Németországban született, édesapja német, anyukája magyar, ráadásul váci. Néhány éve kezdett magyarul tanulni igazán, s már most úgy beszélgetünk, hogy alig lehet észrevenni, hogy akcentusa van. Nemrég iskolája, a Pikéthy konzi boldogan adta hírül: „Reincke Ivan-Bogdan, iskolánk volt orgona szakos növendéke megnyerte az augusztus 19-21. között, Armagh-ban megrendezett Northern Ireland International Organ Competitiont (Észak-Írországi Nemzetközi Orgonaverseny). Bogdan jelenleg a Zeneakadémia növendéke, főtárgy tanára Fassang László. A senior korcsoportban indult a rangos versenyen.”
Az észak-írországi Armagh városában 2011 óta évente megrendezésre kerülő nemzetközi orgonaversenyen idén kiemelkedő magyar sikerek születtek. A versenyt három kategóriában hirdették meg, a senior kategória győztese a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem ma már harmadéves orgona szakos hallgatója, Ivan-Bogdan Reincke lett. A győztes az 1500 fonttal járó első díj mellé számos brit és amerikai fellépési lehetőséget kapott. A verseny zsűrijének elnöke ezúttal Martin Baker volt.
Ám a sikerig nem kikövezett út vezetett, bár a tehetség sokat segített a célig eljutni.
– Egy orgona tanszakos diáktársam ajánlotta az észak-írországi versenyt, ő a felkészülésben is segített nekem. A nyári szünetről volt szó, amikor az ember jobban ráér, több idő van a gyakorlásra is, így belevágtam. A szervezők előszűrést is végeztek, be kellett küldeni egy tíz perces felvételt, kötelezően egy Bach-művet kellett ezen eljátszani és azon kívül bármit, ami tetszett. Ez alapján meghívtak a versenyre, ahol szintén egy Bach-művet kellett eljátszani és a további időt – összesen húsz perc állt a rendelkezésemre – szabadon választott darabokkal kellett kitölteni – emlékezik az augusztusi versenyre Bogdan.
A kategóriában tizenhárman versengtek a sikerért. Az előadott darabokat közösen választották ki Fassang Lászlóval. Ám az előadás nem volt teljesen zökkenőmentes, ezt a zsűri is észrevehette, hiszen az orgonistát mindig segíti valaki, aki a hangszeren a regisztereket kapcsolgatja. Ezúttal azonban a segítő valamit félrenézhetett, mert egy olyan résznél, amikor a darabnak egy lágy, csendes dallama szólt volna, kimaradt egy mozdulat és a hangok teljes erővel törtek be a térbe. „Nekem azt tanították, hogy ilyenkor se essek kétségbe, hanem játszak tovább” – emlékezett a nehéz pillanatra a fiatal művész. Amikor felállt és meghajolt, nagyon kétségbe volt esve, ám a segítője azonnal megkereste a zsűrit és elmondta: ő hibázott.
Az eredményhirdetés még aznap volt egy nagy gálaműsor keretében.
– Éreztem, hogy sikerült úgy eljátszanom a programomat, ahogy szerettem volna, de tudtam azt is, hogy a versenytársaim is kiváló zenészek. Nem számítottam a nagy sikerre, egy farmerben mentem el a díjkiosztóra. Előbb a különdíjasokat szólították, majd egyszer csak hallottam a nevem – annyira meglepődtem, hogy még ma sem emlékszem, hogyan történt minden. Aztán a díj átadói átsegítettek a nehéz pillanaton.
Bogdan már elmúlt tizenöt éves, amikor Németországból Vácra költöztek. Odakint hegedülni és zongorázni tanult, testvéreivel gyakran ültek le együtt játszani. Már akkoriban is megmutatta tehetségét, több díjat is nyert. A költözés után a Pikéthy konziba iratkozott be, a fiatal tehetséget Bednarik Anasztázia vette a szárnyai alá. Idehaza is felfigyeltek rá, de nemzetközi szinten ez az augusztusi siker volt az első számára.
– Annak külön örülök, hogy a díjjal fellépési lehetőségeket is kaptam. Koncertezni fogok New Yorkban, Cambridge-ben, Londonban és Belfastban is – mondja Bogdan.
Amikor átköltöztek Magyarországra, még nem tudta, hogy hamarosan az orgona rátalál, vagy éppen fordítva: ő fedezi fel eme ősi hangszer erejét, hangzásának sokszínűségét. Pedig így történt: azt mondja, az orgonában sokkal több lehetőség rejlik, mint a zongorában, csak be kell járni a felfedezés hosszú útját. Édesanyja ajánlotta, hogy próbálja ki az orgonát is. A zeneiskolában és a Ferences templom hangszerén játszott az elmúlt időszakban sokat.
Észak-Németországban éltek egy kis faluban. A nyarakat mindig Vácon töltötték, sőt, amikor elkezdődött a tanítás, Bogdan a Karolina általános iskolába is járt, ott is vizsgázott, meg kint is. Németországban végezte el a középiskolát, majd édesanyja azt tanácsolta, iratkozzon be a váci konziba egy évre, nézze meg, milyen. „Nagyon megtetszett az itteni élet és persze az orgona” – teszi hozzá Bogdan.
Tervei hosszútávra szólnak. Szeretne sokat koncertezni, korrepetitorként is dolgozni, és kántorként is jelen lenni. Azt mondja, még nem tudja, hol fog élni, itt vagy Németországban, de számára Magyarországon is van egy otthona.
Januárban lesz az akadémián a vizsgaelőadása. Ünnep ide, ünnep oda, már nagyon készül rá. ♦