Búcsú: „Kedves Nézőink! Kedves Kollégák, Barátok!”

Február 29-én töltötte utolsó munkanapját a Váci Dunakanyar Színház élén Kis Domonkos Márk alapító igazgató, akinek megbízatását az első öt esztendő után meghosszabbították 2022 közepéig. Ám a dolgok nem úgy alakultak, ahogy normálisan számítani lehetett rá, s ennek végül kenyértörés lett a vége: a színi direktor közös megegyezéssel távozott. A Váci Napló megkereste Kis Domonkos Márkot, aki egy hosszú írásban köszönt el a nézőktől, a váciaktól.

„Mint azt sokan tudják, a Váci Dunakanyar Színház megalapítása régóta táplált szándék eredménye volt. Számomra fiatalon jött el a lehetőség, hogy a bennem égő alkotó vágy teret kaphasson, s azóta rendületlenül tettem azért, hogy amit akkor megálmodtunk, létrejöjjön, kiteljesedhessen. A Váci Dunakanyar Színházat létrehozásának gondolatától kezdve vezetem, holott csak megszületésével váltam igazgatóvá, s fejlődésével fejlődtem én is ebbéli szerepemben.

Tudva azt, hogy az intézmény jövője hosszantartó hatással bír a város és térség kulturális életére, bátran vállaltam ennek a munkának a felelősségét, melynek célja, hogy a Váci Dunakanyar Színház értékteremtő erőként jelenjen meg nem csak a térségben, hanem a magyar színházművészetben is.

A színház életében történt számos esemény, a kisebb-nagyobb mérföldkövek mindig alkalmat szolgáltattak arra, hogy visszatekintsünk az elmúlt időszakokra, számos olyan pillanatot élhettünk át együtt, ahol érdemes volt megállni egy kicsit és számba venni a múltat.

Ez az utolsó »leltár«.

A színház lendületes fejlődésének köszönhetően örömteli kihívás összefoglalni a nyitány óta eltelt időszakot. A befogadó színházból repertoárjátszó színházzá válás útján egyre több, az utóbbi évadokban már öt saját bemutatót ünnepelhettünk, s növeltük a saját előadások számának arányát. Évről évre szélesebb bérletkínálatból választhattak nézőink, az előző évadban összesen 2701 fő döntött valamely konstrukció mellett. Az ország legkülönbözőbb pontjaira hívják előadásainkat, a 2018/2019-es évadban 398 belföldi és 5 külföldi vendégszereplésünk volt, 2019-ben 47.601 nézőt köszönthettünk. A fesztiválszerepléseink összesen 7 díjat eredményeztek. Legutóbbi sikerünk, a bresti Belaya Vezha Nemzetközi Színházi Fesztivál fődíját elnyerő Ványa bácsi című előadásunk meghívást kapott Olaszországtól Ukrajnán, Oroszországon, Litvánián és Lengyelországon át egészen az Amerikai Egyesült Államokba és Japánba.

2016-ban kezdtük el színházi nevelési programjainkat rendre növekvő számú, 30, 90 majd 110 középiskolás résztvevővel. Az idei évadtól pedig egy strukturált, tantermi előadás bemutatását, szakembereknek szóló színházi nevelési képzést, feldolgozó foglalkozásokat magában foglaló, több, mint 1000 résztvevővel számoló programot indítottunk.

Időközben otthonává váltunk a 2019-ben öt napossá bővült Kaleidoszkóp Nemzetközi VersFesztiválnak, melynek a versmondó versenyén tavaly 22 hivatásos színművész, 59 nem hivatásos versmondó vett részt és 12 versszínházi előadást, 4 koncertet, 12 versfilmet tekinthettek meg az érdeklődők.

Az évek során sok közösségépítő programot valósítottunk meg,  időszaki kiállítások váltották egymást, de volt közönségtalálkozó, nyílt próba, könyvbemutató is. Több alkalommal tűztünk műsorra akadálymentesített előadásokat, a 2019/2020-as évadtól minden saját bemutató akadálymentesítését terveztük.

A tavalyi évadban részt vettünk hátrányos helyzetű tanulók támogatását célzó pályázati programban, ilyen volt a versszínházi előadások megtartását magában foglaló Együtt, testvérként projekt. Továbbá a tanulók kompetenciafejlesztését támogató pályázati program, a Kulturális intézmények a köznevelés eredményességéért keretében kihelyezett drámapedagógiai foglalkozásokat tartottunk és tartunk a drégelypalánki, borsosberényi, tereskei, pataki általános iskolák tanulóinak.

