Villámcsődülettel avatták fel a konzi előtt a virágokból kirakott violinkulcsot

Felavatták a Kossuth téren a virágokból kirakott violinkulcsot. A Dunakanyar Szíve egyesület alkotását a konzis diákok flash mobbal, villámcsődülettel köszöntötték, hiszen csütörtökön, október elsején volt a zene világnapja is. A közös éneklés – amelyben részt vett Matkovich Ilona polgármester, és a városháza néhány munkatársa is – végén Inotay Gergely alpolgármester mondott köszöntő beszédet.

„A zene legyen mindenkié! Kodály Zoltán ezen egyszerűségében is nemes, nemzeteket és századokat egyesítő gondolata immár 100 éve mottó minden iskola ének-zene tantermében, minden zenei világnapi rendezvényen, az űzött és művelt muzsika amatőr és professzionális fokán, mindenhol.

Nem tisztem ma azon polemizálni vagy épp siránkozni, hogy a kodályi állítás igaz-e 2020-ban Magyarországon, hiszen ma nem ezért jöttünk itt össze. Ma örülni jöttünk, megköszönni jöttünk, és átadni jöttünk. Méltóbb szimbólumot nem is találhatott volna a készítő Dunakanyar Szíve egyesület, mint a violinkulcsot, s méltóbb helyet sem, mint a konzi előtti kis teres, parkos közterület, hogy valami maradandót, értéket alkosson. Hiszen a violinkulcs az olvasott zene egyik, ha nem a legismertebb szimbóluma. A zenei tájékozódás, elemi olvasás zsinórmértéke. Másodikos korunktól ének-zene füzetünk sordísze, megannyi emléktárgy, dísztárgy, ékszer, s még mennyi más, most eszembe nem jutó terület használta jel. A violinkulcs univerzális.

Ez a maroknyi csapat – a Dunakanyar (elkötelezett) Szíve egyesület a jelenkor kicsit megtépázott közhangulatában és közállapotában olyan építő szándékkal lépett elő, amit emberileg, városvezetőként tiszta szívvel támogatni tudok. Nem a „mit nem tudok megtenni”, hanem az „amit meg tudok tenni, megteszem” filozófiáját követve szemelték ki a zene ünnepét első nagy alkotásuk alkalmának. És nem is emlékezhettek volna meg ennél méltóbban, a zene egyetemes nyelvének legismertebb írásjele virágokkal való megjelenítésénél.

Ugyanis ha a világnak van egyetemes nyelve, az a zene. Ha van igazi korokat átívelő híd, mely a mai napig lelket érintő, a mának is folyamatos érzést és érzületet adó abszolútum, az a zene. Ma Vácon a zene nagyon erős összekötő erő, mindenen felül álló, egyetemleges érték. Mérték. Ha a világ bármely pontján ma egy violinkulcsot papírra vetünk, az egyszeri olvasó tudni fogja, mit jelent, miért írtuk le. Most már azt is tudjátok, a Dunakanyar Szíve miért írta ide.

Kedves ünnepeltek, köszöntöttek! Nagy öröm nekünk, Vácnak, hogy itt vagytok, itt éltek és alkottok. Azt kívánom, hogy ez mindig így maradjon, kívánom, hogy érezzétek jól magatokat Vácon, hogy alkossatok és tanuljatok eredményesen, hogy – ha csak apró kavicsokkal, kövekkel, téglákkal – de ti is hozzátegyetek a kodályi gondolathoz egy sort: Legyen a zene mindenkié!” – mondta az alpolgármester. ♦