Furcsa kalandba keveredett egy Vácott élő, de Budapesten dolgozó kórházi dolgozó. Júlia – nevezzük így – már a harmadik koronavírus-tesztjén is túl van, de egy adminisztrációs hiba miatt eddig egyiknek az eredményét sem kaphatta meg. Szaladt ide, telefonálgatott oda, a háziorvosa is mindent megtett, de egyelőre semmi fejlemény. Mivel úgy érzi, zsákutcába futott az ügy, a betegjogi képviselőhöz fordult. Most ő futja le ugyanazokat a köröket, mint Júlia, de kérdés, jut-e valamire.
Íme a kalandos történet az eltűnt teszteredményekről.
„Egészségügyi dolgozó vagyok, váci lakos, de Budapesten dolgozom” – írta nekünk Júlia. „Körülbelül négy héttel ezelőtt lettem beteg, torokfájás, köhögés, gyengeség, egy alkalommal hőemelkedés. Más időkben bevettem volna egy-két szem Algopyrint, és bemegyek dolgozni. Egy kis náthával nem illik betegállományba menni, főleg ha valaki egy fizetésből él.
De most nem azok az idők vannak. Úgy gondoltam, felelősen és helyesen cselekszem, így hívtam telefonon a háziorvosomat. Rendelési időben két napon keresztül próbáltam hívni sikertelenül. Közben rosszabbul éreztem magam, orrfolyás, a köhögés hurutosba ment át, fejfájás is jött hozzá. Úgy döntöttem, a következő rendelési időben odamegyek a háziorvosi rendelőhöz, lesz, ami lesz, ha egyszer lehetetlen felhívni.
Először is jól lekaptak a tíz körmömről, hogy minek mentem oda, aztán bemehettem. A háziorvos betegállományba vett, tíz napig antibiotikum, menjek haza, küldi a mentőt, koronavírus-teszt lesz. Másnap hívtak az OMSZ-től , hogy majd jönnek. NÉGY nap elteltével jött egy motoros mentős és az utcán a ház előtt megcsinálta a gyorstesztet.
Az adategyeztetésnél nem stimmelt náluk a születési dátumom sem, sem a TAJ számom.
A második tesztre HAT nap elteltével került sor. Én közben szedtem az antibiotikumot, nyolc-tíz nap alatt teljesen rendbe jöttem. Gondoltam, a két hét után (velem szemben nem történt járványügyi intézkedés!) visszamehetek dolgozni.
CSAKHOGY! A háziorvosomhoz egyetlenegy eredmény sem érkezett be! Ennek hiányában pedig nem tudja lezárni a táppénzes papírt, addig nem mehetek vissza dolgozni.
Elkezdődött a telefonálgatás. Az OMSZ-nél nagyon elutasítóan voltak, várjak türelmesen, kérdezzem meg a Nemzeti Népegészségügyi Központban, mert ők oda továbbítják az adatokat. Az NNK-hoz bementem személyesen, a portáról telefonálhattam a virológiai laborba, nem találtak semmit, nem érkezett be adat.
Újra hívtam a mentőszolgálatot, ekkor már azt mondták, hogy csak a háziorvosnak adnak felvilágosítást. A háziorvosomnak pedig azt mondták, hogy ők továbbították az adatokat az NNK felé. Bezárult a kör.
Eközben a háziorvosom kért egy harmadik kontrolltesztet. Egy nap elteltével ki is jött a mentős, megtörtént. Az adategyeztetésnél most sem volt jó náluk a TAJ számom.
A húsvéti ünnepek után hívott a háziorvosom, hogy a harmadik teszt eredménye sem érkezett be.
Teljesen elkeseredetten, hiszen az én fizetésem lesz egyre kevesebb, ha sokáig vagyok betegállományba, úgy döntöttem, a betegjogi képviselő segítségét kérem.
Most a betegjogi képviselő is ugyanazokat a köröket futja, mint én, de nem jutott eredményre. Sehol nincs információ, nem tudják, nem találják, nincs megoldás. A mentőállomás vezetőjét nem adták a telefonhoz, hogy segítséget lehessen kérni, hogy esetleg nem rossz adatokkal mentek el a tesztek az NNK-hoz.
Nagyon csalódott vagyok, és fogalmam sincs hogy tudok visszamenni dolgozni, ha nem kerülnek elő az eredmények” – írja Júlia.
Aki most otthon várja, hogy lezáruljon az ügy. Története jól példázza, hogy manapság nem az ember a fontos, hanem az adatok, a számok, az azonosítók. Ha valakinek nincs, vagy nem pontos, nem is létezik.
Lesz olyan ügyintéző ebben az országban, aki észreveszi, hogy egy emberről és nem egy valahol elírt TAJ-számról van szó? ♦