Hosszú írást közöl a Nemzeti Sport online oldala Barbara Arenhartról, női kézilabda-csapatunk volt kapusáról, aki azt mondja: igazi otthonra lelt Vácon, miközben újra megszerette a kézilabdát, mégis elfogadta a Podgorica ajánlatát, amely talán az utolsó esélyt kínálta neki, hogy BL-esélyes csapatban játszhasson. Nem tudott elköszönni a vírus miatt a váciaktól, és ezt szeretné majd bepótolni.
Pár napja váratlan dolog történt vele. Mindössze hat napja tartott a montenegrói Buducsnoszt magaslati edzőtábora Kolasinban, amikor az egyik, meg nem nevezett játékos pozitív koronavírustesztet produkált, ezt követően a csapat azonnal visszautazott Podgoricába, és a hatályos rendelkezéseknek megfelelően házi karanténba vonult. Így tett az egyik új igazolás, a brazil Bárbara Arenhart is, aki négy év után, csapatkapitányként és közönségkedvencként távozott Vácról.
A Podgorica helyzete nem példa nélküli, Arenhart is aggódva figyelte előző klubja, a Vác háza tájáról érkező híreket: „Sokkolt, amikor hallottam a tíz pozitív esetről, mert tudtam, mennyire óvatosak voltak, mégis ez történt. Leginkább a szakmai igazgató, Németh András miatt izgultam, mert veszélyeztetett korban van, de szerencsére semmi baja, ahogy a stáb többi tagjának sem. Továbbra is tartom a kapcsolatot a lányokkal, örültem, hogy nem voltak súlyos tüneteik.”
Arenhartnak 2016-ban a legjobbkor jött korábbi Hypo-edzője, Németh András hívó szava, a szakemberre barátként tekint. A kapus Vácon újra megszerette a kézilabdát, és annyira jól érezte magát, hogy még az sem zavarta, hogy nem küzdhetett trófeákért a magyar csapattal. „Visszakaptam mindent, ami hiányzott az életemből és a sportból. A váciak úgy segítettek nekem, hogy nem is tudtak róla. Sokan úgy tartják, akkor vagy jó játékos, ha a legjobb csapatokban játszol és a BL-ben szerepelsz, de nem értek ezzel egyet. Bárhol lehetsz jó, ha megtalálod a helyed és boldog vagy. Nekem nagy szükségem volt ezekre az évekre. Újra megszerettem a sportágamat, és ugyanolyan szenvedéllyel éltem meg a mérkőzéseket, mint azelőtt” – vallotta be.
Amikor legszebb élményeiről kérdeztük, egyből a Siófok ellen lőtt, győzelmet érő, egész pályás góljait említette, de eszébe jutott egy jól sikerült erdélyi edzőtábor is, valamint az öltözői beszélgetések, táncok és közös vacsorák is hiányozni fognak neki.
Tavaly októberben viszont megkereste a Podgorica, a 33 éves Arenhart pedig végig őszinte volt a Váccal, amelynél tudtak arról, ha a BL négyes döntőjébe jutásra esélyes csapat jelentkezik, akkor szeretne távozni: „Nem vagyok már fiatal, ki tudja, talán ez az utolsó esélyem a négyes döntőre. Miután meghoztam a döntést, próbáltam nem emészteni magam miatta, de volt egy pont, amikor elbizonytalanodtam. Nem voltam biztos benne, hogy az új csapatomnál is ilyen jól fogom-e érezni magamat. Amikor a magyar szövetség lezárta a bajnokságot, sírtam, mert szép időszak ért véget az életemben. A legkeményebb az volt, hogy a járvány miatt nem tudtam elköszönni a csapattól és a szurkolóktól, de megegyeztünk abban, amint lehetőség nyílik rá, szervezünk egy búcsúvacsorát” – mondta a klasszis kapus a Nemzeti Sportnak. ♦