Fónay társulat: nem elsősorban színészeket, hanem embereket nevelünk

Új évad, új tervek és még nagyobb lendület – ez vár azokra a fiatalokra és persze idősebbekre, akik csatlakoztak már hozzájuk, vagy ezután kerülnek kapcsolatba a város nagy múltú amatőr színjátszó csapatával, a Fónay – Humánia – Társulattal. Pár napja zajlottak a felvételik, de bárki bármikor benyithat hozzájuk, biztosan örömmel fogadják és megmutatják neki, milyen is az különös világ, amely sokak számára annyira vonzó, akik pedig már beléptek a színfalak mögé, azt mondják: nem is olyan könnyű végigjárni azon az úton, amely a sikerig vezet.

A mostani szezonban Karánsebessy Balázs a társulat koreográfusa. Az ismert váci néptáncosnak már voltak közös produkciói a Fónayval, így nem ismeretlen számára a terep. „Alapvetően mozgásfejlesztésre kért fel Góczán Zsolt, a társulat vezetője. Rám bízták annak a darabnak a megírását is, amely a színjátszókör megalakulását és történetét dolgozza fel.”

A szakember úgy látja, hogy ha egy szülő hagyja szabadon mozogni gyermekét, például a játszótéren, a szabadban, a kertben, akkor később sem lesz baj, ám sajnos vannak, akik különböző korlátok közé szorítják csemetéiket. Nekik lehet segítség a színpadon oly fontos mozgáskultúra elsajátítása. Az alapkészségeket a gyerekek megszerzik, ha engedik nekik – jegyezte meg Karánsebessy Balázs.

„A foglalkozásokon a ritmusfejlesztéssel indulunk, illetve olyan alapvető járásgyakorlatokkal, amelyek megtanítják, hogyan járjunk egyenesen, hogyan kell a színpadra belépni, vagy ott megállni ahhoz, hogy az hatásos legyen, vagy hogyan vegyünk levegőt, hogy megfelelően beszélhessünk” – mondta a szakember.

A színészmesterséget Póka Éva színművész tanítja, őt már többször is láthatták a nézők a Váci Dunakanyar Színház színpadán. „A korábban már nagy sikert aratott darabokat, vásári komédiákat akarjuk felújítani, ezek mellett a Macskák és más musicalek előadásában szerzett tapasztalatim révén e zenés műfajba szeretném beavatni a résztvevőket.”

Póka Éva szerint a Fónayban azért más az oktatás, mert nagy tapasztalatokkal rendelkező színházi emberek tanítanak. Az egész szinte a nagy teátrumok életét tükrözi vissza, az olvasópróbáktól kezdve, a díszletekig, előadásokig. „A foglalkozásokon boldog, felszabadult fiatalokkal szeretnék dolgozni, akik örülnek a közös munkának, a sikernek.”

Az eredményesség szempontjából fontos, hogy a jelentkezők és a társulat igényei találkozzanak – emelte ki Póka Éva. „Amelyik gyermek az elején egy kicsit beszédhibás, majd segítünk neki, hogy ezen túllépjen. Ha valaki nagyon ügyes zeneileg, akkor kihagyhatatlan, hogy énekeltessük. Vagy ha valaki nagyon ügyetlen valamiben, akkor az a dolgunk, hogy javítsunk a helyzeten, akár hónapokig, akár évekig tartó munkával. Nincs kényszer, hiszen azt szeretnénk, hogy jöjjön elő a fiatalokból a vágy, hogy igen, szeretnének megmutatkozni.”

A társulatban az idén is Kecskeméti Róbert színművész az ének- és beszédtechnika tanítója. „Az ének- és beszédtechnika az alap, soha nem választható el a helyzetgyakorlatoktól, a játékos koncentrációfejlesztéstől. Ma azt tapasztaljuk, hogy gyorsul a beszédtempó, ezt észrevehetjük, ha megnézünk egy régebbi színházi felvételt és ugyanazt a darabot egy mai előadáson. A nézők sem viselik jól manapság, ha valami vontatott. Mi az órákon megtanítjuk a gyerekeket arra, mikor beszéljenek gyorsan és érthetően, vagy mikor indokolt lassabban elmondani a szöveget, mikor tartsanak szünetet.”

A tanítás során alapvetően népdalokkal dolgoznak, ezekben nagyon sok régies kifejezés, szó is szerepel, amelyek fontosak a beszédtechnikai fejlesztésben. Erre az alapra építve meg lehet tanulni a bonyolultabb énekdarabokat is. Ott vannak például a sanzonok, vagy a hatvanas évek számai, amelyek meglepő módon ma is kedveltek a tizenévesek körében.

A társulat művészeti vezetője Ruzicska László színművész, aki színészmesterségre tanítja a fiatalokat. Az elmúlt években nagy tapasztalatokat szerzett a váci amatőr színjátszásban, most mégis úgy látja: a régi alapokon egy új társulat nőhet ki. „Kilencvenkilenc éves korig várunk bárkit, aki kedvet érez hozzá – hirdettük meg, ezzel is jelezve, hogy a fiatalok mellett a felnőtt korosztályt is szeretnénk megszólítani. A foglalkozásokat csütörtökön és szombaton tartjuk. Sok emberben mozog a vágy, hogy valamit, egy olvasmányélményt, egy történetet megmutasson, előadjon – nos őket várjuk szeretettel.”

A tanári kar azt tervezi, hogy a karácsonyi időszakra már összeállhat az első bemutató. Átlagosan húsz-huszonöt tagú a társulat, de nem baj, ha még többen jelentkeznek, mert akkor kisebb csoportokban tudnak dolgozni.

A Fónay alapító vezetője Góczán Zsolt, aki elmondta: soha nem az volt a cél, hogy színészeket neveljenek, hanem olyan embereket, akik helytállnak az életben. Ha valaki mégis a világot jelentő deszkákra léphet, az egy külön öröm. ♦