Elkészült a 2019-es, ötévenként megismételt fészkelő fehér gólya országos felmérés adatösszesítése. Ez alapján a hazai állomány a korábbi évtizedek 4800-5500 párjáról sajnos közel negyedével, 3900-4200 párra csökkent – írja a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület. Vácon a nyilvántartásuk szerint két fészek van, az egyik Kisvácon, a másik pedig a Deákvári fasoron. Kerestük ugyan a költőhelyeket, de nem találtuk meg.
Az MME Monitoring Központ koordinálásával az egyesület munkatársai és önkéntesei a nemzetipark-igazgatóságok őrszolgálatával együttműködve 7376 fészkelőhelyet ellenőriztek, melynek során 2952 fiókát nevelő és 588 valamilyen ok miatt sikertelen gólyapár került elő Magyarországon 2019 nyarán. A 82, pár nélküli madár és az 1396 lakatlan fészek mellett 2358 olyan fészektartót is számba vettek a szakemberek, amit valamikor a fehér gólyák számára helyeztek ki a villanyoszlopokra, de már nincs rajtuk fészekanyag.
A párok többsége (38 %) 3 fiókát nevelt tavaly, bár 65 fészekben 5 fióka is nevelkedett. Egy fészekből átlagosan 2,3 fióka repült ki, így 8500-9000 kis gólya emelkedett a levegőbe felnőve a fészkekből ebben az évben. Sajnos ezekből több tucatnyi már az első napokban áramütés áldozatául esett és az időjárás szeszélyei, a táplálékhiány is tovább fogják tizedelni az állományt, mire 3-5 éves korukban visszatérnek – többnyire szülőhelyük néhány tíz kilométeres körzetébe – fészket foglalni.
Az 1940-es években a mai Magyarország területén 15-16 ezer pár fehér gólya költött. A második világháború utánra ez felére csökkent és az 1960-as évek végéig folytatódó visszaesés után több évtizedre 5 ezer pár körül stabilizálódott a párok száma. Az időjárás hatásai miatt 4800-5500 pár között ingadozó létszám az ezredforduló után viszont újabb csökkenésbe kezdett és a legújabb adatok alapján jelenleg mintegy 4 ezer pár gólyánk van. A csökkenés főként a Dunántúlon jellemző, ahol az elmúlt húsz évben sokfelé megfeleződött a párok száma.
Vácon két fészkük is volt a gólyáknak, az egyik Kisvácon. Itt egy kémény szolgált tartóoszlopként már 1999 óta. Szerkesztőségünk próbálta megkeresni a tavaly még lakott almot, de nem jártunk sikerrel. Ha valaki esetleg tud a sorsáról, kérjük, jelentkezzen.
„Egyik évben egy vihar két fiókát kisodort a fészekből, ezért a 2011-es házfelújítás során a fészek alá körbe vasrácsot szereltek a ház lakói által megbízott alpinisták. A megfigyelések szerint a gólyák a Vác környéki szántókra, a kisváci horgásztóra, valamint a Buki-Holt-Dunára (ugyancsak horgásztó) járnak táplálkozni. A gólyafészek alá szerelt vasrácson az elmúlt két fészkelés során halcsontvázakat és madártetemeket is találtak.
Vác térsége első ránézésre kedvező élőhelynek mondható: nagy kiterjedésű gazdasági és szántóterületek Kosd és Gödöllő irányában, a Duna lelassuló folyása, ami vizenyős területek kialakulásának jobban kedvez, a mederszabályozás azonban itt is eltüntette a sekély vizű, sziget-környéki ágak nagy részét” – írja a 2012-ben a Magosfa Környezeti Nevelési és Ökoturisztikai Alapítvány által készített háttérelemzés a fehér gólyák váci helyzetéről.
A másik fészek a Zollner gyár területén belül található. A vesszőfonattal ellátott fészektartó kosár oszlopa 2015-ben került felállításra. Az adatok szerint azonban 2017-ben és 2018-ban is lakatlan volt. Ennek sorsáról sem tudunk.
Minek a következménye a csökkenés?
A madaraknak is hasonló életszükségleteik vannak hozzánk: nagyon fontos a lakóhely és az élelem. Nálunk ez a lakást, házat és áttételesen a munkáért kapott pénzt jelenti. A gólyáknál a fészekrakó- és a táplálkozóhelyet. A madaraknál természetesen bonyolultabb a helyzet, ha a téli élelemhiányt és a vonulást nézzük, de maradjunk a fészeknél és a tápláléknál.
A gólyák eredetileg nagy fákon költhettek, onnan költöztek át a zsúp- és nádtetős épületeinkre, valamint a kazlakra. Ezek eltűnésével tulajdonképpen kényszerből költöztek át a villanyoszlopokra – ez a váltás is állománycsökkenéssel járt a XX. század közepén.
A táplálkozóhelyek kiterjedése és minősége egyértelműen csökken. Elég ha arra gondolunk, hogy 1941, az első országos felmérés óta megfeleződött a gyepek kiterjedése, duplájára nőtt a beépített területek aránya és duplájára nőtt a fehér gólyák által elkerült erdők mennyisége is. Az elsősorban az üde, nedves gyepeken, mocsarakon táplálkozó fehér gólyák a csatornázások, vízelvezetések miatt szárazabb, nekik kedvezőtlenebb, táplálékszegényebb helyeket találnak. Ehhez hozzájárul, hogy a legeltetés visszaszorult, sok gyep becserjésedett, beerdősült, de a kaszált gyepeken is kevesebb a rovar, mint korábban. Az alkalmi táplálkozóterületként használt szántókon a vegyszerezés okoz problémákat. Ehhez jön a klímaváltozás miatt a telelőhelyek átalakulása is.
A fehér gólya egy jó alkalmazkodó képességű faj, gondoljunk csak arra, hogy beköltözött az emberi településekre és a villanyoszlopokra. Változnak vonulási szokásai, a régebben Afrikában telelő faj nyugati állományai ma már Spanyolországban vészelik át a hideg évszakot. Az állománycsökkenés sem évről-évre folyamatosan zajlik, hanem enyhe növekedéseket tör meg egy-egy rossz időjárású év. Egy-egy ilyen év viszont, például éppen a 2019-es, amikor a tavasz végi, nyár elejei csapadékos időben sok gólyafióka fázott meg és pusztult el, sokkal erősebben visszavet egy kisebb, rosszabb táplálkozóterületeken élő állományt.
Erőfeszítéseket kell tennünk az élőhelyek megőrzése érdekében! Meg kell őrizni a gyepeket, az ésszerűség keretei között kell tartani az erdőtelepítéseket, meg kell őrizni a felszíni vizeket. Minél több legelő állatra lenne szükség, nemcsak a gólyák, de a többi vadon élő faj, és végső soron a saját környezetünk megőrzése érdekében is. Ha ebben sikerül előre lépni, a gólyaállományunk csökkenése is megállhat – írja az egyesület.
A környéken egyébként még Vácrátóton, Kismaroson, Szokolyán, illetve Kismaros és Nagymaros között, a Dunamezőn található gólyafészek. ♦