Váci köz tér: füstölögtünk a vonaton a füst miatt

Ülök a vonaton. Körülöttem váciak. Sokan vagyunk, utazunk a munkahelyünkre, mert nekünk ez jutott. Mindenki a telefonjába temetkezik. Vagy mégsem. Az egyik szemközti utas rám mosolyog, és már mondja is: „Maga az ugye a Bíró Gyuri?” – és kis hezitálással el is kezdi megfogalmazni a környezetvédelemmel kapcsolatos kérdését.

Én becsukom a könyvemet és figyelni kezdek.

„A kilencvenes évek végétől azt hallottam öntől, hogy milyen nagy a baj a város levegőjének tisztaságával. Most meg semmi, csak néha bejelentik, hogy szmogriadó van érvényben, aztán nem történik semmi, de a következő héten már minden oké. Hát megjavult a levegő állapota mára?”

Én már csak civil vagyok Vácott, mint ön – kezdem óvatosan, így nem is tudom, hogy mérik-e a levegőt, mint régen, és ha vannak adatok, azok milyenek és azt sem, hogy tesznek-e valamit. De aztán mégis belekezdek, mert amit az ember évtizedekig csinált, azt nem tudja csak úgy abbahagyni.

A város levegőjének állapota négy fontos dologtól függ – kezdek bele. A városban lévő házak fűtésétől, a közlekedés okozta levegőszennyezéstől, az ipari egységek kibocsátásától, és a meteorológiai tényezőktől, hiszen ha a légtér nem mozog, egy kis szennyezés is nagyobb problémát okozhat, nem úgy, mint amikor az északnyugati szél kiszellőzteti a várost.

A fenti négy téma közül, mi lakosok, ősszel és télen a fűtés, tavasszal, nyáron a hulladékok égetése terén tehetünk azért, hogy a város légterének állapota elviselhetőbb legyen.

A belvárosban a lakótelepi távfűtés és a fiatalabb kertvárosi övezetekben a modern tüzeléstechnika már nem szennyezi annyira a várost. A problémát azok a területek (Burgundia, Kisvác, Máriaudvar, és a város peremterületei) jelentik, ahol a régen épített házak egyedi tüzelései működnek, ahol sem a technológia, sem az elégetett tüzelőanyag nem ideális a tökéletes égéshez.

Ilyenkor elég ha megáll a szélmozgás, az ablakot kinyitva a tüdőnkben, a szájüregünkben érezzük a fojtó, savanyú levegőt és látjuk az egyre opálosabb, sárgásabb ködöt, a belőle kibukkanó füstölgő kéményeket. Nem csak gazdasági, hanem környezettudatossági kérdés is ez a helyzet. Mert egy öreg cserépkályha sem szennyezi nagymértékben a levegőt, ha csak a bele való tüzelőanyagot használjuk és nem mindent, ami éghető, elégetünk.

Ehhez azonban tudnunk kell, hogy a nyárikonyhában mit és mit nem égethetünk el. És ezt az ember magától nem tudhatja meg. Nem csak a középiskolásoknak, hanem a nagymamáknak és nagypapáknak is szüksége lenne a környezeti nevelésre. Ők még úgy tanulták, hogy inkább égessük el. Ha tudnák, hogy mit nem szabad égetni, talán ők sem dobnák a tűzre a műanyag palackokat, mint ahogyan a lemetszett, kigyomlált gazt sem égetnék el (és helyette komposztálnának), még akkor sem, ha az emberi faj arról szól, hogy elvarázsolja őt a tűz látványa. (Itt jegyzem meg, hogy vannak olyan növények, amiknek mettszékeit a kártevők miatt el kell égetni, de ezek nem ide tartoznak.)

Ezek mind olyan dolgok, amikre soha sem késő tanítani minket. A felelősség, mint a kémények a tetőkön, megoszlik és mondhatjuk, hogy miért pont én, de ha kialakul egy krónikus légúti betegség, akkor már késő és menekülhetünk olyan helyre, ahol úgy gondoljuk, talán megússzuk. Mindannyian felelősek vagyunk.

Pont belemelegedtem, mire beértünk a Nyugatiba.

Nem baj, majd legközelebb folytatjuk – mondja beszélgetőpartnerem és elindul egy újabb tömegközlekedési eszköz felé telefonját nézegetve.

Bennem még ott dolgozik a gondolat.

Látom magam előtt az idős nénit, akihez környezetvédelmi hatóságként évtizedekkel ezelőtt betoppantam és felelősségre vontam őt a szomszéd panaszai alapján, hogy mindent eléget, és ők nem kapnak levegőt. Ő csendben kezdte mondani, kezeit tördelve, hogy 22 ezer forintot kap nyugdíjat, nincs senkije, gyógyszerre sincs miből. Ha nem égeti el azt, ami eléghet a nyárikonyhában, ahol lakik, akkor megfagy. Rákos beteg, bírjuk már ki azt a pár hónapot, ami még neki hátra van.

Húsz éve történt és én még mindig keresem az utazók között az arcokon a megoldást, vagy legalább a feloldozást. ♦