Augusztus 29-én emberemlékezet óta nem látott vihar csapott le Göd és Dunakeszi környékére, a szűk sávban haladó pusztítás Vác egy részét is elérte. A légzuhatagnak nevezett meteorológiai jelenség hatalmas károkat okozott, nyomában kidőlt fák, leszakadt vezetékek és megrongálódott épületek maradtak. A különleges időjárási jelenségről a Pangea blogon olvasható érdekes írás, ebből szemléztünk néhány fontosabb információt.

Ezt a vihart Gödön és Dunakeszin és a környező településeken sokáig úgy fogják emlegetni, mint az ikertornyok ledőlését New Yorkban. „Hol voltál annak idején, amikor az augusztus 29-i vihar lecsapott?” Sokan kinn voltak a Duna partján, mások otthon kertészkedtek, hazafelé tartottak kerékpárral a Dunakanyarból, vagy csak élvezték a meteorológiai nyár utolsó meleg napjait. Az időjárás előrejelzés egész szombatra napos időt jósolt, zivatarra csak a Dunántúlon kellett számítani.

Késő délutánra kissé felhősödött az idő, de még mindig hétágra sütött a nap. Hat óra után Budapesten frissítő nyári zápor hullott, amely alig negyed óráig tartott. Ez volt az előszele a közelgő viharnak, amely délről tartott észak felé a Duna tengelyében. Ez a vihar pedig nem egyszerű mennydörgéssel kísért zivatar volt, hanem egy úgynevezett légzuhatag, amely hirtelen alakul ki és hatását tekintve jóval pusztítóbb energiákat szabadít fel.

A meteorológiai szakirodalom szerint a légzuhatag, vagy angolul downburst olyan erős leáramlás, mely hirtelen pusztító szélvihart eredményez a talajfelszínen vagy annak közelében. A lezúduló hideg, jellemzően eső által hűtött levegő egy pontból ered és sugárirányú légáramlásként terjed szét a felszín felett. Jellemzően mindössze pár percig tart, de azalatt akár 240 km/h-s széllökés is kialakulhat.

A légzuhatagok méretük szerint két kategóriába sorolhatók be: microburst-nek akkor nevezzük, ha 4 km-nél kisebb az átmérője, macroburst-nek a 4-km-nél nagyobbakat hívjuk. A légzuhatagokat elkülöníthetjük aszerint is, hogy milyen csapadékviszonyok jellemzik őket. A száraz légzuhatag a kevés vagy semennyi csapadékkal nem járó légzuhatagot jelenti. Ebben az esetben a csapadék még azelőtt elpárolog, mielőtt elérne a talajig. Nedves légzuhatagról akkor beszélhetünk, ha az számottevő csapadékkal érkezik.

Az augusztus 29-i légzuhatag mérete éppen határeset, Felsőgöd és Sződliget között nagyjából 4 kilométeres átmérőjű lehetett, a lehullott csapadék mennyisége alapján egyértelműen nedves légzuhatag volt. Eleinte gomolyfelhőkből szemerkélt az eső, majd 18:45 körül ez egy viszonylag ritka típusú monocellás zivatarrá fejlődött, amelyből villámlással kísérve hatalmas cseppekben kezdett hullani az eső.

Egyetlen feláramlás jött létre, amelyből nagyon gyorsan egy légzuhatag alakult ki Dunakeszi felett, majd északi irányban elérte Gödöt, Sződligetet, majd Vác környékén megszűnt. A legnagyobb intenzitású szél Dunakeszin és Gödön alakult ki, ahol a légzuhatag először elérte a felszínt és a széllökések meghaladták a 100 km/órát, a lehullott csapadék pedig a 20 millimétert.

Radarmérések alapján a zivatar reflektivitása 63 decibel Z (dBZ) volt, amely jégszemcsék jelenlétét is jelezte. A heves időjárási események nem tartottak tovább 5-10 percnél. A talajjal való érintkezés következtében ugyanis a légzuhatag veszített az erejéből és hamarosan megszűnt.

A különös időjárási jelenséggel kapcsolatban a Pangea blogon lehet további információkat olvasni. (képünkön: az augusztus 29-i légzuhatag Felsőgöd és Sződliget felett a Vörös-kőről fotózva – fotó: Drexler Zsuzsa) ♦