Váci Köz-Tér: szakértőket vagy politikusokat?
„Ha nem bíznád a saját egészségedet olyan orvosra, aki nem orvosi egyetemen szerezte a szakértelmét, hanem a szomszédság választotta meg, hogy bízhatod egy egész állam sorsát olyan politikusokra, akiknek semmiféle szaktudással nem kell rendelkezniük, csak egy országos népszerűségi versenyt kell megnyerniük?” – teszi fel a kérdést a Qubit szerzője egy érdekes cikkben, amely – legalábbis részben – választ ad a mai embert is foglalkoztató néhány kérdésre.
Mert azt sokan látják, hogy a politikai rendszerek szerte a világon nagy lejtmenetben vannak. A demokráciának nevezett katyvasz sok mindenre jó, de arra, hogy egy országban hosszabb távon is nyugalom és jólét legyen, nem igazán.
A gondolat, hogy a politikai döntéshozást a leghozzáértőbbekre kellene bízni, már Platónnál megjelent – fejtegeti a tudományos portál szerzője. Napjainkban azonban az ötlet egyre nagyobb figyelmet kap a katasztrofálisnak ígérkező Brexit-szavazás vagy a sokak által inkompetensnek ítélt amerikai elnök, Donald Trump megválasztása miatt. Ha a demokrácia ilyen baklövésekre képes, hogyan engedhetjük az átlagembereknek, hogy ilyen fontos kérdésekről döntsenek?
Jason Brennan filozófus és közgazdász 2016-os Against Democracy (A demokrácia ellen) című könyvében a következő érvet fogalmazza meg:
1. Az állampolgároknak joguk van a kompetens politikai döntéshozatalhoz.
2. Az átlagos választók inkompetensnek.
3. Tehát nem szabad politikai döntéseket rábízni az átlagos választókra.
Egy hosszú, a témában fellelhető szakirodalmat idéző eszmefuttatás után az írás így fejeződik be: „Pontosan kell értenünk, hogy mit mondunk, amikor azt állítjuk, hogy a hozzáértőknek kellene kormányozniuk: nem egyszerűen azt mondjuk, hogy érdemes lenne jobban hallgatnunk a szakértőkre a politikai döntéshozás közben, nem is csak azt mondjuk, hogy ha a döntéshozók – végső soron mi, választópolgárok – hozzáértőbbek lennénk, jobb döntések születnének; azt mondjuk, hogy a politikai hatalmat – beleértve az állami erőszakszervezetek fölötti hatalmat is – a hozzáértőknek kellene juttatni azért, mert ők hozzáértők.
Hogy egy példával éljek: egy dolog azt mondani, hogy az orvosom szavára kellene hallgatnom egészségügyi kérdésekben; egész más azt mondani, hogy az orvosomnak jogában kellene, hogy álljon, hogy egy fegyveres gárda segítségével kényszerítse a pácienseit az egészséges életmódra. Az utóbbi egészen más igazolást igényel, mint az előbbi.”
Tényleg. Akkor most éljen sokáig a politika, vagy zavarjuk el a politikusokat és válasszunk kormányzásra szakértőket?
Sajnos csak egy jó megoldás van…♦