aki a gyermekével látogat meg minket. Sok fiatal is táncol, ha felcsendülnek a régi jó nóták. Ameddig van igény a zenénkre és fizikailag is bírjuk a fellépéseket, addig lesz Polarys zenekar” – mondja a kiváló gitáros.
Sorolja emlékezetes fellépéseiket: a hetvenes évek közepén az akkori Budapest Sportcsarnokban volt a nemzetközi eszperantó találkozó záróestje, oda kapta meghívást egy három órás koncertre. Nagy élmény volt számukra a hatalmas színpadon játszani, ahol egy héttel azelőtt Carlos Santana adta első magyarországi koncertjét. Egy másik alkalommal a Budapesti Műszaki Egyetem szokásos év végi bálján ők játszottak a nagy buliban.
Nagymaroson adták az első nosztalgiabulit még a kilencvenes évek elején, ami nagyon jól sikerült. Még egy kis videó-összeállítás is készült róla. Ezt azóta már több másik követte, s pár napja ismét a közeli kisvárosban léptek fel nagy sikerrel. Mondhatjuk, amolyan nosztalgiaként. ♦