Fut a Vác: ilyenek voltunk 30 éve

Néhány kempingszékkel és asztallal kiültünk a diadalív árnyékába és elővettük a színes fénymásolópapírokat, amikre nyomtattuk a jelentkezők rajtszámait. Gyerekekre és felnőttekre osztottuk a mezőnyt és persze fiúkra és lányokra. Az elején ez könnyen ment, de a rajt közeledtével egyre csak gyűltek az érdeklődők, néhány a versenyre odaérkezett önkormányzati képviselőtársam, és persze Jakab Béla bácsi – aki mindig mindenütt ott van – beültek mellénk segíteni a rajtszámokat írni és osztani. (Ezt tették párthovatartozástól függetlenül).

Egy félóra késés után, amikor már mindenki kapott valamilyen rajtszámot – aminek színei a végén már teljesen összekeveredtek -, a kezembe vettem a kézi hangszórót („ordibátort”) és elkezdtem életem első futóversenyét levezényelni. Miután a hangszóró is lemerült és én is berekedtem, sikerült elindítani Vác első tömegsport futóversenyét a diadalív árnyékából a stadion felé. Az elején nem is gondoltuk, hogy az utat le kell zárni, de szerencsére Béla bácsi hozott egy teherautónyi kiskatonát a szomszédos laktanyából, és kiállította őket az útkereszteződésekhez. Így biztonságosan futhattak Burgundia felé.

Már kezdtem volna a rajt után megnyugodni, amikor szóltak a segítőim, hogy szálljunk be a kocsiba és a kettes úton előzzük meg a mezőnyt, hogy a befutást fogadni tudjuk. Ez nehezen ment, mert a Trabantomat eltorlaszolták közben az út mellett és mire kijutottunk a padkákon át az útra, addig leszakadt a kipufogó és a kocsinak olyan lett a hangja, mint egy második világháborús harckocsinak. Nehezen, de annál hangosabban araszoltunk a délutáni csúcsforgalomban a Liget felé, amikor megállították a Trabit. Az utat lezárta a rendőrség, mert az a „Bírógyuri” valami futóversenyt rendez (mondták), és ha a Trabiban nem ülnénk heten és nem lenne leszakadva a kipufogó, amit magunk után húzunk, akkor sem engedhetnének be, mert veszélyeztetjük a versenyt. Én persze elkezdtem bemutatkozni, de a rendőrök nem hitték el, hogy én lennék a „Bírógyuri”, majd egyik főrendezőnknek, Vas Zsuzsának nem is tudom, hogy hogyan de sikerült elérnie, hogy bejussunk a versenyre.

Mire beértünk, már a mezőny is befutott, és Jakab Béla bácsi már osztotta is ki a díjakat, meg a Fut a Vác pólókat a versenyzőknek. Én lobogtattam a nálam lévő nevezési lapokat, amikkel a versenyzőket egyeztetni lehetett volna, de ő csak mosolygott és a kezembe nyomta a hangszórót, hogy köszöntsem a befutókat és nyugtassam meg őket, hogy mindenki kap ajándékot.

Közben megtudtam, hogy a mezőny sem ért be olyan egyszerűen a Ligetbe, mert először a pünkösdi körmenettel vegyültek a Fehérek temploma előtt, (és ki-ki választhatott útirányt), majd a Bácskai Zoltán által szervezett triatlonos kerékpárosok keresztezték útjukat, de utána, aki nem maradt a körmeneten, és nem bringázott a triatlonistákkal, az eljutott a célig és lefuthatta az első Fut a Vácot. A versenyt hozzávetőlegesen 500 futó teljesítette, akik közül csak 350 versenyzőnek jutott rajtszám (ami az elején még sokkal többnek tűnt, de kiderült, hogy az egyik rendező ráült a tartalék rajtszámra, hogy el ne fújja el a szél, amit elfelejtettünk és így sok futó rajtszám nélkül teljesítette a versenyt.)

Igen, ez az első verseny egy burlex filmbe is beillett volna, de utána mégsem hagytuk abba. Évről évre megrendeztük. Egyre többen jelentkeztek segíteni, futni és egyre profibbak lettünk. Megrendeztük a versenyt akkor is, ha alig volt rá pénz és akkor is, ha több mint 1000 futó várt a rajtra a 35 fokos melegben, megrendeztük miután a futók és a rendezők a verseny előtt közösen rakták a homokzsákokat a kiáradt Duna miatt, és akkor is megrendeztük, amikor azt betiltották.

….és most is megrendezzük, így 30 év után. Persze most már profi stáb szervezi a versenyt, amire az interneten lehet nevezni, ahol a kategóriák nem keverednek össze, a verseny biztonságát rendőrök, mentők és száz fős rendező önkéntes stáb biztosítja. Persze a versenyt már nem pünkösdre szervezzük, és Bácskai Zoltán és a triatlonosai is azóta a mi csapatunkat erősítik, és reméljük, Jakab Béla bácsi ismét eljön a versenyre, mint ahogyan azóta minden évben ezt teszi.

Szeretnénk, ha azok, akik akkor egy emberöltővel ezelőtt futottak, vagy segítettek, 2020. június 7-én vasárnap újra találkozunk, és együtt ünnepelhetjük, a Fut a Vác 30. versenyét. Szeretnénk, ha a nevezes@futavac.hu elektronikus levélcímen felkeresnének minket azok, akik az első rendezvényen is ott voltak, hogy felkészülhessünk az ünneplésükre.

A 30. Fut a Vácra számos meglepetéssel készülünk, ami még titok, de a versenyre már lehet nevezni a www.futavac.hu honlapon.
Nevezz, hogy együtt ünnepelhessük a város 30 éves jubileumi futóversenyét, amit reméljük még sok-sok éven keresztül lehetőségünk lesz megrendezni.

Búcsú a Mestertől

A fenti sorok megírásakor még bíztunk benne, hogy azok közül, akik 30 éve a rajthoz álltak, most mindenkinek lehetősége lesz ezt újra megtenni. Az elmúlt napokban értesültünk róla, hogy van valaki, aki évek óta segítette a versenyünket és készített fel oly sok fiatalt nem csak a Fut a Vácra, nemzetközi megmérettetésre is eredményesen, aki már többé nem állhat velünk a rajtszalag elé.

Barátaimmal úgy döntöttünk, hogy a 30. Fut a Vác 2,5 km-es futamát az ő emlékének ajánljuk tiszteletünk és elismerésünk jeléül.
Szeretnénk, ha mindenki, aki ismerte Szikora Gyula tanár urat az Árpádból, edzőt a Reménységből, vagy a jó barátot az eljönne és rajthoz állna, hogy emlékére együtt fussuk. Remélem, annyian leszünk, hogy odafentről hamar észrevesz majd bennünket és visszaint Gyula bácsi, miközben talán éppen az angyalokat készíti fel egy mennyei atlétikai versenyre, hiszen egy igazi atlétika edző mindörökké edző marad.

Egy beszédes kép, „generációkon át”

A mellékelt fotón a versenyzőn az első, az 1991 évi Fut a Vác póló látható, amit valószínűleg gyerekként futhatott le és akkor kapta a pólót, (ami azóta eszmévé foszlott), ölébe a kislánya (aki talán az ovis futást teljesítette) a 25. Fut a Vác jubileumi pólóját viseli. Hát igen, ha össze akarnánk foglalni, azt mondhatnánk, hogy ez a Fut a Vác. Reméljük, megtisztelnek minket Ők is és együtt ünnepeljük majd a 30. évfordulót. (Bíró György és BARÁTAI) ♦