Aki hypot használ a vírus ellen, ágyúval lő verébre – állítják a szakemberek. A legjobb és legegyszerűbb módszer ebben a veszélyes helyzetben a gyakori szappanos kézmosás – teszik hozzá, Az emberek mintegy 5000 éve számos módszert kitaláltak a tisztításra, azonban a fertőző betegségek ellen – beleértve a mostani koronavírust is –, a leghatékonyabb mindmáig a szappan és a víz maradt. Ennek ellenére, amikor a Covid-19-hez hasonló járványok felütik a fejüket, az emberek lerohanják az üzleteket a különböző kémiai fertőtlenítőkért, amelyek feleslegesek vagy épp hatástalanok a vírusok ellen.
Persze mondhatjuk, hogy fő a biztonság, ám önmagában a kézmosás sem elegendő. Körültekintően kell most alakítani emberi kapcsolatainkat és alaposan át kell gondolnunk, hogy milyen tárgyakkal érintkezünk.
Lisa Casanova, a Georgia Állami Egyetem környezeti egészségügyi kutatója szerint ha hipóval kenünk be egy erősen szennyezett felületet, a szennyeződés „megeszi” a hipót. Sokkal hatékonyabb valamilyen enyhébb szappanos oldattal, például mosogatószerrel letakarítani, fertőtleníteni a belső és külső felületeket – írja a nationalgeographic.com.
Ahhoz, hogy megértsük, miért jönnek folyamatosan a szappannal a szakértők, azt is értenünk kell, hogy a koronavírus a szervezeten kívül is megél, s érdemes megismernünk azokat a kutatási adatokat, amelyek a vírus különféle felületeken való megtapadásáról születtek eddig.
Az elsődleges fertőződési útvonal a személyes kontaktus révén létrejött, vagyis egyik ember átadja a vírust egy másik embernek. Ez lehet egy ölelés, egy kézfogás is, vagy akár az, hogy zárt térben egymáshoz közel zsúfolódnak össze az emberek, s ez megkönnyíti a légzőszervekből köhögéssel vagy tüsszentéssel távozó cseppecskék terjedését. Ezek a cseppecskék azonban viszonylag nehezek, így a felületekre zuhannak, ahol fennmaradhatnak addig, míg valaki érintése révén eljutnak az illető orrába vagy szájába, ahol képesek a betegséget előidézni. Attól függően, hogy milyen felületre esnek e cseppek, a bennük lévő vírusok más és más élettartammal bírnak a továbbiakban.
A vírusok mindegyike csupán egy genetikai kód, amit lipidek és fehérjék vesznek körbe, s zsíralapú külső burok is védheti őket. Sokkal könnyebb ezeket a burokba zárt vírusokat elpusztítani, mint azokat, amelyek nem rendelkeznek ilyennel, mint például a gyomor- és bélrendszeri bántalmakat okozó norovírus, amely akár egy hónapig is aktív marad különböző felületeken.
A burkolattal védett vírusok csupán néhány napig maradnak életképesek a szervezeten kívül, ezeket a legkönnyebb elpusztítani, mivel amint a burkolatuk megsérül, elkezdenek szétesni.
Azonban a burkot viselő vírusok nem egyformák, és emiatt a tudósok világszerte igen nagy erőkkel vizsgálják a SARS-CoV-2 vírus felépítését jelenleg is. Néhány napja jelent meg a New England Journal of Medicine orvosi szakfolyóiratban egy új tanulmány, amely azt vizsgálta, hogy a koronavírus milyen felületen mennyi ideig marad kimutatható. A tanulmány egyik szerzője, a Princeton Egyetem evolúciós biológusa, Dylan Morris elmondta, hogy arra voltak kíváncsiak, hogy az orvosi – kórházi környezetekben lévő felületek melyikén tapadhat meg úgy a vírus, hogy onnan megfertőzhesse a pácienseket.
Az is kiderült a vizsgálatokból, hogy ez a különféle felületeken eltöltött idő a SARS-CoV-2 esetében ugyanannyi, mint a 2002-2003-as SARS járványt okozó koronavírusnál. (Az akkori járvány Európát nem sújtotta, így kontinensünkön nincsenek róla emlékek se.)
Az Amerikai Járványügyi Hivatal (CDC) azt közölte, hogy mindazok, akik a zsúfolt bolti bevásárlás helyett online rendeléssel szerzik be a kívánt termékeket, ugyan a kartondobozokon találkozhatnak a kórokozóval, de nem ez a járvány fő terjedési útvonala.
Morris nem aggódik a hétköznapi felületek miatt, azonban fontosnak tartja, hogy alaposan mossunk kezet és tisztítsuk le a tárgyainkat is.
Van azonban ennek a kutatásnak határa. A vírusokat szabályozott laboratóriumi környezetben vizsgálták, és az olyan rendszeresen használt felületek, mint egy lépcső acélkorlátja, vagy egy kapaszkodó a buszon, sokkal nagyobb mennyiségű vírussal lehet teli, mint amit vizsgáltak, s így nagyobb lehet a megfertőződés esélye is.
A különféle környezeti hatások is alakíthatják a vírus terjedését. Úgy vélik például, hogy a magasabb páratartalom megnehezíti a légzőszerveinkből kijutó cseppecskék terjedését, az ultraibolya fény pedig lebontja a vírusokat.
A vírus képes aeroszolként, vagyis a levegőben lebegő mikroszkopikus cseppecskék formájában akár 3 órán át fennmaradni, de Morris azt is tisztázta, hogy a nagyobb méretű cseppek jóval inkább fertőzőképesek lehetnek. A vírusos aeroszolok inkább a klinikai gyakorlatban számítanak, ahol egyes kezelések során kialakulhatnak, ilyen például a lélegeztetés. A szabadban vagy a nagy légterű helyszíneken, mint pl. a szupermarketek, az ilyen aeroszolok valószínűleg nem játszhatnak szerepet a fertőzés terjedésében.
Morrisék kutatása nem vizsgált olyan egyszerű, hétköznapi holmikat, mint a ruházat, de az USA Élelmiszer-biztonsági és Gyógyszerészeti Hivatala szerint semmi bizonyíték nincs arra, hogy étellel terjedne a vírus. Influenzavírusokkal végzett vizsgálatokban arra jutottak, hogy a textíliák és a hasonló, porózus felületek maximum 4 órán át tudják megtartani a vírust, mivel elvonják a vizet és ennek hatására szétesik a vírus. ♦