Nem sikeres a vírusjárvány miatt sebtében elindított német otthonoktatás – állítják szakértők. Bár a kormány ötszáz millió eurót, magyar léptékkel mérve horribilis összeget adott a gyors átállás támogatására az iskoláknak, a szülők egy része szerint a tanárok alkalmatlanok az új fajta oktatásra, míg a tanárok a szülőket okolják a problémákért. Egyre erősödik az ellentét, s a papák és mamák kórusban mondják: nem a diákoknak van szükségük laptopokra, hanem a tanároknak. Az oktatás alapvető tere az iskola, mert ami most van, az nem sokáig tartható.
A válságban euró milliárdokat szabadítottak fel, hogy megmentsék Németországot a gazdasági hanyatlástól. A törvényeket felfüggesztik, a bürokráciát megkerülik, a pénz néhány nap alatt odakerül, ahová kell. Tehát minden adott. Ráadásul a kormány úgy döntött, hogy mintegy 150 millió eurót kell biztosítani a rászoruló tanulók számára a megfelelő felszerelés megvásárlásához – írja a Die Welt.
Most mégis dohognak a szülők. Szerintük nem a pénzzel, vagy a szükséges eszközökkel van a baj, hanem az iskolákkal és a tanárokkal. A tanerők még nem értették meg, mit is kellene most a vészhelyzetben tenniük. A digitális forradalom nem valósult meg – mondják.
„Nekünk szülőknek, rossz érzéseink vannak. Három hét plusz két hét a húsvéti vakáció – ezt valahogy kibírjuk, gondoltuk március közepén. A legtöbb szülő azonban nem mérte fel jól a helyzetet, s most mindenki rájön, hogy a gyerekek otthon lesznek a következő hetekben és valószínűleg hónapokban is. A családi vészhelyzet nem ér véget olyan gyorsan” – fogalmazott egy anyuka.
Mások is panaszkodnak. Öt hét telt el, nem csak a gyermekek és a szülők, hanem az iskolák és a tanárok számára is. De azok, akik valamiféle digitális forradalomra vagy legalábbis az oktatás újragondolására számítanak manapság, keserűen csalódni fognak. Semmi lényeges nem történt az öt hét alatt. A tanárok e-mailen leveleznek a diákokkal, többé-kevésbé értelmetlen YouTube-linkeket küldözgetnek nekik, miközben az iskolák ünneplik a digitális tanulási alkalmazások elindítását, amelyeket a szülők és a gyermekek hetekkel ezelőtt fedeztek fel. Néhány iskolában már vannak olyan tanulási platformok, amelyeken a tanárok feltöltik feladataikat.
De a szülőknek kell vállalnunk a felelősséget a tanulási tartalom közléséért és a feladatok elvégzéséért. „Kapunk egy halom feladatot, és egyedül maradunk. És nincs különbség abban, hogy e-mailen kapjuk meg a cuccokat, vagy valamelyik platformon. Nem vagyunk képzett oktatók, így a tanulás különösen bonyolult és konfliktusokra hajlamos gyermekeink számára” – jegyezte meg egy apuka.
A tanárok Németországban ahhoz a kiváltságos szakmai csoporthoz tartoznak, akiknek nem kell aggódniuk jövőjük miatt. Ők azok, akik biztonságban vannak, és akik az elmúlt években jelentős béremelésekben részesültek. De hol vannak azok a tanárok, akik most ragyogó példákat mutatnak és megmutatják, hogy a társadalom elitjéhez tartoznak? Segíteniük kellene azoknak a szülőknek, akiket a gazdasági körülmények már eléggé stresszelnek így is, és akik nem tudnak napjainkban gondoskodni a gyermekek fejlődéséről. Nem lehet és nem szabad, hogy a tanárok mentesüljenek a felelősség alól. És mikor, ha nem most van itt az ideje vállalni ezt a felelősséget? – hangzik a szülői kórus.
A válságnak ezt a részét alulról kell megoldani. Az olyan kormányzati nyilatkozatok, mint például: „Igen, kedves szülők és drága gyermekek, veletek vagyunk ebben a válságban is” – nem segítenek. A gyermekeknek nincs szükségük a laptopokra. A tanároknak van szükségük rá – mondják. ♦