A maximalizmus 4 módon teheti tönkre az életedet

A maximalistáknak szinte „bebiztosított” helyük van az üzleti életben – írja blogjában Király Gertrúd Marshall Goldsmith Stakeholder Centered Coach. A maximalizmus azonban veszélyeket is rejthet. A maximalizmus az alábbi 4 módon teheti tönkre az életedet. Vagyis ezen a 4 módon biztos … mert nem csak lehetetlen, hogy soha ne éljünk át kudarcot, de még különböző problémákat is okozhatunk vele az élet különböző területein – kezdi blogbejegyzését.

A maximalisták az üzleti életben általában jól teljesítenek, gyakran működnek kritikusként – segítve ezzel „kigyomlálni” a termékekből és a szolgáltatásokból a hibákat – ÉS minden tőlük telhetőt megtesznek a sikerért – a kudarc elkerülése érdekében is.

Ezek az emberek bár magabiztosak, de valamilyen szempontból durvának, vagy inkább nyersnek tűnnek. Az érzelmekkel nem tudnak és talán nem is akarnak mit kezdeni. A körülöttük lévők pedig nem túl sok empátiát tapasztalhatnak meg felőlük.

Mint mindennek, ennek is ára van, mert a „végjáték” elég negatív eredményű is lehet. A léc magasra helyezése önmagában nem probléma, DE a kudarc folytonos kerülésével párosulva jelentős problémákat okozhat:

1. A kudarctól való félelem visszatart attól, hogy a lehető legjobb formádat mutasd

A kisfiam 10 éves, kifejezetten van érzéke a matematikához és ebben a tanévben először jelentkezett is matekversenyre. Sajnos az elért eredmény kommunikálása úgy sikerült, hogy azóta utálja ezeket a versenyeket (egyébként első nekifutásra nem volt rossz eredmény és a felkészülést sem vittük túlzásba). Talán maga a szó megközelítőleg sem írja le azokat az érzelmeket, amiket átél, már csak a szó hallatán. Idegenkedik tőle, teljes borzadállyal viseltetik iránta. Persze próbáljuk rábeszélni, hiszen különösebb erőfeszítés nélkül tudná venni az akadályokat és kár lenne „nem kipróbálni” a tehetségét, de egyszerűen nem hajlandó…

Mi a baja valójában? Elkerülhetetlenül benne van a kudarc esélye, ami mind egyénileg, mind nyilvános szinten összeférhetetlen az ezen a szinten tökéletességre törekvő személyiségével. Szülőként sem tudok sok mindent tenni, csak elengedni a lehetőséget, hogy mi lehetett volna, ha …

2. A kockázatvállalás elkerülése a lehetőségek elhalasztásához vezethet

Valószínűleg neked is van olyan ismerősöd, aki valami hihetetlenül tehetséges a tökéletes otthon kialakításában vagy a háztartás vezetésében, kicsit olyan Martha Stewart-os, csak nincs akkora birodalma és szerencséje. Ő az, aki gyönyörűen díszíti fel az otthonát, eszméletlen sütiket csinál és még az antik bútorait is maga javítja. Lemerném tenni a voksom, hogy hiába próbálnád biztatni, hogy nyisson egy vintage boltot, hogy használja a tehetségét, biztos, hogy visszautasítaná. Helyette panaszkodni fog a garasoskodó férjére, aki azt követeli, hogy menjen vissza dolgozni az irodába… Így aztán olyan valamit csinál, amit utál, ahelyett, hogy követte volna azt az utat, ami egy jövedelmezőbb jövőbe visz, azáltal, hogy használja a veleszületett képességeit.

3. A biztonsági játék elvághat a kalandoktól és a hihetetlen emlékektől

Vannak olyanok, akiket úgy tűnik soha nem ér utol a kudarc szele sem. Az egyetlen negatív dolog, amit észre lehet náluk venni, az a bizonytalanság elkerülése, ami az ő esetükben azt jelenti, hogy ők nem olyanok, akik bármire is értékelik a spontán, tervezés nélküli döntéseket, lépéseket. Miközben többünk közös tapasztalása lehet, hogy az életünk legjobb élményei a legkevésbé voltak várhatóak és előre programozottak. Ellenben azok az események, amelyeket teljes mértékben „holtbiztosra” megterveztünk, azok sikerültek talán a legkevésbé.

4. A tökéletességre való törekvés elnyeli az összes mókát az életünkből

Mennyire tönkre tud vágni egy kellemesnek ígérkező délutánt, ha valami miatt nem tudsz felengedni és gyakorlatilag végig feszenged az egészet. Ez a valami pedig jellemzően olyasmi, amit csak te tudsz, te látsz, a többiek körülötted észre sem veszik, vagy ha megosztanád velük, valószínűleg nem rajtad, hanem veled együtt nevetnének az egészen. Azok tudnak önfeledten szórakozni, akik jól, vagyis alapvetően kényelmesen érzik magukat a bőrükben.

Az az igazság, hogy egyikünk sem tökéletes. Akkor sem, ha gyerekkorunkban ez elvárásként égett belénk, és ebből – vagy másból – fakadóan folyamatos a késztetésünk rá. Törekedhetünk a kiválóságra, a tökélyre, a tökéletesítésre és vitathatjuk is ezt a „hajszát”, de ami szinte biztos, hogy az ehhez való ragaszkodás csakis önundorhoz és boldogtalansághoz, de legalábbis elégedetlenséghez vezethet – írja az uzletem.hu. ♦