Szerdán délelőtt szállították Vácra a már két éve megígért Attila-szobrot és állították fel a Duna-parton talapzatára. A műalkotás felállításáról 2018 végén született kormányzati döntés. Akkor az hangzott el: a jövő év, tehát 2019 végére már állhat a Duna-parton az Attila-szobor. Mint korábban megírtuk, a kormány 74 millió forintot adott a projektre.
A szobor, amely a főtéren álló első világháborús emlékművet is jegyző Cser Károly alkotása, már a harmincas években elkészült, de soha nem került felállításra – emelte ki 2018 decemberében Rétvári Bence. Az államtitkár szerint a hun király szobrának felállítása a magyarság eredetével kapcsolatos újabb vitákat is ki fog majd váltani, de szerinte fontos, hogy az erről a témáról folyó párbeszéd mindig élénk legyen.
Az önkormányzati választások után felállt új városvezetés is már az elején foglalkozott a témával. Tavaly novemberben Matkovich Ilona polgármester a közösségi oldalon ezt írta: „Tavaszra elkészül a hét méter magasságúra tervezett Attila szobor, amelyet az elfogadott tervek szerint a Duna-parton, nagyjából a vár vonalában állítanának fel. Levélben jeleztük a készítőnek és az engedélyező szervnek, hogy szeretnénk egyeztetést egy másik helyszínről, ugyanis kezdettől fogva rossz döntésnek mutatkozik a pogány fejedelem szobrát elhelyezni néhány méterre a váci katolikus egyház bölcsőjétől.”
Számos helyszín merült fel lehetséges megoldásként, de végül maradt az eredeti terv. A szobor most a vár alatti részen, a domb víz felőli oldalán került a helyére. A korábbi elképzelések szerint azért oda, mert a lovon ülő Attila alak így a folyó felé néz, mintha az átkelés előtt megtorpanna a ló és a hun király figyelné a vonuló seregeket. Ám egyelőre egy sűrű fasort láthat csak, mert a folyó partján az elburjánzott nyárfák takarják a műalkotást. Feltehető, hogy felállítása után a terület további rendezésére is sort kell keríteni, hogy a Dunán haladó hajók utasai is láthassák a valóban impozáns, bronzból készült, fényesen csillogó szobrot.
A mostani felállításon ott volt Mihály Gábor szobrász, aki egy kis csapatot vezetve készítette el a korabeli, gipszből öntött Cser-szobor egy kissé felnagyított változatát. A munkához néhány fénykép és egy, a lovon ülő alak felső testének töredékes darabja állt csupán a rendelkezésére.
Mihály Gábor immár negyven éve Budapesten, a Százados úti művésztelepen alkot és él. A megbízást Cser Károly szobrának elkészítésére tavaly ősszel kapta meg. Örömmel vállalta el a feladatot, hiszen az eredeti alkotó maga is a művésztelepen dolgozott évtizedeken keresztül.
„A hadifogságból hazatérve határozta el Cser Károly, hogy megcsinálja Attila hun király lovas szobrát. Az első változat gipszből készült, bemutatták egy műcsarnoki kiállításon is. Mivel mérete miatt nem tudták bevinni a műterembe, az udvaron tárolták. A háború alatt sajnos elpusztult. Amikor a fotók és a töredék alapján elkészítettük a tanulmányunkat, akkor derült ki, hogy a mostani műalkotás jóval nagyobb, mint az eredeti, de ez talán nem is baj, hiszen ebben a térben így érvényesülhet igazán” – fogalmazott Mihály Gábor a felállításkor tartott rögtönzött sajtótájékoztatóján.
Hozzátette: a munka során elsősorban a kivitelezés okozott nehézséget. Bevonta a művésztelepen alkotó fiatalabb alkotótársait – többek között a lányát, Mihály Annát – is, akiktől nagy segítséget kapott. Név szerint Laczik Csaba, Berlekovity Iván és Fülöp Gábor szobrászoktól. A bronz megmunkálása időnként nagyon hangos munkavégzéssel járt, ezért egy-két szomszéddal vitáik voltak – mondta.
Cser Károly neve a váciak számára nem ismeretlen. 1933. október 15-én avatták fel a főtéren a művész I. világháborús emlékművét, a Hősök szobrát. Az elesett, elhunyt hősök neveit tartalmazó emléktábla avatására – amit a Fehérek templomának oldalán helyeztek el – 1933. szeptember 14-én került sor. A kompozíciót később darabjaira bontották és csak hosszas előkészítő munka után 2015-ben állították fel ismét, akkor a főteret választva a helyszínül. (képünkön: a talapzatára emelt szobor és az újraalkotó Mihály Gábor) ♦