Az én történetem: egy srác, aki egy szerencsétlen fejest ugrott a Balatonba
Mindenkinek van egy története, amit sok-sok év után szokott elmesélni egy találkozón, egy gyerekről, ugyanannak a felnőttnek.
Már többedszer szólt Dani, hogy baj van a rendezvény forgatókönyvével, aminek fő szervezője volt, de akárhányszor leültünk, mindig éreztem, hogy egy másik forgatókönyvről akar beszélni. „És mi lesz, ha vége az iskolának?” – kérdeztem rá, mire ő a forgatókönyvet félretéve kezdte mondani, hogy ez egy nagyon nehéz kérdés, mert a testvérei mind a világ legjobb iskoláiba készülnek, és a legmagasabb szinteket tűzték ki célul, mint annak idején a szülei, akik tudásukkal embereket gyógyítanak, és a társadalom mozgásait modellezik.
„Én meg mondjam azt, úgy egyszerűen, csak tanítani szeretnék gyerekeket?” – mondta maga elé. „Nem szeretnék csalódást okozni nekik.”
Szeretné elolvasni cikkünket? Jelentkezzen be! Vagy csatlakozzon hozzánk! Indítsa el a 14 napos ingyenes próbaolvasási időszakot!
Kérjük, támogassa a független váci újságírást azzal, hogy cikkeinket olvassa és előfizet lapunkra!