Kevesen kapják fel a fejüket, ha Tihanyi Irma grófnét említik valahol, bár a neve még manapság is fel-fel tűnik egy-egy írásban. A különös életutat bejárt hölgy, akiről mindjárt az elején eláruljuk azt is, hogy soha nem volt grófné, hanem egy nagystílű, mondhatjuk, nemzetközi szélhámos, Vácot is jól ismerte. Nem csak hogy megfordult az akkori városban nem is egyszer, hanem sikeresen fosztott meg több gavallér férfit a vagyonától. Tihanyi Irma különös története nem csak szórakoztató, hanem tanulságos is.
De ki is volt az a nő, aki szépségével, műveltségével annyi embert megtévesztett? Tihanyi Irmuska édesapja Széchenyi tiszttartója volt, a lány gondos nevelést kapott, beszélt angolul, németül, franciául és románul. Apja halála után Pestre szökött és az Orfeumban énekelt. Ez okos húzás volt, mivel a mulatóban megfordult a főváros krémje, mindenki, aki akkoriban számított. Addig vonaglott a színpadon, míg felfigyelt rá Plutitsch úr. Plutitsch zseniális üzletemberként ténykedett, az Első Hazai Takarékpénztár főpénztárosaként hatalmas vagyontól szabadította meg munkaadóját, kiválóan fialtatta mások pénzét magának.
Pár évet eltöltött a hűvösön, majd pesti és váci palotáiban élvezte zsenije gyümölcsét. Meg Irma kisasszonyt, aki botor módon úgy gondolta, kipróbálja az ifjabb Plutitschot is az ágyban. Persze lebuktak, és egy álom véget ért.
Kitört a botrány, ami Irmát külföldre sodorta. Először Bukarestbe, ahova már mint Sztáray grófnő érkezett. Újabb hibát követett el, a színháza öltözőjéből nyakéket lopott. Innentől ámokfutás következett, a grófnő élt Kostantinápolyban, Lembergben, Londonban, Berlinben, Monte-Carlo-ban, Párizsban, végül Bécsbe költözött. Arisztokraták látogatták, egyik palotát bérelt neki, a másik ruhákkal és gyöngysorokkal halmozta el.
Nem sokkal később visszamenekült Magyarországra, bujkált Sopronban, Győrben és Gödöllőn is. Zseniális ötletként a szállodákban, háztulajdonosoknál, beszállítóknál azt a mesét adta be, ő grófnő, nem bíbelődik pénzügyekkel, majd az ügyvédje egyenlíti ki a számláit. Persze, se ügyvédje, se számlája nem volt, megindult a lejtőn, hosszú éveket töltött börtönben. Szabadulása után nyelveket tanított.
Azért voltak még kalandjai. Egy gazdag budapesti vállalkozó hagyta magát rábeszélni és engedett a feleségének: emeli a szalon színvonalát, ha házvezetőnőként egy elszegényedett grófnőt vesznek fel. Az állást meg is hirdették, mire Grazból érkezett egy levél. Nem sokkal később megérkezett a jelentkező, Stradan grófné. Amikor a házigazda utána akart érdeklődni, azzal hárította el: ne tegyék, mert szégyent hoznak rá.
A ház ura azonban egy idő után mégis csak rászánta magát és megbízott magándetektíveket, járjanak már utána, ki is ez a hölgy. Nem kellett sokat kutakodni, hamar kiderült ki is ő valójában: Tihanyi Irma. Eredeti nevén Freyler Irmának hívják. Több kisebb szélhámosság után kiadta magát az elhalt gróf Sturdza román miniszterelnök özvegyének, gróf Sturdza Mária néven szerepelt, s nagystílű szélhámosságokat követett el az egész világon. Sokat ült börtönben s itt írta meg emlékiratait is.
Az álgrófné az utóbbi években, miután minden büntetését lerótta, eltűnt, nem lehetett róla hallani semmit – írták meg a korabeli lapok.
Sok börtönbüntetése egyikéből 1907 májusában szabadult, de egy évvel később már ismét rács mögött volt, mivel pechére Németországba utazott, ahol az ottani szélhámosságai miatt öt év börtönt kapott. Az álgrófnő később sem állt le, bár a szépsége megkopott, a grófnős mesét sok magánember és cég elhitte. Így került hosszú ideig börtönbe 1918-tól is, majd 1925-ben ismét a rács mögé került. Ekkor már 58 esztendős volt.
A szabadulás után felhagyott a szélhámos életmóddal és Szombathelyen telepedett le, ahol senki sem tudta, hogy kicsoda. Nyelvtanárként dolgozott, becsületesen, egészen a haláláig, ami 1938-ban következett be. A századelő közismert szélhámosnője 71 éves volt, mikor meghalt. A szombathelyi Szent Márton temetőben van a sírja. ♦