Ha nem lenne olyan nagyon szomorú az eset, még nagyot is lehetne rajta nevelni, de hát mert ismét egy kép a váci rendőrség közismert állapotáról, inkább szomorkodni kell, hogy a sok példa dacára még mindig nem gondolnak a városházán a váci rendőrség gyökeres átszervezésére, megtisztogatására. Igazán csodának mondhatjuk, ha Kálló rendőrkapitány néha egy kis sikert tud felmutatni, de az bizonyos, hogy egy második rétsági rablóelfogás a váci rendőrség történetében már nem fog előfordulni mikor így leromlott, így tönkrement a mi közbiztonsági szolgálatunk – dohogott a Váci Hírlap szerkesztője 1914 áprilisában, amikor egy újabb, balul sikerült rendőri akcióról szerzett tudomást a város népe.
A tragikomikus eset, mely a vásár alkalmával történt, a következő: Vastag Jánosné váci asszony zsebéből tizenhat koronát loptak ki. A gyanú egy keménykalapos emberre irányult, akit be is vittek a rendőrkapitány elé. Weisz Lipótnak mondotta magát, s egy Kaposváron kiállított igazolványt találtak nála. Természetes, olyan ártatlannak mondotta magát, mint egy ma született bárány.
A rendőrkapitány, hogy a többi apró panaszossal végezhessen, a gyanús embert egyik rendőrére bízta és az előszobába küldötte őket. A szűk helyiség zsúfolva volt, Weisz Lipót felismerte a kedvező helyzetet: a rendőrt oldalba bökte s míg az összeszedte magát, Weisz már vágtatott ki a városháza kapuján.
„Most azután megindult a hajsza. Ötletes ember ez a Weisz. Át a Konstantin-téren, a Káptalan-utcába jutott és beugrott a legelső boltba. Ez a bolt pedig egy borbélyműhely volt. Mit csináljon? Hamarosan lekapta keménykalapját, egy pepita sapkát nyomott a fejébe és beült a borbély székébe, hogy gyorsan borotválják meg. A rendőr, ki nyomot veszített, egy negyedóra múlva beszólt a borbélyhoz is, nem láttak-é egy keménykalapos, szaladó embert. Weisz ott ült nyakig borbélyhabbal bekenve, fején a szemig behúzott sapkával. A rendőr dicséretére legyen mondva, megnézte az idegent és a szappanhab alatt felfedezte a kit keres. Rögtön kihúzta úgy szappanoson az üzletből és diadalittasan vitte vissza a rendőrségre” – szól az izgalmas beszámoló.
A rendőrkapitány most azt az utasítást adta ki Szemerád rendőrnek, hogy Szászi András letartóztatott tolvajjal Weiszet a börtönbe zárják és rendőr álljon az ajtóhoz. Az öreg Szemerád tovább adta a parancsot, Weiszet és társát le is zárták és a börtön kulcsát szépen felakasztották az – ajtó szögére!
„Eltelt egy-két óra. És jött Kész bácsi. Ki az a Kész bácsi, kérded jámbor olvasóm. Hát Kész bácsi a városháza öreg, töpörödött söprögetője. A mellett, hogy semmi köze a rendőrséghez – jószívű. Miként a példa mindjárt mutatja.
Kinyílik a börtön ablaka, síró hangon kiszól Weisz Lipót:
– Kedves bátyám, csak egy korty vizet adjon, mert rögtön meghalok!
– Hogyne adnék – mondja szolgálatkészen Kész bácsi és már viszi a pohár vizet, leveszi a kulcsot és már kis nyitotta a börtön ajtaját. Ebben a pillanatban a jószívű söprögető embert hatalmas ütés éri és – Weisz Cipót nincs sehol!
Mit mondjak még? A hány rendőr, annyifelé szalad a másodszor megszökött rab után, de ez most már jobb utat választott és végleg eltűnt. A rendőrkapitány megállapította, hogy Weisz többszörös, országosan keresett betörő. Neve nem Weisz Lipót, hanem Weisz Pál, igazolványa pedig hamis. Arcképét 376. szám alatt a világhíres betörők albumában fel is találták. Kálló kapitány azt hiszi, hogy a teljes személyleírás és az arckép nyomán Weisz Pál nem sokáig élvezi a szabad levegőt. A belügyminisztérium útján már elrendelték országszerte a nyomozását s valószínű, hogy a váci rendőrállapotok megcsúfolója rövidesen kézre kerül” – olvasható a korabeli váci újságban.
Szerencsére, a mai váci rendőrség azért már sokkal jobban teljesít. Ma is akadnak, akik el tudnak bújni a felelősségre vonás elől, de már hosszú évek óta nem hallottunk olyan esetről, amikor valaki a rendőrség fogdájából szökött volna meg. (fotó: Fortepan) ♦