Amikor magyar gyermekdalokat is énekeltünk az afrikai árvaházban

Talán sosem örültek még ennyire a gyerekek az iskolakezdésnek, mint most, hiszen végre az iskolában folytathatják a tanulást a barátaik körében. Sajnos Kenyában ez egyelőre még nem lehetséges, továbbra is otthon maradnak a gyerekek. Aki ezt átélte az előző félévben, tudja, hogy nem könnyű, már egy, de akár két-három gyermekkel sem, hát még negyvennel! Afrikában ezt is megoldják, nagyon találékonyak, mindenre van megoldásuk!

De vajon az eddigi években hogy telt egy átlagos hétköznapjuk a Taita Alapítvány által támogatott kenyai gyermekeknek? Erről írok, sok személyes tapasztalat alapján, hiszen jártam ott.

Gondoltad volna, hogy a kenyai iskolákban a tanévkezdés és a szünetek mások, mint itthon? Ott januártól áprilisig tart az első trimeszter, amit három hét szünet követ. Majd májustól augusztusig újabb tanítási időszak jön, újabb három hét szünettel. És végül szeptembertől november közepéig tart az utolsó trimeszter egy hosszú, hat hetes szünettel.

Már 5-kor felkelnek, felveszik egyenruhájukat, a kicsiket a dada öltözteti, ami néha káosszá alakul, főleg, hogy közben a babákra is figyelnie kell (szerencsére a nagyobb gyerekek sokszor besegítenek, imádják a kisbabákat). Megeszik a reggeli tejbegrízüket (ami igazából vízbegríz), amibe ritkán, de kerül egy kis cukor is.

A nagyobbak elindulnak a közelben fekvő Szent Tereza Általános Iskolába, aminek a fenntartását támogatja az alapítvány. A gyerekeink közül sokan cserkészkednek, színvonalas versenyeken érnek el eredményeket. Ők hazamennek az árvaházba tízóraizni (ami általában szintén kása) és ebédelni is. Iskola után a számukra kialakított nagyfiú, vagy nagylány épületben, de akár az alapítvány által épített könyvtárban is tanulhatnak.

Az első osztály és a Kis Angyalok Óvoda a Szent József Árvaház mellett helyezkedik el, mindkettőt az alapítvány építtette, és tartja fent. Az óvodába a faluban élő szegény családok gyermekei is járhatnak. Már az ovi is elég kemény, írni, olvasni, számolni tanulnak, mindezt angolul! A sok tanulás mellett pihennek és játszanak is, használják az alapítvány által épített játszóteret, vagy kimennek a focipályára fogócskázni, labdázni, fára másznak, levelekből és fából készül csónak a kert végi patakon a csónakversenyhez, sárból formálódnak történetek az udvaron, üres flakonokból lesznek kisautók, műanyag olajoshordók szolgálnak dobként… Nincs határa a kreativitásuknak!

Sok dalt tudnak, köztük magyar énekeket és körjátékokat is, nagyon tetszenek nekik. Náluk az óvónéni rajzol a füzetbe, és a gyerkőcök azt színezik ki. (Így nagyon örülnek, ha a magyar önkéntesektől kapnak igazi színezőt). Ha menni kell valahova, egyes libasorban, hátratett kézzel teszik.

Az ovisok és első osztályosok együtt tízóraiznak és ebédelnek, az árvaház konyhájáról az osztályba hozzák az ételt, fogyasztása előtt kezet mosnak, majd közösen imádkoznak.

Miután hazaérnek, gyors fürdés, játszós ruhába bújás, majd egy kis szabadfoglalkozás következik, aztán a házi feladat megírása.

Délután hat órakor az összes gyerek összegyűlik egy fél órás imádkozásra. Utána, akinek még szükséges, folytathatja a leckeírást. Hét óra körül van a vacsora, vitaminosztás, amit imádnak, majd fogmosás következik, amit szintén nagyon szeretnek a gyerekek – figyelni kell rájuk, hogy ne egyék meg a fogkrémet.

A kicsiket ágyba tesszük, esti mesét olvasunk angolul, majd külön-külön mindenkinek egyesével éneklünk, főleg magyar dalokat. Ilyenkor éreztem mindig a legerősebben azt, hogy nagyon fontos az önkéntesek jelenléte!

A nagyobbaknak szombaton is van iskola, vasárnap pedig a három órás misére mennek, míg a kisebbek vasárnapi iskolában vannak.

A jó középiskolák azonban többnyire magánkézben vannak és bentlakásosak, ezért egyik fő célunk a gimnazista gyerekek tanulmányaira az anyagi források előteremtése. Ennek összege évente körülbelül 350 ezer forint diákonként, amely tartalmazza a tandíjat, különórákat, kollégiumi szállást és ellátást, könyveket, egyenruhát, tisztálkodó szereket és mindent, amire a fiataloknak szüksége lehet. Gimnazista fiataljaink tandíja már egy magasabb összeg, amelyet sokszor egy-egy baráti társaság, vagy közösség gyűjt össze. Nagy sikernek könyveljük el, hogy több fiatal is a gimnázium elvégzése után felvételt nyert egyetemre, többen már le is diplomáztak. Számukra tanulmányaik befejezéséig biztosítjuk a támogatást.

A tanulás Magyarországon számunkra természetes, viszont Afrikában kiváltságnak számít. Az állami iskolák nagyon alacsony színvonalúak, a magániskolák pedig drágák. Sok szülő nem is tudja, vagy nem akarja beíratni gyermekét iskolába, mert hasznosabb, talán nélkülözhetetlen, ha otthon dolgozik, mivel nagyon szegény körülmények között élnek. Sajnos előfordul, hogy meg is ütik gyermekeiket. Az árvaházban és az óvodában ma ez már nem engedélyezett, a magyar önkéntesek hosszú éveken át tartó befolyásának köszönhetően.

Ha úgy gondolod, hogy te is szeretnél hozzájárulni, hogy a kenyai árva gyermekek idén is megfelelő körülmények között tanulhassanak, itt teheted meg!

A Taita Alapítvány most az AHOL KINCS A CERUZA mottóval, jó üggyel könyvekre és tanszerekre gyűjt az árvaház lakóinak, amelyet én a Sok kicsi ember kampányommal segítek. Csak annyit kérek tőled, hogy 1000 Ft-tal támogasd a vállalásom! Ami neked 2 kávé ára, a kenyai árváknak lehetőség arra, hogy tanulhassanak, így esélyt kapjanak egy szebb életre.

Kíváncsi vagy, hogy mire fogjuk költeni az összegyűlt adományt? Lássunk néhány kenyai árat:

Tankönyv kb. 1400 Ft/1-4. osztály, 2000 Ft/5-8. osztály
Számológép kb. 5300 Ft
Ceruzacsomag kb. 1700 Ft/6-12 db
Cipők kb. 5800 Ft
Sportcipők kb. 2000 Ft
Öv kb. 5200 Ft
Iskolai szoknya kb. 2000 Ft
Iskolai blúz kb. 1500 Ft
Zokni kb. 600 Ft
Iskolai ing kb. 1500 Ft
Iskolai rövidnadrág kb. 1800 Ft
Iskolai tréningruha kb. 4600 Ft/ 5200 Ft sulis logóval
Iskolai pulcsi kb. 2300 Ft / kb. 3000 Ft logóval

Köszönjük, ha segítesz! (A képeket a Taita Alapítvány önkéntesei készítették.) ♦