Újabban ismét előtérbe került a Naszály kirándulóhelyeinek rendbe tétele. A hegyen számos nevezetes pont van, a kilátón kívül Kosd felől meg lehet közelíteni a lezárt szénbányát, és sokan ismerik a Násznép-.barlangot is. Ez a geológiai képződmény megkülönböztetetten védett barlang, amely a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban található. A Cserhát negyedik leghosszabb és legrégebben ismert barlangja is egyben.
A nagy méretű bejárata miatt az őskorban is ismert volt. A kincsásók többször kutattak benne, mert azt hitték, hogy a 18. században ezen a vidéken is garázdálkodó, hírhedt Ilcsik és Jánosik rablók ide rejtették el a kincseiket. Valószínűleg ez a barlang lett leírva Fényes Eleknek az 1851-ben megjelent könyvében. A leírás szerint a Naszály tetején levő barlang, amelyből forrás ered. Az 1859-ben kiadott, Rege kunyhója című könyvben „Násznép-lyuk, vagy a templommá lett barlang” címen van ismertetve a barlang mondája.
A barlangban 1912-ben Majer István vezetésével, Csáky Károly támogatásával, Bekey Imre Gábor javaslatára és az 1910-es évek végén ásatásokat végeztek, Erről számos beszámoló született, a Váci Hírlap 1913-ban így adta az olvasók tudtára a szenzációs híreket:
„Mi laikusok, a kik csupán annyit tanultunk, hogy az emberi kultúra elterjedését a folyók völgyei segítették elő és az állandó lakóhelyek választásánál védelmet nyújtó erdős hegyek szolgáltak, elképzelhetlennek tartottuk, hogy a 652 méter magas Naszály hegygerincen évezredek előtt tanyát ütött az ember. A közel 20.000 lelket számláló városunk lakosságának a tized része soha életében nem vette magának azt a fáradságot, hogy a Naszály csúcsára néhány órai gyaloglással felfáradjon és élvezze azt a gyönyörű tájképet, mely onnan tárul a szemlélő felé.
A legtöbben csak híréből ismerik a Naszály északkeleti részében fekvő barlangot, melyhez különböző monda és népmese fűződik. Tudvalevő, hogy a Násznép-barlang elnevezés onnan származik, hogy a Kosdról üldözött násznép a török elöl idemenekült. A szájhagyomány azt is fenntartotta, hogy a Rákóczi-fölkelés idején garázdálkodott Ilcsik és Jancsik tót rablók ide rejtették el a csörögi-úton kirabolt áldozatok kincseit.
Ezeknek a kérdéseknek a tisztázása az ethnográfia feladata. A húsz év óta eredményesen működő barlangkutató bizottság tűzte ki feladatául, hogy a főváros környékén található barlangokat az emberi művelődéstörténelem szempontjából feltárja és megismertesse.
így került sorra a mi öreg Naszályunk is a Magyarhoni Földtani Társulat e hó 8-án este tartott szakgyűlésén, melyen Lenhossék Mihály dr. udvari tanácsos elnökölt. Előbb Hermann Ottó kért szót és vázolta a barlangkutató bizottság húsz éves működését. Két budapestvidéki barlang ismertetése után Majer István tanárjelölt, a társulat rendes tagja tartott szabad előadást a naszályi Násznép-barlangról, melyet a társulat megbízásából és gróf Csáky Károly Emánuel váci püspök anyagi támogatásával az ősz folyamán kutatott ki. A nagy terjedelmű barlang leírása után bemutatta azokat a cserép- és csonttöredékeket, melyek az ősember nyomára vezetnek a 600 méter magasságban fekvő barlangban. Primitív díszítésű neolit-kőkorszakbeli, bronzkori és La Téne edénytöredékek mellett egy emberi nyakcsigolya darabot is talált. A lelt tárgyakat az ifjú kutató a váci múzeumnak ajánlotta fel megőrzés végett. Az Andreánszky István báró által ott, a helyszínen felvett fényképekből egy-egy példánnyal a váci múzeum és a Földtani Társulat gyűjteménye gyarapodik.
A mindvégig élvezetes előadást a nagyszámú érdeklődő közönség – melynek egy része Vácról ment az előadásra – élénk tetszésnyilvánításokkal kísérte, majd Strömpf Károly dr., a kiváló geológus szólalt fel és a Naszály katalinai lejtőjén levő két barlang kikutatását ajánlotta a szakosztály figyelmébe.”
A Naszály még sok meglepetéssel szolgálhat nekünk. Tavaly augusztus 27-én barlangkutatók megtalálták, illetve átbontották az összeköttetést a Naszályi-víznyelő 2019-ben feltárt – önmagában is jelentős – új szakasza és egy korábban jelentéktelennek hitt kis barlang, az úgynevezett Idegrendszer-barlang 2017. október 23-án feltárt új szakasza, a Forradalmi-ág között. Az így egyesült barlang összhossza 2850 méter – ez 900 méterrel több, mint a kutatás kezdetén a két barlang hosszainak az összege -, a mélysége továbbra is 174 méter.
A felfedezés helyi jelentőségét az adja, hogy a Naszályon a Forradalmi-ág előtt 20 évig nem történt különösebb feltárás, noha rendületlenül folyt a munka a víznyelő mélypontján. ♦