Tévedsz, a Duna-parti hegedűs lány nem legenda, te is megnézheted
Már elhagytam a kerékpárúton a váci szennyvíztelep ürülékszaggal erősen dúsított szakaszát, figyelve a sárga spry-vel felfestett bukkanókra felhívó jeleket, melyek segítenek abban, hogy észrevedd a sok éves oda nem figyelés miatt elhanyagolt úthibákat és ne álljál fejre, amikor zenei hangokra lettem figyelmes. “Hallucinálsz a bűztől, ne figyeljél oda” – mondtam magamnak, és sorra vettem a kanyarokat a dimbes-dombos úton, amit még az ősszel odarohadt avar tesz vadregényesebbé. De amikor az egyetemisták által épített és szebb napokat megélt, most nagyon szemetes sződligeti kerékpáros pihenő kapuját elhagytam, ismét eljutott hozzám egy hangfoszlány. Ez már tényleg zene – gondoltam és lassítottam. A hang a Duna felől jött, és kezdett harmóniává összeállni, ahogy egyre közeledtem.
Szeretné elolvasni cikkünket? Jelentkezzen be! Vagy csatlakozzon hozzánk! Indítsa el a 14 napos ingyenes próbaolvasási időszakot!
Kérjük, támogassa a független váci újságírást azzal, hogy cikkeinket olvassa és előfizet lapunkra!
