Vannak, akikhez igazán csak kétféleképpen lehet viszonyulni: szeretni vagy utálni. Mostanában ilyen ember Vidnyászky Attila, aki nemrég ezt mondta a fiáról a Bayer Show című Hír TV-s műsorban, arra reflektálva, hogy ifjabb Vidnyászky Attila, aki sokat foglalkoztatott színész, a színművészetis diákok mellé állt: „Ez egy nagyon fájdalmas történet, nyilván iszonyú nehéz helyzetben van ő is… Nem nagyon szeretném ezt a kérdést boncolgatni, mert ez egy fájó dolog.”
A történet önmagában is érdekes, de ezt most tegyük félre, mert sokkal tanulságosabbak azok a kommentek, amelyek az egyik portál témával foglalkozó cikke alatt megjelentek. Jól jellemzi a magyar emberek egy részének intelligenciáját és jól mutatja azt a kárt, amelyet az elmúlt harminc évben a politikai acsarkodás idehaza a fejekben okozott, az, amit olvashatunk.
Minden további magyarázat nélkül íme, néhány kiszemezett szöveg teljesen eredeti formában:
„Micsoda ostoba, bura írás. Buta, minta föld..”
„Nyugodtan maradhatott volna otthon mindenki ! Nem hiányzott az import barom. Van birka elég itt is….”
„Te kivagyte fos? Nem ismer senki”
„Hülyítsed csak a rajongóidat, mardjanak csak korlátolt ellenmucsai ostobák, drágalátos internáci FSP hülyelvtárs!”
„Neked is fájdalmas lehet rájönni, hogy az a néhány agysejted is a demencia áldozatává esett.”
„Téged is kiképzett valaki baromarcú!”
Ennyi. Ezt lehet olvasni ma, 2020-ban Magyarországon.
Nekem csak egy kérdésem van: jó ez így? ♦