Sokan azt gondolják, hogy a járványhelyzet miatt otthon maradt gyerekek nem kapnak annyi leckét, mint eddig, és némi könnyebbséggel is jár, hogy otthon vannak. Nos, nekik üzeni egy többgyermekes, egyedülálló váci anyuka, Katalin hogy ez hülyeség. Ugyanis, ha a szülő még dolgozik, mint ő is, akkor munka után nem a pihenés jön, hanem a tanulás. És ne felejtse el senki: a szülő nem pedagógus.
- Te, mint több gyerekes szülő, hogyan értékeled a jelenlegi digitális oktatást – tettük fel a kérdést Katinak, akinek két gyereke is Vácon jár iskolába.
Szerintem ez így ebben a megfogalmazásban nem helytálló. Nincs digitális oktatás. Ki van adva a feladat, amit el kell végezni és a megadott időre visszaküldeni. A szülőnek kell utánaolvasni, felkészülni és elmagyarázni a gyermeknek a leckét. Munka mellett mind a szülőnek, mind a gyermeknek megterhelő, hogy délután a megszokott játék és családi élet helyett a tanár és diák szerepébe kell bújni.
A másodikosommal teljes mértékben át kell beszélni és elmagyarázni a tananyagot. Ez rengeteg idő munka mellett. Délelőtt, még dolgozom, telefonon megy az oktatás a munkahelyemről. Minden napra kiadom az előírt feladat egy részét, és amit nem ért, azt délután pótoljuk.
A felsősök próbálkoznak az önálló tanulással, ott kevésbé kell segíteni. Az biztos, hogy nem tudják úgy elsajátítani az anyagot, mintha suliba járnának. Az is megterhelő, hogy egyedül kell hagyni a gyerekeket, ha dolgoznak a szülők. Mire hazaér a szülő, időzített kis energiabombák, akik a szülőre vágynak az egész napi egyedüli bezártság után, nem a tananyagra.
- Ha tehetnéd, milyen javaslatokat adnál a tanároknak?
Valamilyen módon ténylegesen le kellene adni a tananyagot, ami szükség szerint többször visszanézhető. Esetlegesen akár videóüzenet formájában. A szülő alkalmatlan átvenni a pedagógus feladatát.
- Mit tartasz jónak és mit rossznak a távoktatásban?
Én egyelőre jót nem látok benne, azt gondolom, ez egy kényszerhelyzet. Csináljuk, alkalmazkodunk, mert muszáj. A gyerekek viszont a legnagyobb hősök ebben a helyzetben. Minden nehézség ellenére teszik a dolgukat. Negatívnak azt látom, hogy le fognak maradni. Képtelenség egy szülőnek otthon, munka mellett leadni és megértetni a tananyagot.
- A gyerekek hogyan élik meg a napi szintű otthoni tanulást?
Nagyon nehezen élik meg. Csinálják, mert nincs más megoldás a jelenlegi helyzetben. Évismétlésnél mindenképp jobb. A szülő feladata, hogy mennyire tudja pozitívan átadni ennek a helyzetnek a súlyosságát. A másodikosomnak sokkal nehezebb, nehezebben alkalmazkodik az új helyzethez. Bizony nem egyszer van könnyhullatás. A nagyok könnyebben veszik az akadályt. Nagyon hiányzik nekik a suli, a barátok.
És akkor jöjjön a gyerekek véleménye:
„Nem tetszik a digitális oktatás. Azért csináljuk, mert anya kér rá. Sokkal nehezebb, mint a suliban. Az önálló tanulás nem megy” – írja a másodikos diák.
„Nekem személy szerint tetszik is, meg nem is a távoktatás. Most még jól lehet haladni, mert a tananyag nagy részét megtanultuk suliban, de nem tudom, mi lesz a továbbiakban az új anyagokkal. Egy kicsit jobb volt a suli, fura ezt kimondani, mert legtöbbször fordítva éreztem. Leckét nem kapunk túl sokat, néha nehezek a feladatok, de jobb, mint évet ismételni” – írja a hetedikes tanuló. ♦