Mint amikor állok a vihar előtt és várom, hogy történni fog valami borzalmas. Még nincs semmi baj, de a körülöttünk lévő országokat nézve tudjuk, hogy csak idő kérdése. Kezemben a mappám, amiben sorba vannak véve a rendezvényeim, amiket tétovának tűnő mozdulattal és egy piros filctollal sorban húzgálok ki. Egymás után mindegyiket. Elérek egy olyanhoz, amit már 30 éve rendezek, de tudom, hogy most ez sem úszhatja meg. Pedig még a politikusoknak sem sikerült megtiltani, mi akkor is futottunk. És ahogy azt is kihúzom, azon gondolkodom, mit is kéne mondani a futóknak, akik régen gyerekként, aztán felnőttként meg hagyják abba?

Az egyik legfiatalabb rendező (a legkisebb királylány) üzenete zökkent ki gondolataimból, amit most küldött. Natu (Varjú Natasa), aki számára nincs lehetetlen (kivéve az, hogy maradj csendben és egyhelyben), üzenete teljes magabiztossággal ajánlja fel az alternatívát:

„Amikor biztossá vált a távoktatás, azon gondolkodtunk apukámmal, hogyan lehetne megoldani a testnevelés órák hiányát. Szerettem volna, hogy a társaim is kedvet kapjanak a napi mozgáshoz, hogy bár külön-külön, mégis együtt tudjuk át vészelni ezt a nehéz időszakot. A »Strava« futó alkalmazáson keresztül ez megoldhatóvá vált. Létrehoztunk egy csoportot BORONKAY RUNNERS néven, ahová kezdetekben az osztálytársaimat hívtam meg, hogy »együtt« fussunk. A cél, hogy mire végre újra tanórákon sportolhatunk, lefussunk összesen 1000 km-t. Fontos, hogy ne csapattal, társakkal tegyétek és ne zsúfolt utcákon, hogy ezzel se terjedhessen a vírus.”

Igen, ez az üzenet. Kövessétek Natut, aki rájött, hogyan lehet a magányra ítélt sportolásunkból közös cél, közös program!

Mert ne feledd tesó, hogy most sokáig a sport, mint közös élmény, csak a Natu által ajánlott módon lesz közösségi. Vagyis utána, amikor beírod. Mert most mindenkinek magában kell megküzdenie az idővel, az úttal és önmagával. Nem lesznek ott a többiek, senki nem ad pacsit, vagy puszit, amikor célba érsz, és futni, bringázni is csak egyedül mehetsz mostantól. Nem csak azért nem állhatsz meg a haverokkal beszélni közben, mert lemerevednek az izmaid, hanem mert elkaphatod a vírust.

Most még futhatsz és bringázhatsz, de, csak magadban. Használd ki ezt a lehetőséget tesó, mert ez is lehet rosszabb, ha otthon kell maradnod.

Persze akkor sem kell feladnod, ha így alakul, mert megtalálhatod a kertben azt az ágat, amin húzódzkodhatsz, azt a vizes palackot, amiből súlyzót készíthetsz, azt a helyet az udvarban ahol ugráló kötelezhetsz, mint gyerekkorodban. Vagy ha nincs más, még mindig ott az erkély, vagy a folyosó szeglete, ahol elkezdheted nyomatni a „Burpee”-ket. Tudod, mint a spártai versenyen, mert kemény vagy, mert meg tudod csinálni.

Tudom tesó, nehéz idők jönnek, de ne add fel, Natu sem teszi. És én még nektek futóversenyt szeretnék rendezni, a harmincadikat, mert bízom bennetek, hogy nem adjátok fel.

A képen egy olyan Fut a Vác póló látható, amin még azt hittük, hogy a szakadó esőn, a cementes kocsin és az út menti kóbor kutyákon kívül nincs rosszabb egy futónak. Most már tudjuk, hogy van. ♦