A bizalom hiánya, hogy nem hagyjuk önállósulni gyerekeinket?

Tényleg helikopterszülők lennénk? Egyre többet jön szembe velem a kérdés, hogy vajon hagyok-e elég önállóságot a gyerekemnek? Vajon a civilizáció okozza azt, hogy a gyerekeink fejére növünk? A választ kutatva arra jutottam, hogy a kérdésekre mindenkinek magának kell megadni a feleletet, hiszen tőlünk szülőktől függ, hogy hogyan neveljünk gyermekeinket.

Egyre többet látom és hallom, hogy anyuci vagy apuci akár tizennyolc éves korukig is hurcolássza gyerekeit, természetesen autóval, vagy nem merik otthon hagyni őket egyedül. Mi ez, ha nem a bizalom hiánya?

Én, testvéremmel együtt kulcsos gyerek voltam. Vagyis reggelente, az akkor még kötelező iskolaköpenyünk felett a nyakunkban lógott a kulcsunk. Szüleink reggel elmentek dolgozni, mi pedig utánuk nem sokkal vettük az irányt a Gábor József Általános Iskola forfa épületébe. Földváry téri gyerek voltam, a maga szépségeivel.

Akkor jobban bíztak bennünk szüleink? Vagy a kényszer szülte ezt a megoldást. Valószínű ez utóbbi, de azt gondolom, hogy a bizalom is több volt akkoriban, hiszen anélkül nem működött volna. Ma viszont a szülők még élvezik is, hogy akár felnőtt korukig, vagy azon túl (!) pesztrálhatják, kontrollálhatják csemetéiket. Vajon unalomból csinálják?

Nemrég olvastam egy cikket arról, hogy egy pszichológus egy törzset kutatva azt látta, hogy a kétéves gyerekek már sokkal önállóbbak, mint a civilizációban felnövő társaik. Azt állapította meg, hogy az önállóság hiánya sok mindent befolyásol. Többek között a magabiztosságot, de az előmenetelt is.

Kisfiam most két és fél éves. Én sok mindent hagyok neki, amitől apukájának égnek áll a haja. De azt vallom, hogy a saját tapasztalásain keresztül tanul az ember. És ha most nem hagyom őt kibontakozni, akkor később már nem biztos, hogy annyira könnyedén veszi majd az akadályokat. S bár pórbálom hagyni, hogy önállósodjon, azért korlátokat is állítok neki, hogy tudja, meddig mehet el. Eddig bevált, bár őszintén azt gondolom, lehetne még önállóbb, de ezen dolgozunk még.

A célom, hogy ne váljak helikopterszülővé, aki folyamatosan azt lesi, hogy mit csinál a gyereke. Ehhez pedig bizalmat kell kiépítenünk egymás iránt. A civilizáció sok mindenen változtatott, de a gyerekeknek a minta továbbra is a szülő. Ahhoz pedig, hogy önálló felnőtté váljanak, nekünk kell megadni a löketet, példát kell mutatnunk neki. Én ezen dolgozok és hiszek a sikerben! ♦

[frontpage_news widget=”48959″ name=”A LEGFRISSEBB”]