Különösen nagy öröm számomra, hogy hét évig rendeztük meg a V4 országok összművészeti fesztiválját: a négy ország teátrumainak előadásai, utcaszínházi és táncperformance-ok, magyar és V4 országokból érkező zenekarok koncertjei, szabadtéri képzőművészeti installációk, workshop, konferencia és számos kísérőprogram jellemzi a VéNégy Fesztivál és Színházi Találkozót.  Az általam megálmodott rendezvény tavaly rekordszámú látogatottságot ért el, melynek eddig a Váci Dunakanyar Színház is résztvevője lehetett.

A megnyitótól tavaly év végéig összesen több mint 186.000 néző látogatott el a színházba.

Az elmúlt hét év sok-sok cél, küzdelem és munka, sikerek és eredmények, újabb célok és motivációk folyamaként áramlott. Ebben a szédületes tempóban és megannyi változásban, amelyben a színház élete zajlott, sose tévesztettük szem elől kezdetek óta kitűzött álmainkat. Ezek pedig – az eleinte távoli víziónak tűnő események – a színház teljes felújítása és a kiemelt státusz megszerzése volt. Végtelenül büszke vagyok arra, hogy nem teljes hat év után ezek az álmok maradéktalanul valóra váltak. 2018 nyarán 345 millió  forintos kormányzati támogatásból megvalósult az épület teljeskörű felújítása, korszerűsítése. 2019 januárjától pedig kiemelt státuszú szervezetté minősült a Váci Dunakanyar Színház.

Bízom benne, hogy vezetésem alatt a Váci Dunakanyar Színház vonzó s megbízható kulturális márkává vált. A kezdeti nehéz financiális körülményekből fokozatosan kinőve 2019-ben egy több mint 11 millió forintos nyereséggel záró intézménnyé váltunk. Szeretném megköszönni a mindenkori kollégáknak, akik elkísértek ezen az úton, melynek azonban most vége szakad.

Nehéz, fájó szívvel hoztam meg azt a döntést, hogy kezdeményeztem a fenntartónknál a munkaviszonyom megszüntetését. Az utóbbi hónapok bizonytalan légköre, a színház jelenlegi működési formájával és kitűzött céljaival szembeni támogatatlanság, a személyem és a munkánk iránti bizalmatlanság, végül az önkormányzati dotáció drasztikus csökkentése késztetett arra, hogy meghozzam döntésem. Az önkormányzati támogatásból történt elvonás az évad programtervének újratervezését igényelte, ebből kifolyólag meghiúsult egy bemutatónk is.

A fentebbiek azonban nem csak a 2019/2020-as évadtervünket és a közeljövőnk terveit borították fel, hanem távolabbra tekintve veszélybe sodorták a sok munkával elért kiemelt státusz és az azzal járó normatív állami támogatás megtartását, a saját társulat alapítását, a színház jelenlegi színvonalának és működési formájának fennmaradását is. A legerősebb motiváció bennem mindig is a lehető legmagasabb színvonal megteremtésére való törekvés volt. Így nem tudok olyan utat vállalni, ami leépíti mindazt, amit eddig felépítettünk, amiért eddig dolgoztunk. Nem tudom tovább vállalni, hogy a fojtogató bizalmatlanság útját állja az alkotómunkának.

A jelen körülmények között úgy érzem ez a legfájóbb, de legtisztább döntés, amit hozhattam.

Végtelenül hálás vagyok a nézőknek a töretlen támogatásukért, a folyamatos érdeklődésük vitt előre, mindaz, amit eddig elértünk, nélkülük nem sikerülhetett volna. Köszönettel tartozom a sok-sok partnernek, akik pártfogásukba vettek, akik megtiszteltek bizalmukkal a közös munkák során, akik bármilyen módon hozzájárultak munkámhoz. Köszönöm a kollégáknak a színház, a közös ügyünk iránti odaadásukat, elkötelezettségüket.

Útravalóként még egy gondolat; a színház által elért eredmények, a számokból kirajzolódó fejlődés túlmutat azon, hogy pusztán az elvégzett munkánk fokmérője legyen. Az, hogy egy intézmény képes megszólítani ennyi embert, ahhoz a közösség szellemi és lelki feltöltődés iránti igénye, kultúraszeretete és intellektuális érdeklődése szükséges. S ez a kulturális aktivitás, amit a nézők részéről megtapasztaltunk, alapköve egy város, egy térség, bármely kisebb-nagyobb egység életminőségének, megtartó erejének.

Hálás vagyok érte, hogy egy ilyen közösséget, a Váci Dunakanyar Színház közönségét hét éven át köszönthettem esténként!” – írta a Váci Napló érdeklődésére Kis Domonkos Márk. ♦