Beer Miklós: otthon érzem magam Nagymaroson

Bár sok lehetőséget vetett a sors dr. Beer Miklós nyugalmazott megyéspüspök elé, ő mégis Nagymarost választotta otthonának – sokak örömére. Szeptember 1-je óta lakik városunkban és azt mondja, nagyon szeret itt élni.

– Már éppen költözködés alatt voltam, amikor kaptam a hírt, hogy Nagymaroson a Szent Lőrinc Házban lehetőség lenne kialakítani egy lakrészt. Megnéztem és rögtön rábólintottam. Váchoz is közel van, Zebegényhez is – mondja.

Szívesen jár-kel Nagymaroson, a szombati piacot rögtön fel is fedezte magának és örömmel állapította meg, hogy sokakat ismer, hiszen többségük a püspöki gazdapiacon is megfordult már.

– Mikor gyerek voltam, akkor is sokat járunk Zebegényből Nagymarosra a gimnáziumi osztálytársakhoz. Elmondhatom: itthon érzem magam, már a vonat zörgését sem hallom – mosolyodik el.

Nagymarosra érkezésekor felajánlotta Gáspár István plébánosnak, hogy segít, amiben tud, így örömére Zebegényben lát el egyházi teendőket, de Nagymaroson is gyakran misézik.

Amióta nyugdíjas lett és elterjed ennek a híre, sok barátja hívja fel, bízva abban, hogy több ideje van már. Számos rendezvényen, programon vendég mostanában.

– Az elmúlt hónapok olyan gyorsan elszaladtak, mert mindig hívtak valahova. Nem mondhatom, hogy egyformán telnek a napjaim. Sokan látogatnak meg, ha erre járnak. Viccesen szoktam mondani, hogy az volt a naiv elképzelésem, hogy mennyi időm lesz majd olvasni, kirándulni a Hegyestetőre, de erre még nem volt időm – mondja.

Nemrég jegyezték be a Miklós püspök által létrehozott Szent Ferenc Szegényei Alapítványt, amely a kis falvakban élő cigányságot szeretné támogatni, elsősorban oktatással, képzéssel.

– Sok mindent számba vettem, hogy amíg a Jóisten erőt ad, mit tudnék csinálni. Egyre inkább ebbe az irányba terelődött a gondolkodásom, a találkozásaim is ebbe az irányba vittek. Még Pilismaróton és Dömösön is ismerem a cigányság helyzetét, de az elmúlt másfél évtized alatt megismertem a nógrádi falvak életét is közelről, és ez hangsúlyosan a cigányság problémájával esik egybe. Hiszen elöregszenek a falvaink, elköltöznek a fiatalok, mert nincs munkahely, így tulajdonképpen legtöbb helyen csak a cigányok maradtak. Ma a magyar társadalomban ez egy olyan égető kérdés, amire oda kell figyelni. Visszatekintve a rendszerváltás előtti időre, ma rosszabb a helyzetük, mint akkor. A jövőt illetően a társadalomnak meg kell oldania ezt a kérdést, oktatással, képzéssel, az életkörülményeik javításával. Fontos lenne, hogy a saját lábukra álljanak, a kultúrájukat megőrizve, integrálódhassanak a társadalomba – mondja.

Beer Miklós alapítványa csatlakozott Vecsei Miklós miniszterelnöki biztos programjához a Jelenlét programhoz, melynek célja a romák felzárkóztatása, a születéstől az első munkahelyig kísérni, segíteni a cigányokat. Azt szeretnék elérni, húsz évre előre tekintve, hogy az iskolából kikerülve biztosítva legyen már a munkahelyük a fiataloknak. Ehhez szakképzést szeretnének biztosítani.

– A program lényege az, hogy falvanként két szociális munkás foglalkozna az ott élő emberek minden napjaival, együttműködve a települési intézményekkel. Segíteni kell őket abban is, hogy ők is akarják, hogy belássák, csak így van jövőjük. Hozzáteszi: Nógrádban már két faluban el is kezdték a munkát.

Az alapítványnak sok nagymarosi segítője is van, de országszerte is sokan támogatják Miklós atya kezdeményezését. A szervezet működtetését nem egyedül viszi, baráti köre segíti a munkában.

– Sok visszajelzést kapok, ki-ki a saját szakterületéről kíván segíteni – mondja. Elsősorban humán erőforrásra van szükségünk.

Közeleg a karácsony, Miklós püspök is rokonai, barátai körében fog ünnepelni Zebegényben. Gyakran jár még Vácra is, segíti utódja, Marton Zsolt püspök munkáját. De, mint mondja, a hangsúly egyre inkább Nagymaroson van, ugyanis itt szeretné tölteni élete hátralevő részét.

(Megjelent a Nagymaros újság decemberi számában. Fotó: szemlelek.net)