Soltész Zita és Soltész István kiskereskedők, a Magyar utcában lévő üzletközpont egyik rendkívül közkedvelt kisboltjának tulajdonosai. A házaspár hírlapokat – köztük a Váci Naplót – és más újságokat, játékokat, ajándéktárgyakat és bazárárut kínál a vevőknek, de egyúttal jókedvet, derűt, adott esetben a Biblia örömhírén alapuló jó szót is ajándékoznak a betérőknek.
De zeneszolgáltatással is kedveskednek az üzletközpont egész közönségének – ugyanakkor esetükben az is árulkodó, hogy miféle dolgok azok, amelyeket semmi áron nem bocsátanának áruba, de erről egy kicsit később.
„Egyelőre úgy tűnik, hogy nekünk nem okoz különösebb gondot ez a mostani helyzet, mert hála az Úrnak nagyon sok jó, kedves ismerősünk van, akik nem hagytak el bennünket ebben a különösen nehéz időszakban sem. Hozzáteszem: talán egyszer-kétszer előfordul, hogy valaki odaszól egy másik vevőnek, figyelmeztetve a maszkviselésre, a kellő távolság megtartására, de ezt sem indulatosan teszik, nem tapasztalunk különösebb türelmetlenséget. Sőt, sokkal inkább azt érzékeljük, hogy rugalmasan, megértéssel viszonyulnak a vevők a helyzethez, de közvetlenül hozzánk, illetve egymáshoz is így fordulnak, és jó ezt látni” – mondta István, amikor a szombat délelőtti nagy roham lecsengése után pár szó erejéig megállhattunk a rohanásban.
Hozzátette: nekik amúgy most átmenetileg nagyon tetszik, hogy hétköznapokon délután háromkor bezárhatnak, illetve be kell zárniuk, mert az amúgy alapvetően napi 13 órás munkaidő igen megterhelő.
A törzsvásárló számíthat a kedvenc számára
„A korábbi zárás miatti több idő egyrészt továbbra is munkával telik, raktárgazdálkodásra fordítjuk, de azért természetesen kihasználjuk a felszabadult órákat arra is, hogy megnézzünk egy-egy filmet, többet látogassuk a rokonságot, fiunkat, unokánkat – mesélte István.
Aztán kedves felesége vette át a szót és szívesen beszélt például egyedi gesztusukról, a zeneszolgáltatásról is. Ennek kapcsán elmondta: alaphelyzet náluk, hogy szolid hangerővel, de szóljon a zene, amit azért időnként egy kicsit kihangosítanak, hogy a saját kis boltjukon kívül is hallhatóak legyenek a számok. A spotify alkalmazás előfizetőiként, az Artisjus partnereiként „muzsikálnak” így.
„Már sokaknak kezdjük minél jobban megismerni a zenei ízlését, így, ha egy-egy ilyen törzsvásárló kerül a látóterünkbe a pult mögül, akkor úgymond ráhangolódunk zeneileg. Szeretünk örömet szerezni az embereknek, igyekszünk derűt, szeretetet közvetíteni minden lehetséges módon, akár úgy, hogy az evangéliumi örömhír üzenetet is próbáljuk átadni hívő emberekként” – fogalmazott Zita.
Aztán szóba hozta, hogy hiába rendkívül színes és változatos az árukínálatuk, azért vannak olyan termékek, amelyeket hiába is keresne náluk bárki, például nem kínálnak olyan lapokat, amelyekben dominálnak a horoszkópok, nincsenek náluk ördögös, boszorkányos, „cukibuddhás” nippek, plüssök, játékok, egyéb kiegészítők – szavaik szerint ily módon is ellene mondanak a gonosznak.
István zárszóként kiemelte még: mindenképp úgy gondolják, hogy a vírusjárvánnyal figyelmeztetést kapott az emberiség Istentől, fontos intést arra nézvést, hogy felébredjünk, átlássunk a szemünket elhomályosító lila ködön, felszabaduljunk a hiábavalóságok igézetéből, az önzésből, tárgyimádatból, a kereskedelemnél maradva például saját érdekünkben el kell jutnunk oda, hogy a vásárlás ne váljon öncélú boldogságforrás pótlékká. ♦