Hamisítják a tejet, a vajat, a sajtokat, de ezt már ki lehet mutatni

Sokan nem tudják, de a „magától értetődő” vizezésen túl a kecske- és tehéntejet egyaránt felhasználják a másik termék hamisítására. Amikor a boltban tejterméket veszel, lehet, hogy nem az van a csomagolásban, ami rá van írva. De mi a helyzet a tejsavóval és a szójatejjel, na és a vajjal, valamint a sajtokkal? Sajnos mindegyiket hamisítják, de szerencsére van módszer a kiszűrésükre.

A tej vizezése megváltoztatja annak elektrolit-koncentrációját, vagyis vízoldható sótartalma csökken  – írja a laboratorium.hu. Ezért a vizezést só hozzáadásával próbálják elfedni, a tej zsírtartalmának megnövelése céljából pedig bizonyos esetekben étolajat és detergenseket alkalmaznak. Az ilyen jellegű hamisítás sűrűségméréssel, fagyáspont-ellenőrzéssel vagy a zsírtartalom meghatározásával ellenőrizhető, bizonyos esetekben (tisztító szerekkel, egyéb szennyezőanyagokkal való szennyezés alkalmával) azonban a szennyezett/fertőzött tej érzékszervi úton is vizsgálható és megkülönböztethető a jó minőségű terméktől.

Az érzékszervi módszerekkel nem kimutatható hamisítások kiderítéséhez kémiai analitikai vizsgálati technikákra van szükség.

Az elegyítés általános gyakorlat

A tehén- és a bivalytej, illetve a tehén-, a kecske- és a juhtej elegyítése világszerte általános gyakorlat, az Európai Unió élelmiszerjogi rendszerében azonban hamisításnak számít. A tehéntejet a leggyakrabban kecsketejjel hamisítják, azonban előfordul az is, hogy az egyébként kiváló minőségű kecsketejet vízzel vagy tehéntejjel elegyítik.

A tehénállomány jelenleg mintegy 403 ezer egyedből áll, a tejtermelés értéke pedig tavaly az előző évhez képest 1 százalékkal, 185,5 milliárd forintra nőtt, a tejfeldolgozás a tavalyi közel 300 milliárdos termelési értékével az élelmiszeripari termelés 11 százalékát adta.

A különböző tejtípusok esetében lehetőséget ad az azonosításra az, hogy eltérő a kémiai összetételük és az UV-spektrumuk (az ibolyántúli fény elnyelésére jellemző adat), de a tehéntej és a kecsketej eltérő zsírsavösszetétele, valamint a zsírsavakból számolt indexeik különbözősége ugyancsak segítség lehet a hamisítás felderítésében. A kecske- vagy juhtejhez kevert minimum 2 % tehéntej kimutatására és mennyiségi meghatározására alkalmas a nagy hatékonyságú folyadékkromatográfia is.

A vízibivaly tejét a mozzarella (a tipikusan olasz eredettű sajt) előállítása során alacsony ára miatt gyakran hamisítják tehéntejjel.

Tejhez keverik a szójafehérjét

Napjainkban a szójatej és a szójafehérje mind gazdasági, mind táplálkozási szempontból nagy figyelmet kap. Ez különösen igaz a fejlődő országokra, ahol hiány van jó minőségű állati eredeti fehérjéből, és amelynek helyettesítésére, kiváltására vagy kiegészítésére a szójafehérje alkalmazható. Nem könnyű azonban olyan analitikai módszert találni, amellyel a tejhez kevert szójafehérje kimutatható, mert 10-20 % szójatej tehéntejhez történő keverése nem változtatja meg sem a joghurt, sem a sajt organoleptikus tulajdonságait.

Ugyancsak jelentős mennyiségben hamisítják a tejből készült rendkívül drága sajtokat: ezek minősége sok esetben meg sem közelíti az esetenként több évig érlelt, a vásárlók által ismert, keresett és szeretett sajtokét. A napjainkra megnövekedett sajtgyártás és -fogyasztás következtében megnőtt az előbbi során az üzemekben visszamaradó tejsavó mennyisége is, amelynek elhelyezése és felhasználása gyakran nehézségeket okoz.

A savóból készült savópor lényegesen olcsóbb, mint a soványtejpor, felhasználása azonban a magas tejcukor-tartalom miatt korlátozott. A világon sok helyen az édes tejszínből készült vaj gyártása után visszamaradt írót por formájában keverik a soványtejporhoz; ennek kimutatására a szakemberek többféle módszert is kidolgoztak.

A tejzsír drága, de vannak olcsóbb zsírok is

A hamisítás ténye nyomon követhető például a savófehérje-frakció és a tejsav mennyisége alapján. A különböző országokban a pasztőrözött tej hamisítása is nagy problémát jelent. A tejben lévő savó mennyisége a kazein-savófehérje aránya alapján kimutatható, mégpedig a HPLC-módszer segítségével, amely mind megbízhatóságban, mind érzékenységben felülmúl minden egyéb módszert.

Zsiradékok közül a tejzsír az egyik legdrágább, egyéb olcsó zsírokkal történő helyettesítése (hamisítása) a világon szinte mindenhol előfordul. Hamisításra a leggyakrabban növényi olajokat, ezeken belül is a lenmagolajat, valamint a marhafaggyút használják a legnagyobb arányban. A vaj hamisításának felderítésére a szakemberek különféle módszereket dolgoztak ki, amelyek többsége a trigliceridek szerkezetének megállapításán, a zsírsavösszetétel elemzésén, az el nem szappanosítható lipidek mérésén (szterinek, szterin észterek, tokoferolok, karbonil vegyületek), illetve a különböző fizikai tulajdonságok elemzésén alapul.

A vaj hamisítására az alábbi olajokat és zsírokat használják rendszeresen: növényi zsírok, állati és tengeri eredetű zsírok. ♦