Még mindig nagy a hangzavar az angolok unióból való távozása körül. Szándékosan írtam, hogy angolok, mert a tények azt mutatják, hogy a skótok és a kettészakadt országban élő írek ellenzik a távozást és a függetlenség, illetve az egyesülés felé lépve próbálják visszakormányozni hazájukat a nyugodtabb vizekre. A nagy ordítozásban azonban sokan elsiklanak néhány fontos dolog felett és így a fától nem látják az erdőt.
Ha lecsupaszítjuk a londoni parlament felszínes és olykor buta vitáitól a történteket, akkor jól látszik, hogy Nagy-Britannia kiválása az EU-ból csak és kizárólag az Egyesült Államoknak áll az érdekében. Minél gyengébb ugyanis az öreg kontinens, annál erősebbnek érzi a Washingtonban magát bevackoló, a régi mentalitások alapján döntögető politikai osztály, amelynek tagjai szinte valamennyien a nagytőke kreálmányai és egy szétesett, a világban szinte folyamatosan háborúkat indító ország vezető rétegéhez tartoznak. Ehhez felhasználnak minden eszközt, készek hamis információkat gyártani, mint az kiderült például Irak lerohanása után.
Mike Pompeo, az amerikai diplomácia irányítója pénteken éjjel a Twitteren – percekkel azt követően, hogy az Egyesült Királyság kilépett az Európai Unióból – az amerikai-brit kapcsolatok erősítését ígérte Londonnak. Szerinte a két ország új fejezetet nyit e kapcsolatokban. A Trump-adminisztráció mindig is támogatta az Egyesült Királyság kilépését az Európai Unióból, és új kétoldalú kereskedelmi megállapodás megkötését is kilátásba helyezte.
London egyelőre hatalmi szóval akadályozza Skóciában az újabb függetlenségi népszavazást, de ezt nem teheti sokáig. Legfeljebb ha a nagytőke diktatúrájának logikája alapján jár el, akkor viszont egy belső polgárháborút kockáztat. Kérdés, hogy a kiváláspárti londoni erők képesek-e ezt bevállalni, vagy egy ponton megállnak és készek tárgyalni.
Bár a világot kisajátító, az embereket birkaszintre süllyesztő nagytőke mindent megtesz, hogy megőrizze hatalmát, egyre több ember veszi észre, mennyire kiszolgáltatott a politikai osztályoknak. A kapitalizmus már nem egy komfortos, a jólétet szolgáló társadalmi közeg, hanem a romlás, a nyomor, a kifosztás, a mindenáron való uralkodás színtere. Ebből pedig egyre kevesebben kérnek.
Mi, váciak, csak egy porszem vagyunk a nagy politikai zűrzavarban, ami a világot lassan felborítja. De, mint tudjuk, a remény hal meg utoljára… ♦