A tapasztalt producer mondja: van létjogosultsága egy kisvárosi színháznak

Nincs békesség a színházak körül. Messziről úgy tűnik, a szakma konfrontálódik a politikával, valójában azonban ennél sokkal mélyebbek e konfliktus gyökerei. És persze mindenki győzni akar. A néző is, hiszen ő azért fizet, hogy jól szórakozzon, legalább egy kicsit többé, mássá váljon az előadás végére. Értéket szeretne kapni, bárhol is vált jegyet. A Váci Dunakanyar Színház is új ösvényt tapos, miután egy indulatoktól sem mentes igazgatóváltáson és a vírusjárvány okozta leálláson van túl. A vezetés a kiutat egyebek között abban látta, hogy tapasztalt szakmai támogatót keresett és talált Orlai Tibor személyében, aki az Orlai Produkció vezetője. Vele beszélgettünk a városi teátrum, és általában a színház jelenéről, jövőjéről.

OLVASÁSRA AJÁNLJUK
Az élménypedagógia nagyon jól összehozható a hagyományápolással

Egy ilyen kisvárosi színháznak, mint a váci, harminc kilométerre Budapesttől, van-e létjogosultsága? 

“Szerintem van, hiszen miért kellene egy kis településnek a fővárostól függenie? Miért kellene a váci közönségnek harminc kilométert utaznia azért, hogy jó színházat lásson? A váci mellett számos példát említhetünk, hiszen Budaörsön vagy Szentendrén is működik színház, természetesen nem állandó társulattal és nem napi előadásokkal. De befogadószínházként, a nézői igényekhez igazodva, minőséget nyújtva, feltétlenül van létjogosultsága.”


Szeretné elolvasni cikkünket? Jelentkezzen be! Vagy csatlakozzon hozzánk! Indítsa el a 14 napos ingyenes próbaolvasási időszakot!


 

Kérjük, támogassa a független váci újságírást azzal, hogy cikkeinket olvassa és előfizet lapunkra!

Oszd meg, hogy mások is tudjanak róla!
feliratkozás
visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments