Veszélyes búcsú a Naszály hegytől
Már a hegygerincen jártunk az ösvényen felfelé araszolva, amikor ismét hallottuk a cross motorok hangját. Hárman voltak és lefelé zúdúltak a gyalogtúra útvonal keskeny meredek lejtőjén motorjaikkal. Az óvatlan túrázók hirtelen jobbra balra ugráltak a fák közé, féltve az életüket. A telefonomat fényképezésre emeltem. Az egyik motoros ezt észrevette és az ösvényről letért, és pont felém tartott, aki az út szélén álltam.
Farkasszemet néztünk egy pillanatra, ő eljátszotta, hogy elgázol, én meg tudtam, hogy ennyire nem kemény gyerek és vártam, hogy jó képet készíthessek róla. Néhány centivel a könyököm mellett zúgott el a motorjával. Azokban a pillanatokban, amikor elég közel járt, nem tudhatta, hogy sikerültek-e a képek róla és társairól.
Most szólok, hogy sikerült és az illetékesek is megkapták.
Mindez a kijárási tilalom első napján történt, amikor úgy gondoltuk, elbúcsúzunk a Naszálytól, mielőtt újabb megszorításokat hirdetnek a kijárás terén. A Gombási úton, a hegy felé közeledve tömött sorokban álltak az elhagyott autók, mint augusztus 20-án, amikor a váciak a hegyoldalból nézik a budapesti tűzijátékot.
