Egy váci Afrikában: az új babák azonnal átesnek egy HIV-teszten

A babaszoba pont az önkéntesszoba mellett van, ám én este, a pillanattól, hogy végre bedőlök az ágyba, a reggeli ébresztőóra rettenetes hangjáig, mélyen alszom. Ez persze nem mondható el a babákról, amint az egyikük elalszik, egy másik felébred, vagy egymás sírásától többen is felriadnak egyszerre. Mindegy, hány baba van, egyetlen dada (egy nappal, egy éjszaka) vigyáz rájuk, eteti, fürdeti, pelenkázza, öltözteti, altatja, vigasztalja, szeretgeti őket.

Szerencsére a nagyobb gyerekek közül páran mindig ott sürögnek-forognak  – még a tízórai és az ebédszünetet is kihasználják -, hogy egy kicsit babázzanak, suli után pedig le sem teszik őket: az ölükbe ültetve, vagy hátukra kötve tanulnak, játszanak, esznek. Biztosan csodálatos szülők lesznek egyszer!

A babákon kívül a bölcsis korúak is arra az egy dadusra vannak bízva, sőt előfordul, hogy egy-egy szülő „napközizni” hozza csemetéjét, hiszen munkaidő alatt nem lenne megoldott a felügyelete. Nem csoda, hogy hálásak, ha van kint magyar önkéntes, hiszen ők is egész napos figyelmet és törődést igényelnek!

Az apróságoknak különleges neve van, például: Gift (Ajándék), Baraka és Blessing (Áldás). Minden nagyon érdekeli őket, mindenhol ottvannak, mindent ki szeretnének próbálni. Megunhatatlan számukra a Borsót főztem című dal, amit egy idő után már ők is kívülről fújnak. Ha észreveszik  – márpedig nagyon figyelmesek  -, hogy elindultam valahova, muszáj a kis bandát is magammal vinnem, ami nem mindig egyszerű feladat, de mérhetetlen a kíváncsiságuk és ellenállhatatlan a csillogóan kérő szemük, a cuki mosolyuk.

Kintlétem alatt három új csöppség is érkezett, Martina három hetesen, Ruth három, Rovin pedig hat hónaposan.

Sokféle okból kerülhetnek a gyerekek a Taita Alapítvány által fenntartott Szent József Árvaházba: már születéskor, vagy később elhagyott, elárvult kicsiknek, vagy fogyatékos, börtönben lévő szülők, és leányanyák gyermekeinek is otthont adunk.

Az új babák azonnal átesnek egy HIV-teszten, majd rendszeres egészségügyi vizsgálatokon, valamint súly- és méretellenőrzésen vesznek részt, a szükséges oltásokat megkapják. Az orvosi rendelő a falu egy távolabbi pontján van; a számomra végeláthatatlannak tűnő, napsütötte dombokon felfelé, megállás nélkül cipeljük a kis sózsákokat. Mindig van segítségem: a dada, az apáca, vagy tanszünetekben a hazalátogató nagyobb gyerekek, akik örömmel kísérnek el, és könnyedén, vidáman baktatnak felfelé, hátukon a kicsikkel.

Rovin és Martina szerencsés volt, miután anyukáik befejezték tanulmányaikat, újra magukhoz vették őket. Ilyen sajnos ritkán fordul elő, de van rá példa, hogy a szülő, vagy egy-egy családtag vissza-, vagy egy kedves idegen örökbefogadja a gyermeket. Az árvaházból kikerült gyerekek sorsát néhány évig figyelemmel kísérjük, akár még tovább is segítjük őket, amennyiben pedig szükséges, mégis visszaköltözhetnek a gyermekotthonba. Megható, hogy sok kirepült gyermek szabadidejében, még akár egy távoli faluból is, visszalátogat az árvaházba, barátaihoz, nevelőihez.

Amennyiben az árvaházban nevelkedik fel egy gyerkőc, tanulmányai befejezéséig támogatjuk, majd általában házassággal, munkavállalással ér véget a kapcsolat, persze látogatóként mindig szívesen visszavárjuk. ♦