Csendben, a háttérben dolgozik a cicák nagy örömére egy lelkes és kitartó kis csapat Vácott és néhány környékbeli településen. Ők a Csellengők közösség, amely mindig odafigyel „a kóbor cicák segélykiáltására”. Nem számolták, de az elmúlt években a négyszázhoz közelít azon egérvadász négylábúak száma, akik segítségükkel, többnyire meglehetősen hányattatott időszak után szerető gazdákhoz kerültek.
A cicamentő csapat vezetője Farkas Katus, aki egy pár éve szembesült azzal, hogy nem csak a kutyusokkal bánnak néha lelketlenül a gazdáik, de a cicák is megszenvedik, ha nem egy szerető családba kerülnek. Előbb egyedül, aztán néhány ismerőssel összefogva kezdtek hozzá a kidobott, vagy megunt macskák istápolásához, majd 2012-ben létrehozták a Csellengők csoportot.
Ők nem csak arra vállalkoznak, hogy összegyűjtik és befogadókhoz juttatják a cicákat, hanem anyagi lehetőségeikhez mérten igyekeznek ivartalanítással megelőzni a további nem kívánt szaporulatot. Ha olyan állattal találkoznak, amely már nagyon öreg és betegséggel küszködik, megpróbálják megkönnyíteni számukra életük utolsó időszakát.
A legjobb megoldás persze, ha egy-egy segítségre szoruló cica otthonra lel valahol. Nagy energiákat fordítanak befogadó családok felkutatására, s eddig, ha nem is mindig könnyen, de sikerült megtalálni azokat az embereket, akiknek szintén fontos volt egy-egy négylábú boldogsága. Farkas Katus azt mondja: ennek az ellenkezőjére is van sajnos példa. A gyereknek szereznek egy kiscicát, de amikor azzal szembesülnek, hogy a kedvenc után naponta kell cserélni az almot, vagy éppen a játékos kedvű kis virgonc letépi a függönyt, akkor egyszerűen kiteszik a szűrét.
A kisnyugdíjas néni esete az ivartalanítással
Hasonló sorsara juthatnak azok a cicák, akiknek gazdája meghal, az örökösök pedig úgy oldják meg a dolgot, hogy az állatokat egyszerűen szélnek eresztik az utcán. Persze, a legtöbb korábbi kedvenc ilyenkor bizalmatlanná válik, s ez elég nagy gondot okoz. Nem lehet őket ugyanis egyszerűen befogni, vagy rendszeres etetéssel kell a bizalmukba férkőzni, vagy más módon kell megtalálni a megoldást.
Külön öröm számukra, hogy egyre többen ismerik tevékenységüket, s ha bajba kerülnek a cicatartás területén, megkeresik őket. Mint az az idős hölgy, akinek van egy doromboló cirmosa, ám nem szerette volna, ha szaporodik a négylábú család. Felkereste ugyan az állatorvost, de amikor megtudta, mennyibe is kerül az ivartalanítás, a kisnyugdíjas gazdi inkább lemondott róla. A Csellengők azonban segítettek és ma már e történet minden szereplője boldog éli napjait.
Farkas Katus azt mondja, sokan vannak, akik úgy vállalják a macskatartást, hogy nincsenek tisztába azzal, ez mivel jár. A kutyatartás egészen más, ezt sem veszik figyelembe sokan. Ezért fontos lenne, hogy ha valaki macskát akar befogadni a családba, előtte tájékozódjon – ehhez a Csellengők szívesen nyújtanak segítséget, sőt személyes közreműködésükkel is segítik az új jövevény beilleszkedését.
Még ma is vannak elvadult állatok
Katus a Földváry téri lakótelepen él, még emlékszik rá, amikor nagyon sok cica élt kóborként az épületek zugaiban. Sajnos még most is van néhány elvadult állat, amit sem szelídítéssel, sem más módon, még csapdázással sem tudnak befogni. Ezek a kemény életet élő négylábúak viszont kontroll nélkül szaporodnak és ez szinte folyamatos gondot jelent az állatvédőknek.
A Csellengők szívesen fogadnak minden segítséget, akár csak egyszeri alkalomról van szó, akár rendszeres támogatásról. Tagjaik többsége váci, de vannak néhányan, akik a környező településeken élnek, ám még Budapestről és Balassagyarmatról is csatlakoztak hozzájuk. Civil társasági formában működnek, jelenleg húsz tagjuk van, akik tagdíjat fizetnek. Ha valaki szeretne a közösség tagja lenni, megtalálja őket a közösségi oldalon. ♦