1946 óta több, a váci holokauszt történetével foglalkozó tanulmány vagy újságcikk is meggyőződéssel és kritika nélkül állította, hogy Endre László alispán a német megszállást követő harmadik naptól, tehát 1944 március 21-től gettót állíttatott fel Vácott. Valójában azonban egy régebbi írás félreértelmezéséről van szó, s a városban és környékén élő zsidóság sorsát sokkal későbbi döntések határozták meg – írja tanulmányában egy fiatal történész, Végső István, aki a Clio Intézet munkatársa.
Ez a szervezet nagy fába vágta a fejszéjét. „Mi, a történetírással hivatásszerűen foglalkozó fiatal kutatói generáció tagjai kötelességünknek érezzük, hogy a 20. századi magyar történelem sorsfordító eseményeit és térségbeli összefüggéseit alapos forrásfeltárásra alapozva, megfelelő kritikai érzékkel, közérthetően dolgozzuk fel és mutassuk be. Úgy véljük, hogy a felelős történetírásnak továbbra is fontos mondandója és szerepe van a 21. századi modern Magyarországon, s valljuk, hogy a gyakran terméketlen rögeszmecserék helyett olyan valós – az ellenkező véleményeket ütköztető és azokat tiszteletben tartó – szakmai vitákra van szükség, amelyek hozzájárulnak egy kiegyensúlyozott nemzeti önképhez és történelemszemlélethez” – írják a nonprofit cégként működő intézet munkáját bemutató honlapon.
Ennek megfelelően a pályájuk elején járó történésznemzedék képviselőiként a jelenkori Magyarország „sajnálatosan újratermelt és egymással gyakran még ma is szembeállított traumáihoz tárgyszerűen, higgadtan és empatikusan szeretnénk közelíteni”.
Végső István tanulmányában azt írja: a váci zsidók kálváriája kapcsán általában egy régi, 1946-os kéziratra hivatkoztak a szakirodalmat összeállító szerzők. Itt pedig van egy komoly félreértés. Ugyanis a kézirat összeállítója, dr. Kéri György rosszul értelmezett egy korabeli, 1944 március végi újságcikket.
„A Váci Hírlap 1944 március végén közölt egy interjút Endre László alispánnal, akiről a cikkírója izgatott hangnemben harangozta be, hogy a közismerten zsidóellenes köztisztviselőnél már garmadában állnak az előkészítés alatt álló korlátozó intézkedések. Ekkor valóban említésre került, hogy az országban, meg persze Vácott is, fel fognak szabadulni lakások, házak, mert a zsidókat egy helyre tömörítik majd. Ám a cikk 1944. március 29-én jelent meg, és nem a váci gettó márciusi létrehozását taglalta, hanem egy leendő országos összetömörítés tényét vetette fel. Valószínűleg a szerző ezt a cikket értette félre, és még a dátumra is rosszul hivatkozott” – írja a történész.
Hozzáteszi: „Sajnálatos tény, hogy több helytörténeti és holokauszt szakirodalmi mű is ellenőrzés nélkül átvette a túlzó vagy félreértelmezett állítást.”
Az általa feltárt tények szerint a városban 1944. május 17-én alakult meg a zsidó tanács. Tagjai voltak: dr. Neumann Adolf hitközségi elnök, Pollák Fülöp rabbi, Stamberger Rezső gyáros, Hirschfeld Adolf és Henrik kereskedők, Oberländer Endre mérnök és Kohn Lajos ügyvéd. A gettósítás az előírásoknak megfelelően 1944. május 22. és 30. között zajlott le.
A váci járás (Acsa, Alag, Alsógöd, Dunakeszi, Felsőgöd, Fót, Kisnémedi, Püspökhatvan, Püspökszilágy, Sződ, Vácbottyán, Váceges, Váchartyán, Váckisújfalu, Vácrátót, Veresegyház) zsidóságát is Vácra szállították. A főszolgabírói összeírás szerint a járásban összesen 623 zsidót tartottak számon, ám közülük csak 188 fő érkezett a gettóba. Így itt is felmerül a kérdés az 1941-es népszámlálási adatok helyessége kapcsán, hiszen ez a nagyobb szám gyakorlatilag ugyanaz, mint a főszolgabírói létszám. Bár egy másik forrás, a váci Zsidó Tanács jelentése szerint 650 fő érkezett a járásból, ami viszont túlzásnak tűnik – értékeli az adatokat Végső István, akinek Írása a neokohn.hu oldalon jelent meg először.
A váci gettó épületei 72 lakóházat, két iskolát és két imaházat jelentettek. A Cházár András, a Csáky, az Eötvös a Pannónia, a Szarvas, a Szent János, a Széchenyi, a Törpe utcák, valamint a Szent István és az Eötvös terek alkották a kijelölt területet. Karay Kálmán polgármester jelentése szerint zavart és tiltakozást nem okozott a váci lakosság körében a gettó létesítése, és mintegy 250 lakóingatlan szabadult fel a zsidók kiköltöztetésével.
Az 1701 váci és 188 járásból érkező zsidónak a gettó kezdetben, talán, túlságosan is nyílt volt. Olyannyira, hogy az első időszakban az oda bezárt emberek szabadon kijárhattak, például vásárolni. Az 1944 június eleji képviselőtestületi ülésen foglalkoztak a gettó témájával, és felmerült, hogy lakossági panaszok érkeztek ennek kapcsán. Így a gettó a hónap utolsó két hetében már zártabb lett, de természetesen a bevásárlásokat továbbra is lehetett intézni, meghatározott időben. A gettóban tartózkodókról pontos listát 1944. június 12. után a zsidó tanács készített. A gettó épületeiben június 16-tól az áramszolgáltatást megvonták.
A váci és környékbeli zsidóság sorsa innentől már ismert. Június 29-én a váci gettó zsidóságát a monori gyűjtőtáborba szállították. A történészi kutatások szerint 17 konvertita maradt Vácott, és még 6 főt hazaengedett a magyar-német vegyes (igazoltató) bizottság a gyűjtőtáborból. A többi váci zsidót Monorról 1944. július 6. és 8. között Auschwitz-Birkenauba deportálták. ♦