A Kálvária dombon kijelölték a város első beporzóbarát „hagyásfoltjait”
London, München, Budapest és más európai nagyvárosok után Vác is beporzóbarát várossá alakul, Magyarországon az elsők között. Mit jelent mindez, és mit kell hozzá tenni? A dolog érdekessége, hogy kifejezetten kevesebb munkával jár!
Köztudott, hogy a beporzóknak – azaz a házi- és vadméheknek, lepkéknek, poszméheknek, zengőlegyeknek, bogaraknak – és más hasznos ízeltlábúaknak, mint például a hangyáknak és pókoknak, élettérre van szüksége. Olyan élőhelyekre, ahol táplálkozhatnak, megbújhatnak, szaporodhatnak Ez kell ahhoz, hogy tavasszal és év közben legyen, ami beporozza gyümölcsfáinkat, növényeinket, és táplálja madarainkat – amik ugyanakkor a haszonnövényeinken élősködő egyéb kártevőket is karban tartják, vegyszeres védekezés nélkül.
Ezeknek a hasznos kis élőlényeknek nincs szükségük sok mindenre: elég, ha meghagyunk nekik a gyepen néhány olyan részt, amit nem vágunk le.
A következő kaszáláskor ezeket a korábban meghagyott foltokat is levághatjuk, de másutt hagyjunk ismét érintetlen részeket. Így folyamatosan ellátjuk friss nektárral a beporzókat, egyszersmind élőhelyet is biztosítunk nekik.
Ebben a folyamatban talált partnerre a váci Bagolybükk Környezet- és Természetvédő Egyesület az önkormányzatban és a Váci Egyházmegyében, amikor a Magyar Lepkemonitoring Társasággal együtt a Kálvária dombon kijelölték a város első beporzóbarát „hagyásfoltjait”.
A karókkal kijelölt területeket kaszáláskor kikerülte a gép. Pár hét elteltével szembeszökő az eredmény: a hagyásfoltokat zsálya, vajszínű ördögszem, kakukkfű és sok más, őshonos vadvirág díszíti, rajtuk boglárkalepkék sokasága, méhek, poszméhek és egyéb beporzók. A rövidre nyírt fűvel szemben hatalmas a kontraszt. Ott ugyanis elvétve látni csak egy-egy rovart, s szabályos ökológiai sivatagnak tűnik a meghagyott, nektárdús virágokban gazdag oázisok mellett.
Hamarosan Vác más részeire is kiterjed majd ez a fajta mozaikos kaszálás a Bagolybükk Egyesület kezdeményezésére. Lesz hagyásfolt a Duna-parti sétányon, a folyóhoz közel eső részen, továbbá a Ligetben is. Utóbbi helyszínen hagyományosan, boglyában fogják szárítani a kaszálékot, ami külön látványosság a gyerekeknek, hisz legtöbbjük már nagyon ritkán láthat igazi szénaboglyát vidéken, leginkább csak tájházaknál.
Nyugat-Európában Nagy-Britannia jár élen a hasonló gyepgondozásban, ott ugyanis drasztikusan lecsökkent a beporzók élettere, részben a hagyományos, nyírt angol gyepek miatt. London parkjait járva ma már mindenütt megfigyelhetjük a hagyásfoltokat. Legutóbb például a Cambridge-i Egyetem döntött úgy, hogy a King’s College gyepét vadvirágos rétté alakítják, s így idén nyáron már csodálatos vadvirágtenger fogadja az odalátogatókat.
Münchenben a városszéli parkban is csak sétautat nyírnak, körben mindenütt hagyják magasra megnőni a füvet.
Budapesten a Parlamentnél láthatunk vadvirágágyást, meg a Nehru-parkban.
Vác abban a szerencsés helyzetben van, hogy nem is kell mindenütt külön e célra vetni vagy ültetni a vadvirágokat, elég meghagyni az őshonos gyepnövényzetet. És persze kertünkben is segíthetjük az élővilágot azzal, ha szakaszosan nyírjuk a füvet vagy kijelölünk néhány olyan részt, amit lehetőleg nem bolygatunk, csak az invazív, idegenhonos növényeket szedjük ki belőle. Így lesz a kevesebből több; így tehetünk kevesebb munkával többet az élővilágért. ♦