A Karacs kollégiumból kidobott szék kalandos útja a Mon Amie-vá válás rögös útján

Az elmúlt években, amikor még a lomtalanítás úgy zajlott, hogy az emberek kipakolták az utcára a felesleges kacatokat, sokan meglepődhettek, amikor egy csinos, kedves hölgyet megláttak a kupacokban turkálni. Nem fémeket keresett, mint sokan mások, hanem rozoga bútorokat, amelyek közül is a székek voltak a kedvencei. Ezek most új életre kelnek – ez a mostani karanténos időszak egyik maradandó „érdeme”.

Mester Bori a bezártságban egy különös világot teremtett magának és családjának. Olykor tele van az udvar tarka-barka székekkel. A rozoga ülőalkalmatosságok egyfajta önkifejezési mód mintapéldányai, ahogy az alkotó mondja: hippi bútorok.

• Miért éppen székek? Honnan kerül elő ennyi öreg szék?

„Az Iparművészeti Egyetemen (mai MOME) végeztem belsőépítész szakon, amely a bútortervezést is magába foglalja, így szakmába vág. A bútorokkal való foglalatoskodás időigényes feladat, most, a karantén idején lett alkalmam ezzel foglalkozni hosszas tervezgetés után. A székek lomtalanításból kerültek hozzám, szeretek gyűjtögetni.”

• Érdekes a színvilág, vidám, tavaszias kavalkád. Szándékos a választás?

„Mindenképpen az életigenlés a célja a díszítővilágnak is, innen a névválasztás: hippi bútorok.”

• Az otthon ablakából kitekintve milyennek látja most Vácot?

„Mi nagyon szép helyen lakunk, szemben a püspöki kerttel, ezért a látvány számunkra mindig szép, így van ez most is.”

• És holnap, holnapután, meg azután milyennek szeretné látni?

„Vácra a nyugalom és az emberi lépték miatt költöztünk tíz éve. Ez az utóbbi időben időnként csorbát szenvedett, például a sok, ide nem illő fesztivál miatt. Most, a járvány idején ismét azt a nyugalmat tapasztalhatjuk, amire vágyunk. Remélem, ez a jelen helyzet után is megmarad részben. Nyílnak a virágok, tisztul a levegő, a püspöki kertben is több a madár – még késő este, sötétben is hangos a madárdal” – mondta a Váci Naplónak Mester Bori.

Megmaradt egy szép ránc mementóként

Egy megújult szék történetét is megosztotta követőivel. „Ennek a hétnek a bútora a Mon Amie, immár teljes pompájában díszeleg. Mint a képen is látható, nagyon boldog vagyok ettől ? Ezt a széket még évekkel ezelőtt a váci Karacs kollégium lomtalanított bútorai közül válogattam, amikor hazafelé jöttem kocsival és megláttam a Budapesti főút mellé kitéve. Megálltam és azonnal bedobtam az autóba. Évekig használtuk itthon. Most megérett az újragondolásra és arra, hogy valaki más Mon Amie-ja legyen.